A rothadó nyugat kapitalista árucikkeit kínálták a dollárboltok, ahová egy mezei halandó be sem tehette a lábát.
Fotó: Fortepan/ Bauer Sándor
A mai gyerekek el sem tudják képzelni, hogy milyen lehetett a 70-es évek végén a Budapest Kígyó utcai „dollárbolt” kirakata előtt állva a színes, gyönyörű babákat és soha nem kóstolt csokoládékat csodálni és tudni, hogy azokat soha nem kaphatom meg. A Konsumex úgynevezett diplomata és turista boltjaiban ugyanis kizárólag csak nyugati valutáért lehetett vásárolni, nekünk pedig sem külföldi rokonunk, sem pedig nyugaton dolgozó családtagunk nem volt, aki ellátott volna legálisan egy kis német márkával vagy amerikai dollárral. Így maradt a Centrum és a Skála gyerekjáték-osztályának kínálata, meg a Tibi csoki. Ezek a különleges boltok egy csipetnyi „rothadó kapitalizmust” csempésztek be legálisan a Kádár-kori Magyarországra, s mindezért a Konsumex Külkereskedelmi Vállalat volt a felelős. De vajon miért vállalta az akkori politikai vezetés azt, hogy elégedetlen családok csorgassák a nyálukat a kirakatok előtt olyan termékeket bámulva, amiről ők legfeljebb csak álmodozhatnak? Hát természetesen a pénzért, mi másért.
A sztori valamikor a II. Világháborút követő években kezdődött, amikor a vezetés rájött, hogy bármennyire is sikeresen építjük a kommunista élországot, bizony néhány termékből nyugati importra szorulunk. Eleinte a szükséges árukat megpróbálták cserealapon beszerezni, de 1959. április 1-én megalakult a Konsumex Külkereskedelmi Vállalat a korábbi Árucsereforgalmi Gazdasági Iroda utódaként. Ez a cég egyébként már eléggé kapitalista módon működött: például propaganda irodát tartott fent, kimerészkedett a KGST piacon túlra, és konvertibilis valutaforgalmat bonyolított. De persze bármennyire is szuperek voltak az 5 éves tervek, és bármennyire is csodás szocialista termékeket gyártottunk, az ország importigényét fedező valutamennyiséget nem sikerült a Konsumexnek áruértékesítésből előteremteni. Ekkor jött a csodás ötlet, miszerint meg kell szerezni a magánemberek valutavagyonát is. Na persze az 1960-as évek elején nem sok mindenkinek volt nyugati pénze az országban: talán csak az itt élő nyugat-európai diplomatáknak és az onnan idelátogató turistáknak, a kiküldetésben lévő hazai politikusoknak és azoknak a szerencséseknek, akiknek az 1956-ban nyugatra szökött rokonaik némi segítséget szerettek volna nyújtani külföldről. Szóval nekik hozták létre az első diplomataboltokat 1965-ben, ahol jól ismert párizsi parfümöket, menő amerikai cigarettát, márkás italokat, édességeket, csodás játékokat és ruhákat, extra műszaki cikkeket lehetett vásárolni, természetesen nem forintért. A cél az volt, hogy a magánemberek a náluk lévő valutát a határon belül költsék el, ezzel is enyhítve a hazai valutaéhséget.
Fotó: Fortepan/ Magyar rendőr
A biznisz pedig beindult olyannyira, hogy az elkövetkező tíz évben a Konsumex a Csemege Vállalattal közösen, a három Budapest belvárosi diplomatabolt mellé 350 turista dollárboltot nyitott, főként szállodákban, országszerte. Ez utóbbiak kínálatában a megszokott nyugati márkák mellett már helyet kaptak olyan hazai minőségi termékek is, amelyeket szinte minden idelátogató pénzes külföldi szívesen hazavitt magával szuvenírként: így a Herendi porcelán, antik tárgyak és festmények, kalocsai hímzett áruk. A boltoknak nemcsak a kínálata, de a működése is jelentősen eltért a jól megszokott hazai üzletekétől: a betérő vevőket több nyelven beszélő, formaruhába öltözött, kedves eladók várták, akik természetesen saját maguknak semmit nem vásárolhattak a bolt kínálatából, és a fizetésüket is forintban vitték haza. A vásárlás feltétele ugyanis vagy a nyugati útlevél volt vagy magyar vevőként igazolni kellett a pénz eredetét. A 70-es évektől kezdve már egyre több hazánk fia ment ki nyugatra dolgozni (politikusok, művészek, mérnökök) akik valutában kapták a fizetésüket. Ezt megtakarításként elhelyezhették az OTP-nél, és ennek kontójára engedéllyel vásárolhattak a Konsumex boltokban. Az első, maihoz hasonló devizaszámlákat egyébként 1981-ben nyitotta meg az OTP a magánszemélyek részére. Addig konkrét német márkát vagy amerikai dollárt nem igen láthatott az átlagpolgár, helyette mindenféle valutahelyettesítők szolgáltak fizetőeszközként, például a 60-as években az IKKA utalvány. A forgalom pedig folyamatosan nőtt: a Konsumex 1976-ban már 5 millió dolláros bevételt könyvelhetett el a diplomataboltjaiban, ami a turista boltok megfejeltek további 4.5 millióval.
Míg az ide érkező turisták és a szerencsésebb honfitársaink vígan vásárolgattak a különleges boltokban, addig mindenki másnak maradt a kirakatok bámulása. Hacsak nem ismertek egy-egy leleményes „vállalkozót”, aki megszerezte számukra az áhított Marlboro cigarettát és az eredeti francia konyakot. Voltak ugyanis kifejezetten Konsumex beszerzésekre szakosodott csalók, akik kijátszották az egész rendszert. Például a 70-es évek végén több újságba is bekerült annak a fóti artistának a sztorija, aki csaknem 4275 USA-dollár értékben vásárolt a diplomata boltokban, majd busás haszonnal továbbadta az ott beszerzett kurrens árucikkeket. Az artista ugyanis nyugat fellépései nyomán hivatalosan tudta igazolni, hogy legálisan rendelkezik valutával, és így engedélyt kapott a Konsumex boltok felkeresésére. Igen ám, de két hónap alatt 250 ezer darab cigarettát, 16 600 darab rágógumit, 160 üveg italt, 260 Lux-szappant és egyéb holmit vásárolt meg, amelyeket azon nyomban tripla áron tovább is adott. Ezt pedig a törvény emberei nem nézték jó szemmel, és lecsaptak a bűnözőre. Arról már nem szóltak a cikkek, hogy végül milyen büntetést kapott a Konsumexes porondzsonglőr, és mi lett az így feketén forgalomba kerülő termékekkel.
A diplomataboltok virágzásának végül a rendszerváltás vetett véget, amikor a gazdaság átalakulása nyomán nálunk is mindenhol megjelentek a nyugati importtermékek, és velük együtt a kereskedelmi láncok. Az amerikai, nyugat-európai termékdömping láttán pedig egy-két év alatt elfelejtettük, hogy milyen volt soha nem látott csodás játékok, márkás parfümök után ácsingózni a dollárüzletek kirakatai előtt.
Ha retró mániásoknak, kvíz mágusoknak vagy csak saját magának keres karácsonyi ajándékot, vessen egy pillantást a Tó-retró blog 2020-as falinaptárára!