A Pogány Madonnából ismert diszkóhajó valójában egy veszprémi ötlet koppintása, mely két évvel korábban született.
Vajon van ember az országban, aki ne emlékezne Ötvös Csöpi és Kardos Doktor emlékezetes jelenetére a füredi hajódiszkóban? Az izgalmas és vicces események mellett maga a helyszín is tehet minderről. A tó legrégebbi hajója, az 1800-as évek végén épült Helka éppen akkoriban került – leselejtezése után – a füredi partra. A partra vetett diszkóhajó ötlete valóban zseniális turisztikai szempontból, csak éppen nem Balatonfüreden született és – ha dolgok másképpen alakulnak – nem is itt valósult volna meg. Persze a józanész néha még a Kádár-korban is közbeszólt.
A balatoni hajózás egyik legfontosabb éve 1978. Az Újpesti Hajógyárban ekkor készült el a három új katamaráncsalád első tagja (Siófok, Badacsony, Füred) ez pedig igazi hurráoptimizmussal töltötte el az illetékeseket. Már abban az évben hipermodern, több, mint 200 hajóból álló kéttörzsű flottát vizionáltak a tó tükrére és ebbe az elképzelésbe a régi járművek már nem fértek bel. Az új jövevényt 1978 márciusában jelentették be, áprilisban pedig már készen volt a lista a selejtezésre ítélt hajókról. Ebben az irományban pedig minden, 1940 előtt épült hajó szerepelt. Ez a lista azonban nem nyerte el mindenkinek a tetszését.
Ilyen volt többek között az ÉDÁSZ Haladás szocialista brigád is, akik a Tátika nevű hajó megmentésére eszeltek ki egy különös tervet. A Tátika eredetileg Szent Miklós néven látta meg a napvilágot 1938-ban, a Füredi Hajógyárban. Ahogyan minden más hajót, a visszavonuló német katonák ezt is a tó mélyére küldték a II. világháború idején. Új nevét annak köszönhette, hogy a világégés után – amikor rohamtempóban állították helyre a balatoni flottát – nem nagyon volt keresztelésre alkalmas pezsgő, így a hajót egy szál virág, egy tátika segítségével keresztelték meg. Arról, hogy a veszprémieknek miért éppen ez a jármű tetszett meg, arról nem szól a fáma, de a fejükbe vették, hogy megmentik.
A Tátika 1938-ban, mug Szent Miklósként...
Fotó: Fortepan
Az ötletük abból állt, hogy a hajót kiemelik a vízből, majd kerekeket szerelnek rá és Veszprémbe, a Felszabadulás Parkba vontatják. Az itt pihenő, és bárként üzemelő hajót a Balatonon nyaraló turisták figyelmébe ajánlották volna, mint egyedi attrakciót. Mivel a jármű maga és a szállítása is tetemes összeget emésztett volna fel, így a brigád fémgyűjtésre hívta a város lakóit, melynek bevételéből fedezték volna a munkálatokat. Hogy az ötlet végül miért halt el pontosan, azt nem tudni, de az biztos, hogy a Balatoni Hajózási Vállalat eleve a Zánkai Úttörőtábornak szánta a Tátikát. Emellett egy 4 méter széles és közel 19 méter hosszú hajó közúti szállítása még a kommunista időkben is túl lehetett a józan ész határán.
A Tátika így végül valóban a zánkaiak birtokába került, de nekik más terveik voltak, mint a hajózási vállalatnak. Ők ugyanis úgy gondolták, hogy a hajót a zánkai parthoz rögzítik és múzeummá alakítják, ám az Úttörő Szövetség inkább a felújítás mellett döntött. A hajó már 1981 – egy évvel a tényleges selejtezés után – újra használható állapotban volt, és még jó ideig szolgálta az úttörőtábort. A Tátikát a rendszerváltás után a MAHART vásárolta meg és a mai napig szeli a habokat. A hajómúzeum ötlete azonban nem csak a zánkai partoknál kapott léket.
Eredetileg a Tátika sorstársát, a Helkát is bemutatótérnek szánták, bár annak esetében eleve a parton képzelték el a hajó további életét. Valószínűleg a vendéglátás környékén sertepertélők közül valaki olvashatott a Haladás brigád ötletéről és úgy gondolta, hogy a Balaton partján egy éjszakai mulatóhely jóval több keményvalutát termelne, mint egy múzeum, így a hajót végül diszkóvá alakították. Ráadásul nem is akármilyen helyet hoztak itt létre (erről itt írtunk korábban) ! A diszkóhajó ugyanis szinte kizárólag külföldi vendégeket fogadott, így magyar ember csak akkor léphetett a fedélzetre, ha idegen nyelven tudott megszólalni vagy Kardos Doktornak, esetleg Ötvös Csöpinek hívták...
