A klubhelyiségek állócsillagai voltak a Gazdálkodj okosan!, a Police 07 vagy a Védd meg a tábort!, de az autóskártya akkor is mindent vitt.

Fotó: galeriasavaria.hu

A régi balatoni nyarak sem mindig kényeztettek ragyogó napsütéssel, és mivel az időjárásra még az akkori vezetésnek sem volt komoly befolyása, így strandolás helyett előtérbe kerültek a szabadtéri vagy a közös helyiségben űzhető játékok. Ha hűvösre fordult az idő, akkor felkaptuk a melegítőnket (nem jogging, nem szabadidő ruha, hanem szigorúan melegítő, esetleg mackó) és megrohamoztuk a lengőtekét. Ennél a játéknál az akasztófára emlékeztető állványra spárgával felkötözött golyóval kellett feldönteni a fából faragott bábukat és közben megpróbálni elkerülni az ütés okozta sérüléseket (Most azonnal tegye fel a kezét, aki egyszer sem verte térden vagy homlokon magát vele!). Szinén alternatívát nyújtott rossz idő esetére a műanyag karikadobáló, ahol két piros talpat kellett kereszt alakban összeállítani és szemkápráztatóan sárga tüskéket bele illeszteni. Ezek után már lehetett is célba dobni a színes karikákat és rikoltozni, ha valamelyik a tüskén kötött ki. Ennél a játéknál (fiúk részére) az alternatív felhasználási lehetőség a harci játék volt. Ilyenkor a két fél talpból harci íj, a tüskékből kard, a karikákból pajzs lett, és már lehetett is gyepálni egymást.

            Ha az égiek nem elégedtek meg a hűvössel, hanem az eső is eleredt, akkor általában a szabadtéri játékokkal kapcsolatos szülői elfogadás faktor elérte a nulla szintet, és a túlélés érdekében be kellett húzódni a közös- vagy klubhelyiségbe. Ilyenkor kerültek elő a társasjátékok. Mivel a magyar kreativitás nem ismert határokat (ország vagy védjegyoltalmi határokat biztosan nem), így 1954-től játszhattunk a Monopoly „vasfüggönyön innen” verziójával, a Takarékoskodj! táblásjátékkal.

Fotó: Óbudai Múzeum/ Sárospataki Györgyi

Az eredetileg Takarékoskodj okosan! néven beharangozott játékban a végcél a háromszobás (épületes?) ház és a nyaralótelek felépítése és az autó beszerzése volt. Ellentétben a Merkur rideg valóságával, itt a gépkocsit azonnal meg lehetett vásárolni (vagy nyereménybetétkönyv segítségével megnyerni), így a parti nem tartott 8-10 évig. A katonás parancsot megtestesítő névnek megfelelően a játék maga sem volt színtiszta móka és kacagás. Bizony jól jött a Casco, valamint az Épület és lakásbiztosítás, mert a gyanútlan játékost idönként kirabolták, de az is előfordult, hogy a nehezen összekuporgatott ingatlan leégett vagy fára csavarodtunk az csillogó, új autóval.

            Hét évvel később egy szofisztikáltabb verzió is készült ebből a játékból Gazdálkodj okosan! névvel. Ez a társas megjelenésekor 52 forintért kellett magát, míg a hetvenes évekbeli, modernizált változatát már 150 forintért lehetett megvásárolni a Triálban. Ellentétben a Takarékoskodj! játékmenetével, itt már nem volt elég ingatlant szerezni, be is kellett rendezni azt. A játékosnak először le kellett szurkolnia 30 (vagy mezőtől függően 40) ezer forintot, és már a kezébe is kapta az egyelőre monokróm lakást ábrázoló képet. Ezután körönként 2 ezer forintot kellett törleszteni 20 körön keresztül. A lakás berendezési tárgyait egyesével lehetett beszerezni, és puzzle szerűen elhelyezni a lakáslapon, mely a végére csodaszép színesben pompázott. Az árak szerintem kicsit el lettek túlozva, ugyanis a szoba- és konyhabútor együtt annyiba került, mint a lakás beszálló részlete (40 ezer). Biztosítani itt sem ártott, és ehhez rendelkezésre állt a lakásbiztosítás és a Cséb. Egy dolgot azonban azóta sem értek. Aki tudja, hogy a szerencsekártya jele miért volt olyan, mint egy félbevágott narancs, az kérem azonnal jelezze!  

            Ha már a nyugati játékok lenyúlásánál tartottunk, akkor mindenképpen említsük meg a „Védd meg a tábort” és a Police 07-et! Előbbi tulajdonképpen egy faék egyszerűségig butított változata a Risk-nek (vagy későbbi magyar nevén Rizikónak), ahol egy grafikailag végletekig letisztult, 8X8-as táblán kellett az ellenfél táborát leigázni. A harcosokat ezesetben felállítható műanyagtáblák jelképezték, és a rajtuk lévő számok adták meg az erősségüket. A Police 07 (1984) már sokkal kifinomultabb volt és a Scotland Yard című sikerjátékról másolták.

Fotó: retronom.hu

Itt négy rendőrnek kellett a rejtőzködő Doktor Faktor nevű bűnözőt elfogni, aki csak néha mutatta meg, hogy merre jár. A köz őrei a pesti tömegközlekedési eszközökkel és taxival eredtek a gazfickó nyomába, de ezekre csak limitált mennyiségű jegyük volt. Az elhasznált vonaljegyeket pedig mindig Faktornak kellett átadni.

            Végezetül elevenítsük fel a fiús játékok nonplusz-ultráját, a mindenki által csak autóskártyának nevezett Autó Kvartettet. Ebben az 1962-ben megjelent játékban ugyan voltak szabályok, de azokkal senki sem foglalkozott igazán. Eredetileg ugyanis az volt a cél, hogy a kártyák sarkában feltüntetett jelölésekből (időszaktól függően gyártási ország, autómárka, vagy autókategória) kellett volna négyet összegyűjteni. Valójában azonban mindenki a feltűntetett műszaki adatokat összehasonlítva játszott ezekkel a kártyákkal, és mindig a nagyobb vitte az ellenfél lapját. Így történhetett meg, hogy a faros Ikarus eséllyel indult harcba a Lola-T versenyautó ellen, hiszen súlyban a busz volt a nyerő. A kártyákat eredetileg egy komoly szakmai érdeklődéssel megáldott ember tervezhette, hiszen olyan kísérleti modellek is szerepeltek a repertoárban, mint a Mercedes c111 vagy olyan kisszériás gyártmányok, mint a Monteverdi. A hosszú évek során persze az Autó Kvartettből is rengeteg variáció jelent meg, így van, aki a „Modern autókkal” vagy a „Régi autókkal” játszott.

További érdekességekért, képekért és nettó retró életérzésért látogassa meg Facebook oldalunkat!