Tó-retró

A szocializmus szőlő nélküli, instant borai

2019. május 07. - drkardos

Szinte biztos, hogy ön is ivott doppingolt csapvizet bor helyett, ha a hetvenes években a Balatonnál járt.

borcsalas1_1.jpg

Fotó: Fortepan/ Krasznay Gyula

 

1973-ban két volt iskolatárs találkozott a kiskörei vasútállomáson. Egyiküket, Sz. N. Józsefet éppen ekkor nevezték ki a HUNGAROVIN etyeki sűrítménygyárának vezetésére. A férfi, akivel találkozott, K. Sándor csengődi borász volt. A beszélgetés hamar túllépett a baráti emlékek felemlegetésén, és az ország egyik legnagyobb borhamisítási ügyévé nőtte ki magát, hiszen már ekkor megállapodtak 45 hektoliter „bordopping” sűrítmény, és 50 kilógramm citromsav adásvételéről. Ez azonban csak a jéghegy csúcsát jelentette.

            A fentebb említett sűrítmény egy savas környezetben létrehozott cukoroldat volt, melyet az állami cégek üdítő, pezsgő és borgyártáskor alkalmazhattak, kis mennyiségben és szigorú ellenőrzés mellett. Ez az anyag jóval hatékonyabb és – kéz alól – sokkal olcsóbb volt, mint a gazdák által a bor feljavítására használt étkezési cukor, melyből 17 gramm egy Malligand-fokkal emeli a bor alkoholtartalmát. Márpedig minőségi bor bizony nem létezik megfelelő alkoholtartalom nélkül, mint ahogy a savak mennyisége is fontos, amit a citromsavval lehet beállítani. A két említett anyag „értő” kezekben pedig gyakorlatilag a szőlőt is feleslegessé teszi, hiszen akármilyen szőlőszármazék – seprő, levél(!), törköly – szárazon a sűrítménybe áztatva a hozzá nem értők számára tökéletes bormásolatot eredményez.

            Persze abban az időszakban sem volt ismeretlen a borok felturbózása, ám a helyi boltokban szüretkor vásárolt cukorral senki sem bukott le. A sűrítmény érkezése azonban szinte a teljes alföldi borvidéken gyökeresen megváltoztatta a helyzetet. A gazdák ezentúl a korábbi bormennyiség két-háromszorosát kínálták fel a borkombinátoknak, holott a tőkék száma semmit sem növekedett. A kombinátok persze egy egyszerű laboratóriumi vizsgálattal lebuktathatták volna az alkimista gazdákat, ám nekik is tervet kellett teljesíteniük, és sok szomjas ember várt jó alföldi borokra külföldön és a Balaton partján is. Valójában, aki 1973 és 76 között ilyen bort ivott (különösen ezerjót), az szinte biztosan maga is megismerkedhetett a kézműves borászok alkotásaival. Legalább is a tételeket szemlélve ez nagyon valószínűnek tűnik.

borcsalas2.jpg

Fotó: Fortepan/ Erdei Katalin

 

            Etyekről ugyanis a három év alatt 1,5 millió forintnyi alapanyag tűnt el, míg az összes kár 6 millióra rúgott lévén, hogy kis túlzással csapvizet adtak el a kombinátoknak. Az alapanyagot más állami vállaltoktól „kikölcsönzött” teherautók hordták Csengődre, Akasztóra és Kaskantyúra, majd innen kerültek a környék gazdáihoz. Előfordult olyan eset is, hogy az etyeki kapun behajtó teherautó már le sem pakolta a rakományát, hanem a sűrítményhez szánt cukrot vitte is tovább a gazdáknak, mert ennek is jó ára volt az alföldön. Nem egyszer pedig a Köztisztasági Hivatal locsolókocsijai hordták a citromsavat a hamisítók portájára. A virágzó üzletnek végül egy műszaki hiba okozta a végét, ugyanis az egyik állami vállalat nem kapta meg a rendelt szállítmányát. Bár Etyekről annak rendje és módja szerint elindították a megrakott szerelvényt, a mozdony útközben lerobbant. Ám a sűrítmény pótlására már nem volt lehetőség, mivel azt akkorra már régen eladták a borhamisítóknak.

