Egy valutaüzérkedési botrányból született a balatonföldvári pártüdülő, ahol a Kádár kormányőrségének tagjai mulattak zárt kerítések mögött.

Az akkor még Sellő szállónak nevezett épület 1942-ben

Fotó: Fortepan/ Széman György

A balatonföldvári pártüdülő igencsak különleges történetet tudhat maga mögött, amiben nem is a Kádár-korszak pártelitje játszotta a legpikánsabb szerepet. A sztori az 1930-as évek végén kezdődött, amikor egy Fenyő János nevű szélhámos – úgy látszik ezzel névvel mindig is könnyű volt a sajtóba bekerülni – eldöntötte, hogy szállodát épít a csodás Balatonföldváron, nem mellesleg pedig tetemes vagyonra tesz szert egy kis valutázó bűnszövetkezettel. Be is állított az akkori Nemzeti Bankhoz, hogy nem létező abbáziai szállodájára és a szintén nem létező milliós Olaszországban lévő vagyonára való tekintettel komoly hitelt vegyen föl, pontosabban 750 ezer pengőt. Az akkori hivatalnokon szívesen kölcsönöztek az úriembernek, akiért Hofbauer Miklós magántisztviselő, Fekete József és Farkas József ismert tőzsdések is jótálltak. Ráadásul a tervezett szálloda már önmagában elegendő volt az összeg ellentételezésének. Igen ám, de 1937-ben, a Sellő szállónak keresztelt épület építése folyamán kibukott, hogy a pénzt a tulajok nem a földvári létesítménybe forgatták, hanem valutaüzérkedésre fordították. Meg is lett a nagy kalamajka rögtön, lefoglalta az ügyészség a szállót, a bűnösöket pedig perbe fogták. Az ítéletre nem is kellett sokat várni, hiszen a bizonyítékok perdöntőek voltak.

Egy korabeli újsághír illusztrációja az Arcanaum adatbázisából 

A Sellő szálló viszont félkészen ott árválkodott a Balaton partján, Földvár egyik legjobb elhelyezkedésű telkén. A Nemzeti Bank pedig tulajdonképpen arra várt, hogy elárverezzék a félig kész építményt. Érdeklődő híján viszont csak az államkincstár vásárolta meg az épületet, akik 1938 nyarán itt nyitották meg a Balaton legmodernebb szállodáját. A balatonföldvári üdülő tulajdonképpen a kormány tisztviselői szociális és jóléti akciójának része volt, ugyanis ide jártak a kormányhivatalnokok nyaralni családostól. Népszerű is volt a létesítmény, amelynek 60 szobája fürdőszobás, zuhanyozós volt, modern bútorzattal, hideg-meleg vízzel és fűtéssel. A 100 személy befogadására alkalmas Sellő szállót hatalmas park vette körül, ahol közvetlenül lehetett megközelíteni a saját strandot. A tetőteraszról pedig gyönyörű kilátás nyílt az egész Balatonra. Telente még sportrendezvényeket is tartottak a szálloda területén és a Balatonon, ugyanis ez a szálloda alkalmas volt a téli elszállásolásra is.

 Bár a 40-es években a szálloda, az étterem és a kávéház is nyilvános volt, az új rendszer beköszöntével ez megszűnt, és a II. Világháború után a Sellő a kommunista párt elzárt üdülője lett. Magas drótkerítést húztak fel a park és a strand határaira, a szobákat pedig csak a legegyenlőbb elvtársak vehették ki. Főként a katonasághoz és a kormányőrséghez tartozó rendszerhű emberek élvezhették itt a Balatont. Állítólag itt volt a legkeményebb az őrség Aliga mellett és itt történtek a legnagyobb titkos bulik is, ahol az elvtársak bátran hódolhattak szenvedélyeiknek. A Kádár-éra alatt maga a főtitkár is szívesen ruccant át Balatonföldvárra hajóval Aligáról, hogy belekóstoljon a kormányőrség vezetőjének saját készítésű halászléjébe és túrós csuszájába és együtt mulasson az őt védő elvtársakkal. Teltek-múltak az évek, és a 30-as években épült Sellő lassacskán szűknek bizonyult a párt igényeihez, mivel már nemcsak a kormányőrség tagjai szerettek volna itt nyaralni. Ezért 1979-ben lebontották a háború előtt épült Sellő szállót és helyére egy hétszintes 316 fő befogadó képességű épületet építettek Kerekes István tervei alapján, amely jóval nagyobb kapacitással bírt. Ezt a pártüdülőt a rendszerváltás után privatizálták, és még ma is működik Riviéra Park Hotel néven.

További érdekességekért, képekért és nettó retró életérzésért látogassa meg Facebook oldalunkat!