Lefolyó- és vizesblokk nélküli éttermek, kempingek az északi parton és falból folyó víz a gyárépületekben. A szocialista építkezések gyöngyszemei.

Fotó: Fortepan/ Urbán Tamás

1965 fontos dátum a Balaton északi partjának turizmusában, hiszen ebben az évben zajlott talán a legnagyobb arányú fejlesztés a régió kempingjeit tekintve. Egyetlen idény alatt 40 millió forintot költöttek el ezekre a munkálatokra, ám a kommunista éra építészetének „pont nem érdekel” hozzáállása is itt érte el egyik csúcspontját. Persze mondhatnánk, hogy a nagy fejlesztések nagy hibaszázalékkal járnak, de amit itt sikerült egyetlen lépcsőben véghezvinni, az a hanyagság Mount Everestjének is tekinthető (bár a Marianna-árok mélysége talán találóbb hasonlat ebben az esetben). Nézzük hát sorban milyen gyöngyszemekkel „ajándékozták” meg a tervezők és a kivitelezők az északi part vendégeit.

            Ebben az időszakban szinte alapnak volt tekinthető a megfelelő földmunka elmaradása, aminek ékes példája Vonyarcvashegy és Keszthely, ahol annyira vizes volt a talaj, hogy egy évvel később újra fel kellett tölteni. De nem járt sokkal jobban az Almádi kempingje sem, ahol az újonnan ültetett fácskák számára nem sikerült megfelelő talajról gondoskodni, azok pedig el is pusztultak, az árnyék lehetőségét is megvonva a 30.000 négyzetméteres területtől. Ezek persze kivitelezői hibák, de a tervezők is alaposan kitettek magukért.

            Paloznakon és Badacsonyörsön a kempinget sikerült a települések közösségi strandjára építeni, így a helyiek elégedetlensége miatt meg kellett nyitni a kapukat a nagyközönség előtt. Az itt sátorozók meglehetősen elégedetlenek lehettek a kialakult helyzettel, hiszen a terület biztonsága és nyugalma ezzel egy csapásra oda is lett. Illetve Badacsonyörsön ez a probléma fel sem merült, mivel sajnos nem sikerült befejezni időben az ivóvíz ellátásért felelős infrastruktúrát, így az idény nagy részében a gondnok egyedül lakta a csodás komplexumot. De elég legyen a hanyagságokból és jöjjenek az igazi nehézsúlyú ostobaságok!

Fotó: Fortepan/ Bauer Sándor

            Balatonudvariban a már meglévő, régi Kilián-telep mellett ekkor készült el az új, ami tetemes mennyiségű, hajmersztő tervezési hibát tudott felmutatni. Itt van rögtön, hogy az eredetileg elsőosztályúnak szánt létesítményt a megnyitás után kellett visszaminősíteni másodosztályúvá, mivel ekkor derült ki, hogy sajnos a nagy kapkodásban kifelejtették a mosdókat és a zuhanyzókat. Igaz legalább építettek a két tábor közé egy-egy vadonatúj, elegáns ABC-t és éttermet, bár sok örömre ezek sem adtak okot. Nem lehetett őket megnyitni és üzemeltetni, mert sajnos nem építettek hozzájuk szennyvízelvezető csatornákat. Az már csak hab a tortán, hogy az új telep konyhájában hiába állítottak fel korszerű fatüzelésű tűzhelyet, senkinek sem jutott eszébe a tüzelőanyagról gondoskodni.

            Tihanyban ebben az időben még létezett a kemping (a Club Tihany építésekor bontották le) és ezrével vonzotta a lakókocsival érkező külföldieket, lévén Közép-Európa egyik legszebb ilyen intézményéről beszéltünk. Némileg csökkentette azonban a lelkesedést, hogy a tervezők törpefeszültségű áramellátó rendszerrel várták a házukat is magukkal hozó turistákat annak ellenére, hogy a lakókocsik normál, hálózati feszültséggel üzemeltek. Bár nem tartozik az építészet tárgykörébe, de jól reprezentálja a Kádár-kori minőséget az a tény, hogy ebben az évben sikerült leküzdeni az addig tapasztalható légypapír hiányt, ugyanakkor az egész éves mennyiségről lefelejtették az enyvet, így a rovarok nem ragadtak meg a csapdán.

            Ebben az évben a kereskedelmi hálózat is komoly fejlesztésen esett át, hiszen tucatszámra építették az északi parton az egyenterv alapján készült önkiszolgáló éttermeket. Igazán szemrevaló, takaros kis kioszkok voltak ezek, ám az már csak az átadáskor derült ki, hogy a közös tervet készítő személy egyszerűen kifelejtette belőlük a vizes blokkot.       

            Nyilvánvalóan a minden képzeletet felülmúló hanyagság közel sem volt balatoni sajátosság, országszerte akadt még bőven megdöbbentő példa. Vegyük rögtön a Kozmetikai és Háztartásvegyipari Vállalat vadonatúj zalaegerszegi gyárát. Itt is a víz okozta a problémát, amely a frissen festett falból folyt. Az ok abban keresendő, hogy rosszul végezték el a bekötést, ráadásul itt-ott a vízvezetéket is elfelejtették beépíteni a falba. Ugyanilyen lazán vették a terveket a békásmegyeri lakótelep építésénél is, ahol viszont az elektromos vezetékeket hagyták el jónéhány lakás esetében, igaz a kőművesek is lazán rávakoltak az üres csatornákra. A felkapcsolhatatlan lámpákon csak jelentős mennyiségű vésés és újra vezetékezés segített. Az Óbudai lakótelep egyik épületén pedig már ez sem, ugyanis az egyik lépcsőházból a komplett liftet felejtették ki. Amíg nem jött össze a szerkezet pótlása, addig kitettek egy táblát, hogy a lift a másik lépcsőházban üzemel...

            Ezzel el is értünk a hanyag építészet non plus ultrájához, a Győri fedett uszodához. Itt 288 pontból álló hibalistát sikerült a létesítménnyel együtt tető alá hozni, és ne gondoljuk, hogy az átvevők háklisan vadásztak az apróságokra. Ebben a listában ugyanis nem szerepeltek olyan jelentéktelen hibák, mint az egyik járdarész betonrétegének kifelejtése, ezt ugyanis még a hatósági szemle előtt kijavították. Ugyanígy időben sikerült orvosolni a cafatokra szaggatott vízvezetékeket, melyeket az uszoda előtti park kandeláber gödreinek ásásakor tettek tönkre. Az épületen belül azután tobzódtak a tervezők és a kivitelezők egyaránt. Példaként említhetjük, hogy a sportuszodának szánt épületbe nem sikerült rajtköveket tervezni, vagy hogy a kivitelező fordítva tartotta a tervrajzot, és a komplett vízforgató gépházat tükrözve építették be. A padló borítására használt metlachit pedig sikerült úgy lerakni, hogy azt már az átvételkor balesetveszélyesnek minősítették. A legnagyobb teljesítmény azonban kétségkívül a túlfolyó műköveinek elhelyezése volt, ugyanis ezek annyira egyenetlenre sikerültek, hogy a medence két szélén 7 centiméter lett a különbség, és először azt hitték megbillent a teljes medence. Persze a magyar ember élelmes és így kiötlötték, hogy nem engedik tele vízzel a szerkezetet, így a vízszint nem éri majd el a túlfolyókat.