            Az esetet gyors nyomozás, majd 9 hónapnyi tárgyalássorozat követte. Ebben arra is választ kerestek, hogy miként működhetett a bűnszervezet három éven keresztül teljes titokban egy olyan szakterületen, ahol a felügyelet közel a gyógyszerek forgalmával szembeni követelmények szigorával kellene, hogy eljárjon. Hogyan volt lehetséges, hogy a kötelező laborvizsgálatok elmaradtak a borkombinátokban, hogy senkinek sem szúrt szemet a bormennyiség megsokszorozódása, és hogyan tűnhetett el több ezer hektoliter olyan anyag, melynek szállítása csak hat(!) különböző személy által kiadott szállítólevéllel volt lehetséges?

            Persze a válaszokat nem nehéz kitalálni, és az ügy több, mint hatvan vádlottjának összetétel is igen beszédesre sikeredett. A fő kiagyaló Sz. N. és a legvérmesebb gazdák mellett a vádlottak padján több befolyásos tisztviselő, sőt még a csengődi tanács adóügyi csoportvezetője is helyet kapott. A perben minden esetben elmarasztaló ítélet született, így a 64 tilosban járó összesen több, mint egy évszázad börtönt kapott, amiből Sz. N. neve mellé 12, az említett osztályvezetőé mellé 6 év került. Az 1977-es szüret pedig még a hamis bornál is savanyúbbra sikeredett a környéken, hiszen szinte valamennyi gazda a bíróságon töltötte az őszt...

További érdekességekért, képekért és nettó retró életérzésért látogassa meg Facebook oldalunkat!

A bejegyzés trackback címe:

https://toretro.blog.hu/api/trackback/id/tr8114794640

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ződ2000 · http://egzostive.com 2019.05.08. 11:43:37

Mai szemmel eléggé meredek dolgok történtek akkoriban (is). Érdekes hogy a poltikai kontrol mellett erre már nem maradt ereje a rendszernek.

lomposfarkas 2019.05.08. 14:17:51

Moldova György 1982-es Égi szekér című, a mezőgazdasági repülőkről írt riportkönyvében is feltűnik a téma :)

"– Régóta szeretném megkérdezni egy valóban szakértő embertől: hogy áll most a tokaji borok ügye, itthon és külföldön.

– A mostani művelési formák és körülmények között egyre romlik a tokaji borok hírneve, a külföldre menő borok minősége. Most vált csak valósággá a régi mondás, hogy a szőlő a hegyen terem, a bor a pincékben – a borászoknál a sűrített must, a cukor és az alkohol használata lépett előtérbe. Napjainkra már addig züllött a morál, hogy ha maga bemenne a Borkombináthoz és kérne két hordó aszút a mohácsi vész idejéből, elfogadnák a rendelését, és két hét múlva szállítanák is."

Kicknick 2019.05.08. 14:32:27

ugyanez a 90-es években már tablettásból, ahhoz képest ez minőség volt :D

gigabursch 2019.05.09. 06:00:37

Borhamisítás mindig is volt.

Jó példa erre Illés Béla (ritka nagy egy kommancs bolsi volt) Kárpáti Rapszódia c. műve. (egyébként szoktam ajánlani főleg Tormay Cecile és Szabó Dezső mellé, mert ez a "másik" oldalról való hasznos kiegészítés.

De visszatérve.
Szóval a mű Beregszászon indul, ahol kapható
- Folyó tokaji bor: 1 korona
- Palackozott tokaji bor: 2 korona
- Jó minőségű tokaji bor: 3 korona
- Jó minőségű palackozott tokaji bor: 4 korona
- Valódi tokaji bor 5 korona
- Igaz valódi tokaji bor - egyedi ár.

Az árakra már nem emlékszem,. de maga a konstrukció volt súlyos.
Egyébként minden bor beregszászi volt.

Dikusz 2019.05.11. 05:16:08

Persze, mert a mai kannásborok mind szőlőből vannak...
süti beállítások módosítása