Tó-retró

Csak a menők vásárolhattak a dollárboltokban

2019. november 22. - drkardos

A rothadó nyugat kapitalista árucikkeit kínálták a dollárboltok, ahová egy mezei halandó be sem tehette a lábát.

 konsumex2.jpg

Fotó: Fortepan/ Bauer Sándor

 

A mai gyerekek el sem tudják képzelni, hogy milyen lehetett a 70-es évek végén a Budapest Kígyó utcai „dollárbolt” kirakata előtt állva a színes, gyönyörű babákat és soha nem kóstolt csokoládékat csodálni és tudni, hogy azokat soha nem kaphatom meg. A Konsumex úgynevezett diplomata és turista boltjaiban ugyanis kizárólag csak nyugati valutáért lehetett vásárolni, nekünk pedig sem külföldi rokonunk, sem pedig nyugaton dolgozó családtagunk nem volt, aki ellátott volna legálisan egy kis német márkával vagy amerikai dollárral. Így maradt a Centrum és a Skála gyerekjáték-osztályának kínálata, meg a Tibi csoki. Ezek a különleges boltok egy csipetnyi „rothadó kapitalizmust” csempésztek be legálisan a Kádár-kori Magyarországra, s mindezért a Konsumex Külkereskedelmi Vállalat volt a felelős. De vajon miért vállalta az akkori politikai vezetés azt, hogy elégedetlen családok csorgassák a nyálukat a kirakatok előtt olyan termékeket bámulva, amiről ők legfeljebb csak álmodozhatnak? Hát természetesen a pénzért, mi másért.

 

A sztori valamikor a II. Világháborút követő években kezdődött, amikor a vezetés rájött, hogy bármennyire is sikeresen építjük a kommunista élországot, bizony néhány termékből nyugati importra szorulunk. Eleinte a szükséges árukat megpróbálták cserealapon beszerezni, de 1959. április 1-én megalakult a Konsumex Külkereskedelmi Vállalat a korábbi Árucsereforgalmi Gazdasági Iroda utódaként. Ez a cég egyébként már eléggé kapitalista módon működött: például propaganda irodát tartott fent, kimerészkedett a KGST piacon túlra, és konvertibilis valutaforgalmat bonyolított. De persze bármennyire is szuperek voltak az 5 éves tervek, és bármennyire is csodás szocialista termékeket gyártottunk, az ország importigényét fedező valutamennyiséget nem sikerült a Konsumexnek áruértékesítésből előteremteni. Ekkor jött a csodás ötlet, miszerint meg kell szerezni a magánemberek valutavagyonát is. Na persze az 1960-as évek elején nem sok mindenkinek volt nyugati pénze az országban: talán csak az itt élő nyugat-európai diplomatáknak és az onnan idelátogató turistáknak, a kiküldetésben lévő hazai politikusoknak és azoknak a szerencséseknek, akiknek az 1956-ban nyugatra szökött rokonaik némi segítséget szerettek volna nyújtani külföldről. Szóval nekik hozták létre az első diplomataboltokat 1965-ben, ahol jól ismert párizsi parfümöket, menő amerikai cigarettát, márkás italokat, édességeket, csodás játékokat és ruhákat, extra műszaki cikkeket lehetett vásárolni, természetesen nem forintért. A cél az volt, hogy a magánemberek a náluk lévő valutát a határon belül költsék el, ezzel is enyhítve a hazai valutaéhséget.

konsumex1.jpg

Fotó: Fortepan/ Magyar rendőr 

 

A biznisz pedig beindult olyannyira, hogy az elkövetkező tíz évben a Konsumex a Csemege Vállalattal közösen, a három Budapest belvárosi diplomatabolt mellé 350 turista dollárboltot nyitott, főként szállodákban, országszerte. Ez utóbbiak kínálatában a megszokott nyugati márkák mellett már helyet kaptak olyan hazai minőségi termékek is, amelyeket szinte minden idelátogató pénzes külföldi szívesen hazavitt magával szuvenírként: így a Herendi porcelán, antik tárgyak és festmények, kalocsai hímzett áruk. A boltoknak nemcsak a kínálata, de a működése is jelentősen eltért a jól megszokott hazai üzletekétől: a betérő vevőket több nyelven beszélő, formaruhába öltözött, kedves eladók várták, akik természetesen saját maguknak semmit nem vásárolhattak a bolt kínálatából, és a fizetésüket is forintban vitték haza. A vásárlás feltétele ugyanis vagy a nyugati útlevél volt vagy magyar vevőként igazolni kellett a pénz eredetét. A 70-es évektől kezdve már egyre több hazánk fia ment ki nyugatra dolgozni (politikusok, művészek, mérnökök) akik valutában kapták a fizetésüket. Ezt megtakarításként elhelyezhették az OTP-nél, és ennek kontójára engedéllyel vásárolhattak a Konsumex boltokban. Az első, maihoz hasonló devizaszámlákat egyébként 1981-ben nyitotta meg az OTP a magánszemélyek részére. Addig konkrét német márkát vagy amerikai dollárt nem igen láthatott az átlagpolgár, helyette mindenféle valutahelyettesítők szolgáltak fizetőeszközként, például a 60-as években az IKKA utalvány. A forgalom pedig folyamatosan nőtt: a Konsumex 1976-ban már 5 millió dolláros bevételt könyvelhetett el a diplomataboltjaiban, ami a turista boltok megfejeltek további 4.5 millióval.

