A kannás tej 100 évig, a zacskós már csak 20 évig, a Tetra-dobozos pedig még ki tudja meddig uralja a tejpiacot.
A híres tejes zacskó, itt még tartó nélkül - forrás: Fortepan/MHSZ
Gyermekkorom egyik meghatározó élménye volt a sarki ÁFÉSZ-boltban a savanyútejtől csöpögő tejesláda, benne a számtalan zacskós tejjel kék vagy piros felirattal (ezek már akkor a zsírszázalékot hivatottak jelezni). Anyukám mindig a lelkemre kötötte, hogy véletlenül se csöpögő zacskót válasszak, így azután a helyszínen talált „szagos” ronggyal vagy számtalan papírzsebkendővel próbáltam ellenőrizhetővé tenni a kiválasztott fehér nedűt és annak tasakját. Ezek után manapaság a boltok polcain sorakozó dobozos és flakonos tejek leányálomnak tűnnek, bár a zacskós tejnek egykoron otthont adó műanyag tejtartót igencsak hiányolom a konyhánkból. Emlékeim fényében nem gondoltam volna, hogy a gyermekkorom rémálmait megtestesítő zacskós tej annak idején micsoda újdonságnak számított, így hát utánanéztem a tejszervírozás történetének, ami tartalmazott pár meglepetést.
Az 1800-as évek végétől kezdve falun egyenesen a tehéntől érkezett a fehér nedű, míg a városokban hajnalonta több száz tejes ember hordta szerteszét fém kannákban a friss tejet. Ez a helyzet nem is igen változott egészen a II. Világháború végéig, hiszen tejre szükség volt, de az akkori otthonok és a szatócsboltok nem rendelkeztek olyan jégszekrénnyel, pláne nem hűtőgépessel, ami megoldhatta volna a tej több napon keresztül való tárolását. Maradt hát a tejesemberek hajnali kannacsörgése és a mindennapi tejszállítás. A vidéki tejet takaros fémkannákban szállítva osztották szét az üzletek között, ahol még aznap ki is mérték a tartalmukat a betérő vásárlóknak, a nagyobb háztartások pedig önmaguk is rendelhettek tejet, különösen, ha ünnepi sütésre vagy vaj, túró, tejszínkészítésre került sor. Igen ám, de a háború után létrejött mezőgazdasági termelő szövetkezetek (MGTSZ) teljesen átalakították a tejtermelést és a tejszállítást egyaránt. Óriási fém kannákba került a reggelente lefejt nedű, amelyet az országos tejszállítók szövetkezete juttatott el az üzletekbe. A fejlődés egyetlen fokmérője az volt, hogy a nagyobb kannákból már központilag előmosott tejes üvegekbe és kannákba töltötték ki a tejet a sarki boltban, és nem kellett saját tejes kancsó a vásárláshoz.
Tejeskannák várakoznak a fehér nedűre a 60-as években . forrás: Fortepan/Urbán Tamás
A cseppet sem higiénikus eljárás miatt nem csoda, hogy már az 1950-es évek végén megjelentek olyan hangok, hogy ezzel bizony valamit kezdeni kell. 1958-ban sorra jelentek meg olyan cikkek a hazai sajtóban, amelyek a hanyatló nyugati háztartások hűtőszekrényeiről és az abban tárolt, műanyag csomagolású ételekről regéltek. A konzervgyártás egyik csillagának pont a zacskós tejet tartották, amelynek műanyag-tasakja szántalan előnnyel rendelkezett: higiénikus, könnyen kezelhető volt, kevesebb helyet igényelt, mint az üveges tej, és használatával sok munkát, üveg- és kannamosást takaríthattak meg, illetve kizártak mindenféle szennyeződést. Ráadásul a műanyag fóliába zárt tej Európa nyugati felén olyan hihetetlen találmányok előtt nyitotta meg az utat, mint a zacskós sör és a tojás sárgáját és fehérjéjét tartalmazó tasakos tojás. Ezek után a magyar szocialista ipar mindent megtett, hogy a hazai piacon is megjelenhessen a nyugati mintára készült műanyag tasakos tej, de erre egészen 1967-ig várni kellett.
