A Kádár-korban annyira felkarolták a termesztést, hogy a növény teljesen kipusztult. Nem vált be az Akali 161.
Tihanyi levendulás
A tihanyi levendulatermesztés virágkora a XX. század elején indult egy lelkes gyógynövényrajongó, Bittera Gyula jóvoltából. Az illóolajokban jó pénzt látó szakember a Magyar Királyi Gyógynövénykísérleti Állomás (később: Gyógynövény Kísérleti Intézet) tanácsadójaként országszerte propagálta a gyógynövényekben rejlő egészségügyi és pénzügyi lehetőségeket, majd levendulást létesített Tihany környékén a Szent Benedek-rendi apátságtól bérelt sok holdnyi pusztaságon. Nemcsak a gyomot és a gazt irtotta ki, de jófajta francia levendulatöveket hozatott Magyarországra, amelyek pár év alatt igen magas minőségű illóolajat adtak. A lepárolt nedű minősége vetekedett az eredeti francia Mont Blance típusú olajokkal, és hamarosan megismerték szerte a világon. Egy amerikai szaklap, a „The American Parfumer” 1938- ban hosszú dicsérő cikksorozatot közölt a magyar illóolajokról, különös tekintettel a tihanyi levendulára. A biznisz olyannyira beindult, hogy országszerte újabb és újabb levendulásokat létesítettek, és kipróbálták például a kevésbé illatos és kevesebb hatóanyagot, ugyanakkor mennyiségre több olajat adó angol fajtákat is. Tihany után egy évtizeddel dr. Horváth István péceli földbirtokos angol levendula termesztésével kezdett foglalkozni, és nagyszerű eredményeket ért el. A péceli levendulaolaját a Baeder-gyár használta, míg a tihanyit exportálták is.
Levendulatelep Balatonakaliban - forrás: Fortepan/Mészáros Zoltán
A levenduláról tudható, hogy évelő növény és kellő gondozás mellett évekig kiváló termést hoz kellő napsütésben a sziklás, száraz talajon. Ennek köszönhető, hogy a II. Világháborúból újjáépülő ország, a földek és lepárlók államosítása után szintén felfedezte magának a tihanyi levendulát, mint jelentős valutaforrást. Az 50-es években sorra jelentek meg a cikkek, amelyek a tihanyi levendula aratásáról, az ott szervezett építőtáborok sikeréről szóltak. Igencsak büszkék voltunk rá, hogy nemcsak a magyar kozmetikai gyárakat láttuk el belföldi levendulaolajból, de még külföldre is jutott. A központi vezetés olyannyira elismerte a tihanyi eredményeket, hogy az onnan származó tövekkel 1952-ben kísérleti telepet hoztak létre Balatonakaliban. A növények nemesítésére szükség is volt, hiszen a 60-as években már erősen látszódott a termésen, hogy az 50 esztendős levendula telepek bizony már elöregedtek, és már nem adnak a korábbihoz hasonló, jó minőségű olajat. A 60-as években legalább 48 különböző fajtát nemesített ki Csanda Elek kutató Balatonakaliban, amelyet országszerte használtak fel. Még Tihanyba is került a legjobbnak kikiáltott Akalai 161-es számú növényből, de számtalan új telepet hoztak létre Veszprém környékén és Somogy megye egyéb tájain is. Arról nem szól a fáma, hogy mennyire lehetett sikeres a 161-es levendula, az biztos, hogy Tihanyban a 60 évek végétől kezdve a lila virágnak leáldozott.
Ha a Balaton más rejtélyei is érdekelhetik, akkor vessen egy pillantást az év strandkönyvére. Meglepő tények, izgalmas, rejtélyes sztorik a Balatonról, a Tó-retró blog szerzőjének új könyvében! Minden, amit nem tudott a magyar tengerről, de nem volt kitől megkérdezni. Lebilincselő olvasmány… Részletek, megrendelés
A következő évtizedben már alig-alig találunk olyan cikket, ami a tihanyi levendula aratással foglalkozott volna, a korábbi lepárló is bezárt, az épület üresen állt. Hiába volt korábban turistacsalogató nyáron a gyönyörű lilába borult táj, az egykori ikonikus levendulamezők helyét felverte a gaz és elvétve tündökölt a kopár tájon néhány szívós levendulabokor. A helyzet olyannyira megromlott, hogy 1982-83-ban sorra jelentek meg a tihanyi levendulát elsirató cikkek. Bár az amerikai és német útikönyvek még mindig tartalmazták látnivalóként a tihanyi levendulamezőket, az odaérkező külföldi bizony nem talált semmit. A rendszerváltásnak kellett eljönnie, hogy a tihanyi levendulamezőket újratelepítsék, gondozzák, és ismét megjelenjen ez a növény a tihanyi lejtőkön. Kicsit hihetetlennek tűnik, hogy egy jól menő üzletet miért hagytak így kárba veszni Tihany környékén. A szakértők szerint ennek hátterében két dolog állt: egyrészt Tihanyban is elkezdte a korábbi levendulaföldeket szőlővel beültetni a helyi gazdaság (MGTSZ), mivel a borban nagyobb üzletet láttak, másrészt a tihanyi levendulamezőket nem lehetett géppel művelni. Míg Somogyban a 60-as évek végétől már aratógépekkel szedték le a levendulát, addig a félsziget kopár hegyoldalain jórészt csak kézi munkával lehetett ezt megoldani. Ez utóbbit pedig a Kádár-kor gépközpontú világa nem támogatta igazán.
Levendulaszüret a 60-as években - forrás: Arcanum Digitális Tudománytár - 1967. Földművelő
