Fülelhetett a madáretető vagy a szobaajtó, és ölhetett a rúzs. Félelmetesen találékony kémfelszerelések a hidegháborúból.
Női rúzs komoly tűzerővel
A Balaton egészen különleges szerepet töltött be a kommunista blokkon belül a 60-as évektől egészen a rendszerváltásig. Ez volt az a hely, ahová a nyugat- és keletnémet turisták egyaránt eljöhettek, így a berlini fal felépítésekor szétszakított családok, baráti társaságok a magyar tenger mellett találkozhattak újra. Persze a keletnémet titkosszolgálat, a keleti blokkon belül is az egyik legkeményebbnek számító Stasi itt sem engedte, hogy a demokratikus köztársaság lakói elbizonytalanodjanak az ideológia kapcsán, így nyaralás közben is erőteljes megfigyelés alatt tartották az NDK állampolgárait.
Ha a balatoni jelenlétükről beszélünk, akkor nem ötletszerű akciókra, hanem folyamatos ottlétre kell gondolni, melyet a Stasi által szervezett „Balaton-brigád” hajtott végre. Bár ez a szervezet nem csak képzett kémekből állt, mégis a teljes kommunista blokk egyik legaktívabb szervezete volt, hiszen csak 1970-ben több, mint 1500 turistát figyeltek meg. A heterogén ügynöki állományban a profi elhárító tisztek mellett nagy számban dolgoztak olyanok is, akik csak egyszerű jelentéseket írtak, és maguk csak elvhűségük vagy a retorziótól való félelmük kapcsán lettek a Stasi besúgói. Ennek megfelelően az ügynöki munka is vegyes képet mutatott a valódi titkos lehallgatásoktól, a megfigyelésen keresztül a baráti beszélgetésnek tűnő faggatózásig. Természetesen a figyelem elsősorban azokra a párbeszédekre irányult, melyeket kelet- és nyugatnémet turisták folytattak, hiszen a Stasi ezekben az esetekben tartott a leginkább attól, hogy a jó proletároknak „telebeszélik a fejét” a kommunizmushoz nem illő gondolatokkal, vagy éppen disszidálásra biztatják őket. Márpedig az ügynököknek egy sereg olyan eszköz állt a rendelkezésére, amivel ha le akartak hallgatni valakit, akkor le is tudtak.Bár az elektronika és a finommechanika területén a KGST országok nem teljesítettek túl jól, mindez nem volt igaz a titkosszolgálati eszközök területén. A kémfelszerelésekben már akkor is kiváló minőséget produkáltak a szovjet, az NDK-beli, de még a magyar cégek is. Az ötletesebbnél ötletesebb felvevőket, fényképezőgépeket, sőt fegyvereket számbavenni is nehéz lenne, így cikkünkben is csak néhány igen egyedit mutatunk be.
Kezdjük is rögtön a képrögzítésre alkalmas eszközökkel. Bár a szovjet KGB megbízásából készült, de valószínűleg a többi titkosszolgálatnál is használatban volt a cigarettás dobozba rejtett fényképezőgép.
Itt magát a gépet a dobozba tették, melynek oldalán egy nyílás tette láthatóvá az objektív munkáját, alján pedig a beállításokhoz szükséges tekerők kaptak helyet. A doboz tetején álcigaretták sorakoztak, melyek közül – a valósághű megjelenés kedvvért – néhány száll jobban kilógott a többinél. Ezek közül a leghosszabb mozgatásával lehetett fényképezni és a filmet továbbítani. A beépített Kiev 30 típusú, 16 mm-es látószögű kamera 25 képet tudott a kis kazettában tárolt filmjére készíteni. Szintén előszeretettel használták a Tochka nevű minikamerát, melyet alig 8 centiméteres hossza folytán madáretetőbe, sőt nyakkendőbe(!) is beépítettek.
Ez a kamera még csak nem is igényelt speciális filmet, 8x11 mm-es sztenderd Minox filmmel működött.
Szintén feltűnhettek a Balaton körül is a speciális lehallgató berendezések. Az ún. poloskákból rendelkezésre álltak az ügynök által hordozható, hangrögzítőhöz is csatlakozó típusok és a filemkből ismert telepített verziók egyaránt. Előbbire jó példa a karórába vagy töltőtollba szerelt verzió, bár ezek kábeljeit, melyekkel a felvevőhöz csatlakoztak, ügyesen kellett elrejteni. Egyszerűbb volt az élet a telepített eszközökkel. Ezekből a Stasi és a többi titkosszolgálat is használta a kémfilmek kedvenceit, a telefonkagylóba, falba vagy éppen lámpába szerelt verziókat, de az egyik legötletesebb típust a szállodai szoba vagy a lakás ajtajába építették be. Ez a szerkezet a fába fúrt lyukak eltakarásához használt fatipliket imitálta, így ránézésre még akkor sem keltett gyanút, ha felfedezték. Erre azonban kicsi volt az esély, mivel felszereléséhez az ajtót kivették a helyéről és a felső élébe fúrtak egy 28 mm-es lyukat ott, ahol a felső ajtófélfával találkozott. A vakdugón pedig egy mindössze 1 mm átmérőjű lyukat alakítottak, hogy a mikrofon szabadon fogadhassa a hangokat.
Persze abban sem lehetett biztos az ember, hogy a kedvesnek tűnő turisták nem hordoznak maguknál fegyvert, hiszen a kémfilmekből ismert néhány rejtett eszköz a valóságban is létezett. Egyetlen lövésre alkalmas pisztolyokat szereltek esernyőbe, pipába, töltőtollba, sőt női rúzsba is, de létezett kesztyűre illesztett minifegyver is.
A leghatásosabb és legfélelmetesebb ilyen felszerelés azonban minden bizonnyal az AKS-47U nevű géppisztoly volt, melyet egy aktatáskával álcáztak. A táska füle a fegyver fogója volt és egyetlen mozdulattal le lehetett dobni az álcát a tüzelésre kész puskáról. Az irodistának tűnő ügynökök így a nyakkendőjükkel fényképezhettek, majd a táskájukkal likvidáltak...
Ha retró mániásoknak, kvíz mágusoknak vagy csak saját magának keres karácsonyi ajándékot, vessen egy pillantást a Tó-retró blog 2020-as falinaptárára!
