32 éven át szünetelt az adás a hét első napján, de hivatalos indoklást már akkor sem hitte és fogadta el senki.

1968 anuár 5-ét sokáig számíthatták Magyarországon az emberek a remény szimbólumai vagy a varázsdoboz piros betűs ünnepei közé. Ekkor indította el ugyanis a Magyar Televízió pénteki adását (újra, de erről kicsit később) és így közel teljessé vált a műsorhét. Ezen a napon minden katódcső függő proletár úgy érezhette, hogy a műsorszórás fejlődésének fénysebeségű versenypályáján már ráfordultunk a célegyenesre, melynek végén a teljes héten át áradó TV műsor élvezetében feloldódva tengethetik szabadidejüket. Mivel jómagam és a blog olvasói egyaránt emlékezhetnek rá, hogy bizony volt idő, hogy a hétfő esték intenzív csehszlovák nyelvleckékkel teltek, az addigra már kisipari hungarikumnak számító adásszünetek miatt, már sejthető, hogy felesleges volt a ’68-as hurráoptimizmus. Cikkemben annak járok utána, hogy miért maradt fenn a mind nagyobb elégedetlenkedés ellenére is a hatnapos műsorfolyam.

            Pedig olyan jól indult minden! 1957-ben egy május 1-ei ünnepségeket bemutató adással hivatalosan is az éterbe került a képekkel operáló műsorszórás és ez még akkor is nagy szó volt, ha Amerikában már 1939-ben elindult a televízió közvetítés.

Az a híres május 1. 1957-ben...

Fotó: Fortepan/ Rádió és Televízió Újság

Szintén nem érdekelt (nagyon) senkit, hogy 1957-re az USA lakói már színeseben nézhették kedvenc adásaikat, hiszen a monokróm csoda végre hozzánk is megérkezett! Ebben az első időszakban heti 3 napon élvezhették a nézők az adást, mely heti váltásban más-más napokat jelentett. Egészen pontosan a keddi és pénteki napokon filmet, csütörtökön (A hét) színházi előadást, vasárnap (B hét) pedig sportközvetítést nézhettek az érdeklődők. Ez a rend pedig egy év múlva négy fix napra (kedd, csütörtök, péntek, szombat) módosult.    

            Ebben az időszakban még igen dinamikusan bővült tovább a kínálat, hiszen 1960. január 10-én első alkalommal már vasárnap is a családokkal tartott a varázsdoboz, így 5 napon át hömpölygött a műsorfolyam (ekkortól péntek helyett szerda szerepelt az újságok programajánlóiban és az utolsó munkanapi adás csak 1968-ban tért vissza a körforgásba, ahogyan a cikk elején említettük). Itt pedig majd egy évtizedes várakozás következett.

Jöhet még néhány rejtély a Balaton kapcsán is? Érdemes egy pillantást vetni a Tó-retró könyvtár "A Balaton legnagyobb rejtélyei" c. kötetére! Részletek és megrendelés

            A hatvanas évek végén nem csak a hatnapos adáshét, de a színes műsorszórás is megjelent a kínálatban, egészen pontosan 1969. március 21-én zajlott az első ilyen sugárzás. Persze ekkor sokan bíztak abban, hogy a fene nagy fejlődés végre teljessé teszi a hati műsorfolyamot, de sem ez, sem az 1972-ben elindult második adás nem hozta el a Cseh 2 mentes hétfőket. Az ország  vezetése makacsul propagandálta az emberek fejébe, hogy a hétfői adásszünet bizony a mi érdekünket szolgálja! Úgy érezték ugyanis, hogy a teljes héten át tartó adásfolyam az emberek elhidegüléséhez és elbutulásához vezet, így tessék szépen olvasni vagy színházba, múzeumba menni hétfőn (igaz utóbbiak már akkoriban sem tartottak nyitva a hét első napján).

            Noha akkoriban a kutyaugatás ritkán hallatszott az égig, a kommunizmus építésében megfáradt tömegek zúgolódni kezdtek az ügy miatt. Voltak olyan munkáskollektívák, akik közös levelet küldtek a sajtóba, hogy felhívják a figyelmet az ügy visszáságára. Ők úgy gondolták, hogy a hétfői 12 órányi bányában vagy vasöntödében eltöltött műszak után nem mindenáron törekednek színház látogatásra, ám a hideg Kőbányai és a TV képernyő éppen ideális levezetésnek tűnik. Mások arra hívták fel a figyelmet, hogy aki teheti inkább a csehszlovák adást nézi kényelmes otthonában hétfőként, noha ezzel biztosan elmulasztja a színházi előadás élvezetét. Persze a makacs, 21 éven tartó ragaszkodásnak hétfői adásszünethez a népnevelésen kívül voltak kevésbé magasztos okai is.

Akkoriban ez volt az egyik leggyakrabban bemutatott "műsorszám"...

Fotó: Fortepan/ Reményi József

Ezek közül az egyikre az 1988-as szöuli olimpia közvetítése világított rá. Ez volt ugyanis az első olyan sportesemény, melyet a Magyar Televízió elejétől a végéig (így hétfőn is) közvetített. Az olimpia októberi lezárulta után a televíziós dolgozók akkorát fújtattak, hogy talán a szöuli lángot is kioltották volna, ugyanis az utolsó pillanatig erősen kérdéses volt, hogy a technika képes-e a folyamatos adásra. Az akkori szerkezeteket ugyanis nem arra tervezték, hogy hetekig működjenek szünnap, pihenő és karbantartás nélkül. Ez utóbbi pedig egy másik fontos dologra is rávilágít, nevezetesen, hogy a Magyar Televízió ekkorra már komoly anyagi gondokkal küzdött. Nem is az volt igazán a kérdés, hogy hétfőn adást gyártsanak-e vagy karbantartsanak, hanem, hogy egyáltalán lesz-e pénz bármelyikre is. Az akkori költségvetés ugyanis nagyjából hetente egy TV-film elkészítésére lett volna kényelmesen elég, ám ebből kellett hat (vagy éppen hét) napi műsort előállítani.

Ennek megfelelően Berecz János, az MSZMP KB televíziót felügyelő titkára 1987. december 10-én egyértelművé tette a televízió székházában elhangzott beszédében, hogy még 1988-ban sem lesz hétfői adás. Egyszerűen nem lehetett sem kigazdálkodni ennek költségeit, sem rávenni az embereket, hogy havonta 80 helyett 100 forintot fizessenek az adásért. Bár 1988. február 25-én még megpróbálkoztak egy hibrid megoldással (a szegedi és pécsi körzeti stúdiók adásával töltötték fel a hétfő estét), 1989. január 1-re kénytelenek voltak beadni a derekukat. 32 évvel a magyar televíziózás elindulása és 21 évvel a hatnapos adásrend megkezdése után a magyar sugárzás végre kitöltötte mind a hét napot! Persze ne felejtsük el, hogy eddigre már Gazdagréten és Csepelen a lakótelepeken megjelentek a közös műholdvevő tányérok és a sokáig várt magyar adások helyett egyre többen választották a külföldi programok kínálta szórakozást. A Csehszlovák Állami Televízió pedig elveszített hétfői nézettsége jó részét...