Egy bécsi laptól indult útjára a szóbeszéd a hegyek és a föld alá rejtett titkos gyárakról. Tényleg épültek ilyenek?

Ilyenek lettek volna a föld alatt?

1927 januárjában az osztrák szociáldemokrata lap, az Arbeiter Zeitung egy terjedelmes, szélsőségektől és légből kapott állításoktól hemzsegő cikket közölt a magyar hadsereg újjáépüléséről. Az első világháborút lezáró trianoni békeszerződés szinte teljes leszerelésre kötelezte az országot, és egy alig 35 000 főből álló haderő fenntartását engedélyezte. Az osztrákok azonban jó ideig tartottak attól, hogy Magyarország revansot kíván venni, és az elcsatolt Burgenlandot megkísérli visszaszerezni. Éppen ezért szerették volna az antant által gyakorolt felügyelet folyamatos fenntartását.

            Az országban ekkor folyamatosan jelen volt az ún. Katonai Ellenőrző Bizottság, melyet a győztes hatalmak hoztak létre, és a magyar leszerelés nyomon követése volt az elsődleges feladata. A magyar kormány folyamatosan próbált szabadulni ettől az ellenőrzéstől arra hivatkozva, hogy a békeszerződésben foglaltaknak már teljes egészében eleget tettek. A forgatókönyv ezért úgy nézett ki, hogy mi kérelmeztük a bizottság visszahívását, az osztrák kormány pedig újabb kitalált fegyvergyárak és hadianyag-raktárak hírét dobta be, hogy a bizottságnak maradnia kelljen. Ebben az esetben azonban valóban volt alapja a szociáldemokrata párt állításainak, ám éppen ebben a cikkben szaladt el talán a legjobban a fantáziájuk. Milyen állításokat is tartalmazott az anyag?

            Ez a – kicsit  James Bond ihletésűnek tűnő - jelentés az erdőkben elrejtett, föld alá vagy éppen egy hegy gyomrába épített, tucatnyi  gyárról beszél, amelyekben muníciót és gépeket állítanak elő, elsősorban Balatonfűzfő környékén. A nyugatmagyarországi határon pedig tiltott repülőgépparkok vannak elrejtve, ugyanis a magyar hadvezetőség hadirepülőgépeket épít titokban. Talán meglepő, de a cikkben felsorolt állítások közül némelyiknek volt valóságalapja, bár a leírt formában szinte semmi sem valósult meg.

            Aki járatos a magyar hadianyaggyártás vagy éppen Balatonfűzfő történetében, biztosan felkapta a fejét a település nevének említésére. Az akkoriban még csak Fűzfőnek nevezett térségben a mai napig létezik egy lőporgyár, melyet éppen napjainkban szeretnének ismét elindítani. Ez a gyár szintén a békeszerződésnek köszönheti a létét, amely Ausztriának és Magyarországnak is egy-egy lőporgyár fenntartását engedélyezte, azonban a miénk Magyaróváron (mai nevén Mosonmagyaróváron) működött.

Ma is látható a mosonmagyaróvári lőporgyár

A magyar hadvezetés viszont aggódott amiatt, hogy egy ilyen fontos objektum az új, magyar-osztrák-szlovák határ közvetlen közelébe került, így határoztak annak az ország belsejébe történő áttelepítéséről. A fűzfői pusztaság hosszas mérlegelés nyomán azért lett befutó, mert itt minden, a lőporgyártáshoz szükséges alapanyag (víz, szén, vegyi anyagok) és a kísérletezésre alkalmas hajmáskéri, tüzérségi lőtér is 20 kilométeren belül volt.    

            Bár a magyaróvári gyárat már 1923 telén felszámolták, az új gyár csak 1927 januárjában kezdte mag a működését. Bár átadásakor a gyártás a föld felett folyt, hosszú ideig úgy tervezték, hogy egy mesterséges domb alá rejtett csarnok is épül majd. A több tízméternyi földdel befedett gyártóegységet azonban – a magas költsége miatt – elvetették. A gyárat (és később a fűzfői papírgyárat is) árammal ellátó erőművet azonban valóban a föld alá telepítették. Ennek hosszú sínpárjai és a mélybe vezető bejárata adhatta az ihletet a fenti fantazmagóriák kiagyalásához.

            A tények ismeretében az világosnak tűnik, hogy az osztrák cikkíró valóban komoly helyismerettel rendelkező forrásból szerezte az információit. Ezek után úgy formálta át a tényeket, hogy azok elegendő alapot szolgáltassanak egy behatóbb vizsgálat lefolytatására és így a bizottság további magyarországi tartózkodására.  De a korabeli, magyar lapok szerint nem csak ez állt a háttérben, hanem ennél többről volt szó.

            Ebben az évben ugyanis éppen Ausztriában került sor komolyabb mértékű fegyverkezésre, sőt fegyveres harcokra is a szociáldemokrata Republikanischer Schutzbund (RS) és szélsőjobboldali Heimwehrt között. A magyar lapok kész tényként kezelték, hogy a bécsi zavargások előkészítésének része volt a Magyarország elleni rágalomhadjárat, hiszen a titkos földalatti fegyvergyárak „leleplezése” kiválóan elterelte a figyelmet a valóban titokban működő osztrák fegyvergyárakról és -raktárokról.

További érdekességekért, nettó-retró életérzésért látogassa meg Facebook oldalunkat!