Tó-retró

Ők voltak a Balaton urai

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2019. június 07. - drkardos

Az előző rendszerben a Balaton Intéző Bizottság döntött minden balatoni fejlesztésről, viszont az üdüléseket a SZOT osztogatta.

bib1.jpg

Fotó: Fortepan/ Nagy Gyula

Tovább... 

 

5 komment
Balaton Balatoni Intéző Bizottság

Ajánlott bejegyzések:

A bejegyzés trackback címe:

https://toretro.blog.hu/api/trackback/id/tr5214829912

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Fikalnyik Eugén 2019.06.09. 18:59:56

Jó áttekintés.
Azért annyi kiegészítést tennék, hogy még véletlenül se gondolják a 35 alattiak - akik nem élhették át élőben - hogy ez valami luxusnyaralás lett volna.
A komcsiromantikus stílusban épült kockahotelek, a hivatali ügyintézőkre jellemző barátságossággal dolgozó szállodai alkalmazottak, na és az üzemi étkezdékre jellemző önkiszolgáló éttermek cseppet sem voltak olyan pozitív élmények, mint amennyire akartak az emberek egy beutalót.
Válasz erre 

Dikusz 2019.06.09. 19:00:36

"A legegyenlőbb elvtársak viszont akár saját üdülőtelket is vehettek, ha a fülükbe jutott egy-egy parcellázás a Balaton partján" - ez szerencsére csak akkor volt így...

60+-os vagyok, abban az időben voltam gyerek. Anyukám cégétől (Főv.Cipőbolt V.), ahol évtizedekig dolgozott, kaptuk a szakszervezettől (KPVDSZ) a beutalókat, gyereküdülőkbe. Nem csak a nyári szezonban, hanem iskolaidő alatt is, azok három hétre szóltak, és az üdülőkben volt a tanítás, korosztálynak megfelelően.
Ezenkívül nyáron a vállalat bérelt üdülőt (magánszemélytől), ahol szintén tudtunk családostól két hetet eltölteni, nem csak a Balatonon. Sok vállalatnak, állami hivatalnak (azoknak még most is van néhol) saját tulajdonú üdülője is volt.
Télen meg azokat a SZOT-beutalókat, amelyek nem fogytak el saját szakszervezeten belül, meghirdették más szakszervezeteknél is. Pl így jutottam el -már felnőttként- a zamárdi Honvédüdülőbe.

Azt mindenképpen hozzátenném, hogy édesanyám nem volt benne a pikszisben, sőt elküldték a vállalattól, mert nem is akart benne lenni. Három év után mehetett vissza.
A lényeg az, hogy abban az időben sokkal többen tudtak megfizethető áron nyaralni nemcsak a Balatonnál, hanem bárhol az országban. Nem hiszem, hogy ez olyan rossz lett volna.

Még egy lehetőség, ahol a kispénzű emberek kikapcsolódhattak, és amelyik legalább egy posztot megérdemelne:
A sok, ma már nem létező turistaházakat összefogó, szintén állami (mi más lehetett volna) cég, a Turistaellátó Vállalat. Talán nem kell az idősebbeknek elmagyarázni, hogy ez mit jelentett. Ezeknek a turistaházaknak a nagy része ma már nyomokban sem létezik. A kedvezmény annyit adott (és ez nem volt kevés), hogy a tagok (bárki lehetett az egész országban, aki a pár Ft-os tagsági díjat befizette) az első három nap kedvezményes díjat fizettek, aztán már a szinten nem drága napidíjat.
Mi minden évben így töltöttük a tavaszi szünetet, három nap Dobogókő, majd három nap Lajos-forrás. Mindkettő a Pilisben volt, kb 10 km-re egymástól.
A Lajos-forrási Ságvári Endre-turistaház ikonikus hely volt annak idején. Messze földön híres konyhája, remek szobái voltak. A fociválogatott sokszor edzőtáborozott ott, és Papp Laci is ott edzette, futtatta hegyre föl a "fiait".:)
Válasz erre 