A Tejipari Tröszt vezetői ugyanis ebben az évben, éppen karácsony előtt lepték meg a magyar közönséget a zacskós tejjel, amit egy új svájci csomagológéppel fóliázott a Csomagolóanyaggyár. Bár a vásárlók már alig várták a nyugati mintára tasakolt fehér nedűt, eleinte nagyon kevés jutott el a boltokba, mert a Budapest és Vidéke Tejipari Vállalat jelentése szerint 5 százalékos selejttel csomagoltak. A maradék 95%-öt százalékot pedig a kapcsolatokkal rendelkező elvtársak és a Csomagolóanyaggyár munkásai még a boltba szállítás előtt megvásárolták. 1968 januárjában már napi tízezer zacskós tejet gyártottak, csehszlovák fólia alapanyaggal. A polipack technológiának keresztelt újdonságot olyannyira szerette a nagyközönség, hogy a kezdeti darabszámokat nyárra már 60 ezer fölé emelték, illetve a budapesti Csomagolóanyaggyár mellett a ringbe lépett a veszprémi Tejipari Vállalat is. Ők is Svájcból hozzaták a „Polipaek“ zacskós tej csomagolására alkalmas berendezést, amellyel a nyári Balatonpart megnövekedett tejigényét hivatottak kielégíteni. A teljesen automatikus vezérlésű tejcsomagolót 3 millió 600 ezer forintért vásárolta meg az üzem, amely így óránként 3600—4000 liter tejet volt képes műanyag zacskókba tölteni. Bár ezzel a kapacitással messze túlszárnyalhatták volna a budapestiek termelését, ezt a folyamatos fóliahiány megakadályozta.
Persze már akkor is látták a tasakos tej árnyoldalait, így például azt, hogy a zacskó gyakran kiszakadt és beszennyezte a többi zacskót is, másrészt felbontás után igen nehéz volt a zacskókat tárolni. Ekkor merült fel egy olyan tejkiöntő műanyag doboz megalkotásának igénye, ami később minden magyar szocialista konyhának az ékkövévé és állandó szereplőjévé vált. A tejes zacskót tartó forma megjelenésével végleg elhárult a tasakos tej elől minden akadály, és a 70-es években egyeduralkodóvá vált a kereskedelemben. Ezt segítette elő az is, hogy vidéken és a városokban is elterjedtek az önkiszolgáló boltok, ahol a kannából való tejkimérésre már nem volt sem hely, sem pedig személyzet. Sokkal egyszerűbb volt felkapni egy zacskós tejet, kakaót vagy karamellás tejet, és azt a kosárba dobni egy-egy vásárlás alkalmával. Az, hogy ma már csak elvétve találunk zacskós tejet a boltokban annak köszönhető, hogy a 70-es évek végén elkezdődött az UHT dobozos tejek forradalma.
Bár sokan úgy emlékeznek, hogy az első Tetra Pak csomagolású, több hónapig elálló tejek a rendszerváltozás után jelentek meg, ez nem fedi a valóságot. Már 1978-ban arról írt a Technika című újság, hogy a Budapesti Tejipari Vállalat ultrapasztőrözött tartóstejraktárában százszámra állnak a Tetra Brik eljárással, svéd licenc alapján előállított tejes dobozok. Egy évvel később pont tőlünk került át a Szovjetunióba is a technológia, egy kis ukrán közvetítéssel. A Tetra Brik egyébként egy műanyag alapú talpas zacskóból és egy papírdoboz kombinációjából állt, és mivel ezt használták az iskolatej biztosítására is, így 200 mm-es és félliteres kiszerelésben készült. A Tetra Brik név egyébként a svéd Tetra Pak vállalkozás egyik technológiáját takarta, ami mellett számos más eljárást is kifejlesztettek: Tetra Brik, Tetra BrikAseptie, TetraStandard, TetraStandard Aseptie és TetraRex . A világ egyik legismertebb élelmiszercsomagológép-gyártójaként nyilvántartott Tetra Pak 1988-ban a frankfurti DLG—FoodTec kiállításon írt alá egy szerződést egy svéd-magyar közös vállalat létrehozásáról, amelynek fő részvényesei az anyavállalat mellett a Magyar Országos Takarékpénztár és a Világbank voltak. A Tetra Pak dobozok gyártásához szükséges csomagolóanyag előállítására új gyárat építettek a magyar főváros mellett, ahol 1 milliárd dobozos gyártókapacitást hoztak létre, a fenti technológiákra. Innentől indult hát útjára a Tetra Pak hazánkban, aminek köszönhetően ma már csak ritkán találkozunk műanyagflakonos, üveges vagy zacskós tejjel, bár ezen a környezetvédelmi elvárások lehet, hogy változtatnak a közeljövőben.
Az eredeti Tetra Brik doboz, amit nálunk is utángyártottak - amely a Tetra Pak svéd vállalat márkája volt - forrás: Wikipedia
