A szocializmusban még szigorúan szabályozták a névadást, így bármennyire is sokan álmodtak az Leia hercegnő vagy E.T. nevű csemetéről, ez mindvégig csak elérhetetlen vágy maradt.
Fotó: Fortepan/ A. R.
Ha egy kicsit beleássuk magunkat a mindenkori anyakönyvezési jegyzékekbe, akkor jól látható, hogy a névadást a legtöbbször társadalmi folyamatok befolyásolták. A XIX. században például a szülők keresztneveit örökölték a gyerekek tovább, több csemete esetén pedig a jól bevált, gyakori nevek közül válogattak. Így történhetett az, hogy az 1800-as évek elején a fiúk egyharmada János, László vagy Gergely volt, míg a kislányoknál az Erzsébet, Anna és Margit dominált. Nyelvújítóink és az irodalom jeles képviselői azonban ezen is változtattak és divatba hozták regényeikkel a különleges keresztneveket, így megindult ezen a téren is a fejlődés. A XX. század elején már nem volt ritka, hogy a hagyományok helyett a szülők már inkább kedvenc színészükről vagy egy-egy szuper filmből vett szereplőről nevezték el csemetéiket. A divat mindennél fontosabbá vált, már nem törekedtek rímelő vagy alliteráló nevek adására, inkább a különleges megoldásokat részesítették előnyben. Ennek a változatos névadási szokásoknak vetett véget a szocializmus, amelynek idején természetesen a puritán névadási szokások lettek az elvártak. A keresztelés helyett a tanácsi névadó ünnepséget részesítették előnyben, a névválasztásnál pedig csak a jól megszokott, alapvető keresztneveket fogadták el. Persze már akkor is léteztek olyan párthű katonák, akik a csemetéiket az éppen hatalmon lévő politikusokról nevezték el, így az 50-es évek elején születettek között gyakoribb név lett a Mátyás, Rákosi után, és később is kedvelt volt a János, Kádár után.
A névadás olyannyira foglalkoztatta a pártot is, hogy 1969-ben a televízió és a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézet felhívást tett közzé, amelyben a közönségtől vártak keresztneveket. Erre a pályázatra 35 200 ritka, illetve kevésbé ismert keresztnevet küldtek be az emberek. Ebből a fantasztikus mennyiségű névből egy bizottság 1803 női és 1795 férfi-, összesen tehát először 3598, majd újraválogatva 1827 nevet választott ki, amelyek bekerültek az aktuálisan készülő névtárba. Ez a kis könyv hivatott ugyanis megkönnyíteni a tanácsi anyakönyvvezetők munkáját, akik sokszor nem tudták, hogy hogyan engedélyezzék a szülők ilyen-olyan névkívánságait. Alapvető szempont volt, hogy a neveket minden esetben magyarul kellett anyakönyvezni, így például az Elizabeth csak Erzsébet formában kerülhetett be az anyakönyvi kivonatra. A könyvben nem szereplő nevek anyakönyvezéséhez a Nyelvtudományi Intézet külön szakvéleménye volt szükséges. Ez a szigor később sem enyhült, még a 88-ban is 54 írásbeli kérelmet bíráltak el, amelyből tizenötöt elutasítottak. Ezek között volt a Kórház a város szélén televíziós sorozatból átvenni kívánt Elsbeta és egy olasz film, a Zöld szörnyeteg Ciabellita neve.
Fotó: Fortepan/ Semmelweis Egyetem Levéltára
Mindenesetre a magyarok már akkor is rendkívül találékonyak voltak, így a nyelvtudományi bizottság évről évre újabb és újabb nevek engedélyezésére kényszerült, így lassan olyan különleges nevek is megjelentek, mint a Málna vagy a Gyöngy. De nézzük csak a névdivatokat, hogy miként változtak az évtizedek alatt. A 40-es évek végén a leggyakoribb fiúnév a László volt, ezt követte az István, József, János, Ferenc és György. Ez a sorrend az 50-es évekre nem sokat változott, de már a legnépszerűbb nevek között megjelent a Zoltán, Péter, Tibor. A 70-es évek elejére pedig a Zoltán, Gábor, Krisztián átvette a vezetést. Érdekes, hogy a manapság oly gyakori Márk, Máté, Barnabás szinte meg sem jelentek a kimutatásokban. Hasonló volt a helyzet a női neveknél is, ahol a divat még inkább érvényesült. A szocializmus hajnalán Mária, Éva, Zsuzsanna és Erzsébet, Margit neveket kaptak leginkább a kisleányok, míg később gyakoribbá vált a Katalin, Ildikó, Anna, a 70-es években pedig a Krisztina, Gyöngyvér, Szilvia is igen népszerű volt. A helyesírás azonban már nem volt ennyire kötött, így fordulhatott elő, hogy egy-egy keresztnevet többféleképpen anyakönyveztek: Szilviát Sylviának, Mariannát Marian-nak, Alice-nak az Alízt. A névadási szigornak a rendszerváltás vetett véget, ami után már általában teljesítették a szülők legblődebb kívánságait is, így válhatott több kisgyerek Izaurává vagy Han Szólóvá a népszerű filmsorozatok és produkciók nyomán. Azt pedig csak a szülők lelkiismeretére bízták, hogy mennyire adnak a gyermeküknek nevetséges elnevezést, ami esetleg felnőtt korukban zavarhatja őket.
Kérlek töltsd ki a Tó-retró blog nagy retró-kutatását (itt), amelynek eredményeit természetesen közkinccsé tesszük is a blogon is. A kutatást hiánytalanul kitöltők között retró ajándékcsomagokat sorsolunk ki!
