Egy ma is elismert történész sztorija, aki vagy az ország legnagyobb simlise vagy legnagyobb balekja volt.

Ilyen is lehetett volna, mint a nizzai kaszinó.

Fotó: Fortepan/ Balassa Péter 

A Balaton első kaszinójának ötlete 1912-ben született, amikor is egy magyar emberekből álló csoport, angol tőkével megtámogatva akart egy szerencsejátékokra épülő központot létesíteni a tó északi partján. Azoknak, akik most sajnálkoznak, hogy a magyar tenger milyen szép, századfordulós épülettel lett szegényebb, elmondom, hogy valójában az érintetteknek esze ágában sem volt bármit is építeni. Sem ekkor, sem másfél évtizeddel később.

Palace Hotel and Casino Limited hangzatos cím alatt 1912. év elején Londonban részvénytársaságot alapított dr. Turcsányi Tihamér nyugalmazott főgimnáziumi (ma nyolcosztályos gimnáziumnak neveznénk) tanár. A részvénytársaságnak az lett volna a célja, hogy megfelelő építkezésekkel és szálloda-alapítással a Balaton természeti kincseit kiaknázzák. Turcsányi 1912-ben sok ismerősét felkereste, akiket arra hívott fel, hogy jegyezzenek részvényt és ennek ellenében , a részvénytársaságnál magas és jövedelmező állásokat ígért nekik. A budapesti büntetőtörvényszék vádtanácsa összesen hatrendbeli csalás büntette miatt vád alá is helyezte.

A tanár azzal védekezett az 1916-ban napirendre tűzött tárgyaláson, hogy a panaszosok megkapták a részvényeket, ő pedig  a pénzt a londoni társaság pénztárába fizette be. A bíróság a vádlott védekezése folytán kénytelen volt a főtárgyalást elnapolni, s az összes iratokat kiadta a vizsgálóbírónak azzal, hogy a világháború után szerezze be Londonból a kellő adatokat, hogy megfelel-e a vádlott védekezése a valóságnak. Turcsányi esetében így ekkor nem derült ki, hogy volt-e tettestársa vagy hogy ő maga milyen szerepet játszott a történetben. Persze ezt gondolnánk, hogy a tanár ezek után hátat fordított az üzleti életnek és főként a kaszinó biznisznek, ám neve másfél évtized múlva újra ilyen kontextusban került elő.

            Egészen pontosan 1926-ot mutatott a naptár, amikor gróf Piemonti Massáth József kezdeményezésére megalakult a Majestic Rt., mely gyakorlatilag az előző kaszinó-szálloda kombinációhoz kísértetiesen hasonló koncepció kapcsán kezdett pénzgyűjtésbe.

Nem lógott volna ki a látképből a balatoni kaszinó (a képen a füredi szívkórház 1928-ban)

Fotó: Fortepan

A gróf – állítása szerint -  hatmilliárd koronával jött Magyarországra 1926-ban, mint lengyel királyi sarj és komoly trónkövetelő Lengyelország trónjára, ötszobás átmeneti lakása volt a József körúton és négy bérelt autója egyszerre. Egy előkelő dunaparti hotel éttermének volt állandó gavallér vendége. A személyzetnek fejedelmi borravalókat osztogatott és olyan nagystílűen viselkedett, ahogy csak dúsgazdag főurak... vagy nagy szélhámosok szoktak. A gróf azt állította, hogy az akkori Betlhen kormánytól kötelező erejű ígéretet kapott rá, hogy a kaszinó monopólium az övé lesz, ehhez csupán az építkezéshez szükséges pénzt kell összegyűjtenie. Amikor 1930 decemberében a hatóság sikkasztás vádjával őrizetbe vette Massáthot, különös dolgok derültek ki.

            Először is az, hogy gróf Piemonti Massáth József nem gróf és nem Piemonti, hanem egyszerűen Massáth József, szerencselovag. Nevét Pestre érkezése előtt már a kontinens minden kaszinóvárosában megismerték, és szinte minden helyről örökre ki is tiltották. Itthon ennél sikeresebb lett, mivel vezérigazgatóként Turcsányi Tihamért alkalmazta, aki ekkor már miniszteri tanácsosként tevékenykedve bejuttatta a kormányhoz. Hogy milyen kapcsolatokkal rendelkezett a volt tanár, azt jól mutatja egy 1921-es eset. Ekkor a tanár Pongrácz Lajosné, X. ker. Öv utca 121. számú házában lakott negyedévi lakbérrel adós maradt. A háztulajdonosnő ezért ki akarta lakoltatni, azonban a hatóság közbelépett és a lakást elkobozta Turcsányi részére!

Ha a Balaton más rejtélyei is érdekelhetik, akkor vessen egy pillantást az év strandkönyvére. Meglepő tények, izgalmas, rejtélyes sztorik a Balatonról, a Tó-retró blog szerzőjének új könyvében! Minden, amit nem tudott a magyar tengerről, de nem volt kitől megkérdezni. Lebilincselő olvasmány… Részletek, megrendelés

Egy ilyen ember közbenjárására Massáth valóban kaphatott ígéretet a koncepcióra, melyet a hitelezői előtt lobogtatott. Azt azonban szemérmesen elhallgatta, hogy a Betlhen kormány jó pár feltételt is szabott. Levelükben azt írták, hogy a játékkaszinó létesítésére csak oly feltétellel adható engedély, ha a részvénytársaság 150.000 pengős alaptőkéjét külföldi tőkecsoport bevonásával 10 millió dollárra emelnék fel. Azt kívánták ezenkívül, hogy a részvénytársaság Balatonaliga és Siófok között 24 millió pengő befektetéssel 500 szobás szállodát építtessen, s a Balaton mentén két 80—100 szobás szállót létesítsen. Kötelessége lett volna továbbá a társaságnak a játékkaszinó jövedelméből rá eső részből tízévenként egy-egy százágyas szanatóriumot létesíteni, továbbá színházat építtetni, a balatoni sportot fejleszteni. Persze a szélhámost ez nem igazán érdekelte, hiszen ő a balek hitelezők pénzére hajtott csupán és egyáltalán nem akart semmit építeni a Balaton partján. Helyette a begyűjtött 700 ezer koronát három hónap alatt felélte. A tárgyalás folyamán a csaló mindent megpróbált a vezérigazgató Turcsányi nyakába varrni, aki még csak védekezni sem tudott. Néhány hónappal a tárgyalás előtt ugyanis meghalt, alig 56 éves korában. A bíróság így egyedül Massáthot mondta ki bűnösnek, aki ekkor kijátszotta a „megőrültem” kártyát, ám másfél év gyógykezelés után – élete végéig – fogházba került.

Dr. Turcsányi Tihamér neve a mai napig is fedhetetlen maradt, mint Krassó-Szörény vármegye történetírója, történész és műfordító. A sors különös fintora folytán soha nem derülhetett ki, hogy a tanár valóban simlis volt-e vagy csupán a világ legnagyobb balekja, akinek a nevével és kapcsolataival két alkalommal is visszaéltek. Először a közelgő háború, másodszor pedig a tárgyalás előtt bekövetkezett halála akadályozta meg, hogy kiderüljön az igazság vele kapcsolatban. Az mindenesetre beszédes, hogy egy ember, aki 1912-ben bíróság elé állt a kaszinó-sikkasztás ügyében, vajon lehetett-e annyira balga, hogy alig tíz évvel később vezérigazgatóként újra ugyanarra a célra kezdjen pénzeket gyűjteni...