Szalmiákszesz az ablakmosóba és cementeszsák a csomagtartóba, avagy így készültünk a télre a Kádár-kor autóival.

Fotó Fortepan/ Urbán Tamás

Gyermekkorom meghatározó élménye volt, amikor a hó és fagy beköszöntével édesapám megrakta cementeszsákkal a Lada csomagtartóját, mert enélkül bizony esélye sem volt havas-jeges úton felmenni a falu nagy hídjára. Volt a csomagtartóban lapát, homok és a kazánunkból visszamaradt aprósalak is, ha még is csúszkálnának a kerekek. A mi Ladánk garázsban tartott autó volt, így csak vizet öntött a szélvédőmosóba, bár sokan a szalmiákszeszes vizes keverékre esküdtek. A 70-es évek végére a családunkat is elérte a téli gumi láz, így a szüleim egészen Lengyelországig autóztak, hogy beszerezzék a hőn áhított abroncsszettet jóval olcsóbban, mint itthon. Ezen emlékek fényében megdöbbentem a korabeli újságok híradásain, amelyek igazi magyar gyártású téli gumikról és nálunk fejlesztett fagyálló szélvédőmosókról regéltek. De vajon ezeket kinek adták el?

A Tó-retró blog több cikkében is írtunk arról, hogy Magyarország a Kádár-korban igazi guminagyhatalomnak számított, gondoljunk csak a Palma matracra és annak világhírére vagy a Taurus haszonjármű abroncsaira. Nem csoda, hogy ez így alakult, hiszen a XX. század első felében nemzetközi sikerre szert tevő Ruggyanta Gyár egységei jól szolgáltak az államosítás után is. 1964-re pedig eljutottak oda, hogy az Országos Gumiipari Vállalat több üzemet foglalt magába Ruggyanta, Cordatic, Tauril, Emergé és Palma néven. Ezekből főként a Cordatic felelt a személygépkocsikra szánt gumikért, és bizony már a 60-as években gyártott téli gumi szettet magyar szabadalom alapján. Az érthetetlen, de legalábbis furcsa, hogy magyar gyártású téli gumik mellett miként történhetett, hogy még a 2000-es évek elején is csak a magyar autósok csupán 20%-a cserélte le nyári gumiját a rossz idő beköszöntével. A tervgazdasági jelentések szerint a 70-es években 300 ezer ilyen-olyan abroncs készült a Cordatic egységeiben, amelynek jó részét exportálták. Itthonra nem sok maradt, ami kapható volt, az is nagyon drágán.

A téli gumi használata nem csak az ára és a hiánya miatt terjedt el kevésbé az előző rendszerben, hanem a sajtónak köszönhetően is. 1960-ban még csak mélybarázdás gumit ajánlottak az újságírók, illetve lapátot, homokot és hóláncot kiegészítésként, azonban 8 évvel később már egyenesen a téli gumik hátrányait(!) sorolták:

• Téli gumira csak azoknak van szükségük, akik tudják, hogy havas országutakat fognak járni. A nagyvárosokat és az autóutakat általában tisztán tartják, és ezért nyugodtan járhatunk közönséges nyári abronccsal is.
• A télinek csak akkor van előnye nyárival szemben, ha nagyon esik a hó, vagy ha legalább araszos friss hó van az országúton. Jeges, nedves úton vagy letaposott havon a téli gumi semmivel sem tapad jobban a nyárinál. Sőt a jégen könnyebben csúszik.

Az 1960-ban összegyűjtött praktikus tanácsok persze nem álltak meg a gumik „megfelelő” kiválasztásánál, javasoltak külső ködszűrő autóba tételét, zsák homokot az elinduláshoz, hőmérőt a motortér hőmérsékletének ellenőrzéséhez és takarót a „vízhűtéses motorral rendelkező gépkocsik” motorháztetejére. Ha pedig valakinek nem volt gyárilag készített hűtővédője vagy takaró, akkor megtette egy vastagabb karton vagy papírlemez is.

Fotó: Fortepan/ Magyar Rendőr

Egy kicsit hiányoltam a felsorolásból a szélvédőmosó folyadékot, de ez nem is lehetett benne, hiszen az első lábbal pumpált vagy karhoz kapcsolt szélvédőmosó berendezések csak később kerültek fel a KGST-gyöngyszemekre. A Trabant 601-esre és a Wartburg 312-re például 1961-től vált rendelhetővé ez a kiegészítő, míg 1964 nyarán érkeztek meg a szériaszerűen beépítésre kerülő kétfúvókás szélvédőmosók, ugyanezek még lábpumpás kivitelben a Polski Fiat 125 P-re 5 évvel később. Az biztos, hogy a 70-es évek elejére minden KGST autóra felkerültek a jól ismert szélvédőmosó folyadékot spriccelő fúvókák (az évtized közepére már többnyire karos, sőt elektromos kivitelben). A szegedi Medikémia Vegyipari Szövetkezet pedig – akik korábban a motorokba gyártott fagyállókról voltak ismertek – egy teljes téli autóápoló szettet dobott piacra. Az 1972-es Autószervíz Kiállításon mutatták be az ANTIFRIGOL névre hallgató koncentrált szélvedőmosó, fagyálló folyadékot, az AUTO-MISTEX páragátló sprayt és a DEFRIGOL jégoldó sprayt. Két évvel később a Kiváló Áruk Fóruma már mindenféle elismeréssel díjazta a fent sorolt csodákat. Ezután már semmi nem állhatott a magyar autósok elé akadályként, sem a hó, sem a jég, sem a koszos szélvédő, csakis az előző rendszer hiánygazdasága, azaz hogy mégsem tudtak hozzájutni a fenti termékekhez.