A fél várost a földdel kellett volna egyenlővé tenni Füreden és szinte az összes északi-parti településen, de hát a Kádár-korban mertek nagyokat álmodni.
Ilyen lehetett volna az építkezés
A fantázia kép a Fortepan/ Urbán Tamás fotója alapján készült
Az 1960-as évek végén az egyik legforróbb téma kétségtelenül a Balaton fejlesztése volt. Egymást érték a szálloda- és vendéglátóhely-építések, és 1965-re már az M7-es első szakasza is elkészült. Bár innen még beletelt pár évbe, mire az új gyorsforgalmi út elért a magyar tengerig, a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium (KPM) vérszemet kapott, és már tervezni is kezdték a második balatoni sztrádát. Az M71 névre keresztelt autópályával egy teljes körgyűrű alakult volna ki a tó körül, többnyire a vízpart közvetlen közelében. Az új, északi-parti út tervezésének az időszakában négy lehetséges útvonalat vizsgáltak meg. Az első lehetőség a 71-es út sztrádává alakítását, a második a vasúti nyomvonalat követő kialakítást jelentett, míg készült egy, a tótól távolabb futó betonszalagot tartalmazó terv is. Ennek ellenére végül nem ezeket, hanem a negyedik lehetőséget fogadták el, amely maga volt a katasztrófa.
A döntés előtti időszakban már csak két elképzelés maradt versenyben: a tótól legtávolabbi, dombokon túl vezetett nyomvonal, melyet a tervrajzokon zölddel, és a fentebb említett – talán legrosszabb – útvonal, melynek piros lett a színe. 1968. június 21-én a KPM vezetősége egy vitanapot szervezett Balatonfüreden, amelyre építészeken, megyei- és helyi vezetőkön kívül még művészeket és irodalmárokat is meghívtak. A cél az volt, hogy addig fognak vitatkozni, míg végleges döntés nem születik a zöld vagy piros kérdésben. A vitafórum előtti időszakban azonban már gyülekezni kezdtek a fellegek a fürediek feje felett, hiszen a 71-es út mentén írtani kezdték a jegenyesort, és bár a munkát a közvélemény nyomására csakhamar abbahagyták, ez a momentum előrevetítette, hogy mi az ország vezetésének véleménye az új nyomvonalról és a társadalmi vitáról. Végül magán a vitán felütésként egyszerűen bejelentették, hogy a KPM már engedélyezte is a piros nyomvonalat, de a véleményét azt nyugodtan elmondhatja bárki. De mi is volt a baj ezzel a tervvel?
A bekarikázott részen jól látható a "piros" nyomvonal
A piros vonallal jelölt új M71-es a tóhoz legközelebbi építést favorizálta, és ezzel Fűzfőtől Aszófőig minden lakott településen áthaladt volna. Keresztülvágott volna Almádin, Alsóörsön és Csopakon is, de a legnagyobb vesztes Füred lett volna. Itt Arácsnál lépett volna be a település területére és a Baricska csárda környékén hagyta volna el azt. Ezzel gyakorlatilag egy üdülővárosra, és egy, a magasabb részeken elterülő óvárosra szakította volna Füredet, mindezt 28 méter széles betonszalaggal, melyen 110 kilométeres óránkénti sebességgel száguldottak volna keresztül az autók, közlekedési lámpák és zebrák nélkül. De nem ez jelentette volna az egyetlen változást a település életében. A pálya kialakításához belterületen 30 hold kerti művelésű ingatlant kellett volna kisajátítani, 69 villát és családiházat lebontani, míg Aszófő és Paloznak között 300 hold szőlő esett volna áldozatul a tervnek. Emellett egy párhuzamos utca kialakítását is tartalmazta a terv 3 kilométer hosszan, ami 12 ezer négyszögöl földterület kisajátításával, és a rajta álló házak lebontásával járt volna. Nem csoda, hogy a Fürediek nem támogatták túl nagy elánnal az elképzelést. De mivel lehetett egy ilyen rémálom mellett érvelni?
Alapvetően két érv hangzott el a piros nyomvonal mellett. Egyrészt így a sztrádáról a lehető legkönnyebben elérhetővé vált volna az üdülőterület, másrészt ez terv 317 millióból kijött volna, míg a dombokon vezetett zöld vonal 332 millióba került volna. Persze ellenérvek ennél jóval nagyobb számban akadtak. Az említett vitanapra meghívott mérnökök azonnal felvetették, hogy a piros nyomvonal tervébe nem számították bele a kisajátítások ellentételezését (vajon véletlenül?), azzal pedig már drágább lett volna ez a megoldás, ráadásul egy ilyen volumenű építkezéseknél az 5 százaléknyi különbség elenyésző, hiszen a legkisebb előre nem tervezhető változtatások általában ennél jóval többet szoktak elvinni. A fórumon azt is felvetették, hogy pár évvel korábban éppen Füredről tiltották ki a motorcsónak versenyeket mondván, hogy azok zavarják a település szívgyógyintézetének nyugalmát. Ezek után elég nehéz elképzelni, hogy milyen hatást gyakorolna a kórház betegeire a közelben elvezett autópálya zaja.
Hogy a füredi (és szinte egész északi-parti) rémálomból nem lett semmi, az kizárólag annak köszönhető, hogy a terv megvalósítására nem jutott elegendő pénz. Az építkezések meg sem indultak, és ráadásul később már egészen más szempontokat vettek figyelembe az úthálózat fejlesztésének a terveinél. 1982-ben még utoljára előkerült az M71 ötlete, ám ekkor már a Balatontól távolabb futó nyomvonalat favorizálták, mely a hosszútávú forgalmat szolgálta volna, a helyi- és üdülőforgalmat pedig átkötések segítségével továbbra is a 71-es főút vezette volna el. A pálfordulás oka, hogy időközben rájöttek, milyen értékes természetvédelmi és mezőgazdasági területek találhatóak a tó közelében (a lakosok érdekei nem kerültek említésre). Ekkorra már a Székesfehérvárról induló 8-as főútra támaszkodtak volna, melyhez egy Akarattya és Fűzfő közötti elkerülő út vezette volna el az M7-es forgalmát. Ez pedig szinte teljesen egybevág azokkal a tervekkel, melyeket most több, mint 30 évvel később el is kezdtek megvalósítani.
A cikk elkészítéséhez az Arcanum adatbázis cikkeit is felhasználtuk.
További érdekességekért, képekért és nettó retró életérzésért látogassa meg Facebook oldalunkat!