Hörömpő cirkusz világszám 2019.06.09. 19:00:54

A SZOT nem célozta az ágazati szakszervezetek megszüntetését, hanem ernyőszervezetként összefogta a különböző ágazatokat. Ha igaz lenne, amit írsz, a szüleim nem lehettek volna a 60-as évektől kezdve a Vasutas Szakszervezet tagjai, én sem léphettem be 1981-ben, első munkahelyemen a Vasasba és a férjem sem 1976-ban a Nyomdászokhoz, hanem mindannyiunknak SZOT-tagoknak kellett volna lennünk, pedig dehogy voltunk azok.
Válasz erre 

kolomparlole1114 2019.06.16. 06:15:28

@Fikalnyik Eugén: Hát nemtom, akkoriban minden ilyen volt, az egész országban az volt a mentalitás hogy örüljél hogy egyáltalán elköltheted a pénzed, szal nem lógott ki a Balcsi se. Akkor sehol nem volt motiváltság, az ember akkor is megkapta a fizuját ha nem csinált semmit, tehát motiváltság az nem nagyon volt. Ez mondjuk rendszerfüggetlen, ahol annyira nincs lóvé hogy örüljön a tulaj hogy egyáltalán faszt vakarni eljön valaki állást betölteni, ott most is ez van. Pl. kórház, önkormi, posta.

A Balcsi anno maga volt a luxus, akkoriban nem a horvát tengerpart, vagy Bora Bora volt az alternatívája, hanem az otthon, vagy méginkább napköziben keccsölés, ami kb. láger szintű volt, semmit nem lehetett csinálni (foci, mászóka, meg ilyen helyi dolgokat leszámítva), de otthagyni se, mert az volt a lényege hogy amíg a szülők dolgoznak, addig "őrizetesben" legyél. Na ennél már az a tény hogy valahova utazol, mindenképp csak jobb lehetett. Főleg a Balcsi, ami azért nem csak egy pocsolya, mint valamelyik medencés fürdő, vagy tisza holtág, hozott anyagos kemping helyett szálloda van. Akkoriban más volt az úri muri szintje, az akkori lehetőségekhez képest a Balcsi igenis úri huncutság volt. Én asszem minden évben voltam 2 hetet, leginkáb családdal, BM üdülőben, de 1x volt lepasszolós láger is, ami tényleg az volt, lámpaoltással, kötelező levélírással a családnak, tiszta katonaság, csak gyerekeknek. Amúgy régen a BM üdülőkben a pincérek sorkatonák voltak, én is arról álmodtam hogy majd ott nyomom le a 9 hónapot (vagy mennyi volt épp akkor, nekem ennyit kellett volna lehúznom ha be is vonulok), de mire odakerültem, megszűnt a lehetőség. A Petőfi laktanya meg nem volt annyira vonzó. :)
Válasz erre 

Pepejoe 2019.06.29. 15:29:53

Hát nemtom' de igenis nagy élmény volt a Balcsi, soha nem jutottunk volna el oda egyébként, így meg azért párszor sikerült. Igen, kockaszálloda meg minden meg üzemi konyha-feeling de kit érdekel, egész nap toltam a fagyit meg a lángost meg a tudomisénmiket.
Ahogy elmúlt a csodás 89-90, bedőlt az egész és annak a kevés pozitívumnak egyike is, ami ez az üdülős dolog is volt. Kb. 15 évig max. messziről láttam a vizet, egyszer lövészetre menve a Bakonyba, egyszer meg meló közben az útról. Hát ennyi. És nyáron tényleg csak a gettó volt, a tanácsi "vízitelep", aminek ugyan volt egy kis medencéje de nem volt benne víz mert belefulladunk, 200 méterre a strand de nem vitt ki senki mert belefulladunk és járdaszélességre a kerítés túloldalán a Kis-Duna de nem mehettünk ki mert belefulladunk. A telep meg egy merő pusztaság ahol csak a port nyelheted vagy beülsz a kerítés tövébe a fa alá, esetleg a pavilonba, ahol megsülsz. És várod az időt a reggelihez/ebédhez/uzsonnához és hogy hazamehess a buszokkal, ami a kerület legtávolabbi pontján tesz le a házunkhoz képest. Ha nem buktam le, egy másik suli buszával mentem mert az 1 sarokra letett. Ez maradt meg abból a csodás időszakból.
Válasz erre 
süti beállítások módosítása