 

Míg az ide érkező turisták és a szerencsésebb honfitársaink vígan vásárolgattak a különleges boltokban, addig mindenki másnak maradt a kirakatok bámulása. Hacsak nem ismertek egy-egy leleményes „vállalkozót”, aki megszerezte számukra az áhított Marlboro cigarettát és az eredeti francia konyakot. Voltak ugyanis kifejezetten Konsumex beszerzésekre szakosodott csalók, akik kijátszották az egész rendszert. Például a 70-es évek végén több újságba is bekerült annak a fóti artistának a sztorija, aki csaknem 4275 USA-dollár értékben vásárolt a diplomata boltokban, majd busás haszonnal továbbadta az ott beszerzett kurrens árucikkeket. Az artista ugyanis nyugat fellépései nyomán hivatalosan tudta igazolni, hogy legálisan rendelkezik valutával, és így engedélyt kapott a Konsumex boltok felkeresésére. Igen ám, de két hónap alatt 250 ezer darab cigarettát, 16 600 darab rágógumit, 160 üveg italt, 260 Lux-szappant és egyéb holmit vásárolt meg, amelyeket azon nyomban tripla áron tovább is adott. Ezt pedig a törvény emberei nem nézték jó szemmel, és lecsaptak a bűnözőre. Arról már nem szóltak a cikkek, hogy végül milyen büntetést kapott a Konsumexes porondzsonglőr, és mi lett az így feketén forgalomba kerülő termékekkel.

 

A diplomataboltok virágzásának végül a rendszerváltás vetett véget, amikor a gazdaság átalakulása nyomán nálunk is mindenhol megjelentek a nyugati importtermékek, és velük együtt a kereskedelmi láncok. Az amerikai, nyugat-európai termékdömping láttán pedig egy-két év alatt elfelejtettük, hogy milyen volt soha nem látott csodás játékok, márkás parfümök után ácsingózni a dollárüzletek kirakatai előtt.

Ha retró mániásoknak, kvíz mágusoknak vagy csak saját magának keres karácsonyi ajándékot, vessen egy pillantást a Tó-retró blog 2020-as falinaptárára! 

A bejegyzés trackback címe:

https://toretro.blog.hu/api/trackback/id/tr7715319852

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

dikusz. 2019.11.22. 21:09:08

'80-as évek első felében apukám NSZK-ba nem önként távozott rokonaitól kaptunk 20 márkát. A Kígyó utcai Konzum-boltban vettel belőle egy arasznyi moncsicsit (most is megvan még), meg egy kulccsal kilőhető kisautót. Nem jöttek a rendőrök, hogy mibül vettem...

lobster thermidor 2019.11.22. 22:26:09

Egy bizonyos összeghatárig mindenki vásárolhatott a Konsumex boltokban, es a külföldi utakon el nem költött dollárokat is el lehetett költeni ezekben az üzletekben. A feketén vett dolcsikból így lehetett KENT cigarettát, Nina Ricci parfümöt, Pino Silvestre férfi arcszeszt, és Milka csokit vásàrolni. De ha valmilyen komolyabb dolgot akart vásárolni az ember, az sem volt gond, mert minden cécó nélkül összevonták több ember engedélyzett valutakeretének az összegét, ehhez elég volt a testvér, szülő, vagy valamelyik rokon útlevele, és a pénz eredetéről sem kértek igazolást. Annak idején így vásároltam hordozható SONY tv - t. Késöbb, a nyolcvanas évek közepétől már nem volt ez probléma, mert a vidéki kereskedelmj vállalatok is nyithattak dollárért, márkáért árusító boltokat. Siófokon a Fő utca 47-53 számú házban a Kaposkernek volt ilyen üzlete.

Pipas 2019.11.22. 22:26:56

Én NDK-ban is voltam ilyen valutaboltban, érdekes volt. Vettem két dobozos kólát, az egyiket elkunyizta egy csávó. A vasútálomáson másfél órán keresztül fel--alá járkált, hogy mindenki lássak a dobozos coca-coláját. Akkoriban nálunk már minden közértben lehet ilyet kapni. :D

bertife 2019.11.22. 22:27:16

A 70-es évek végén max. 10 DMárka értékig semmit nem kérdeztek. Igaz ennyiért nem sok mindent lehetett venni -szappan,spray,cigi, csoki,dobozos sör stb.
Viszont naponta többször is be lehetett menni és ennyi pénzt elkölteni!
Tőlem soha nem kértek semmilyen engedélyt,pedig még csak középiskolás voltam akkor (Kaposvár). Az árut utána eladtam a koleszban jó pénzért!

Amál a kecske 2019.11.22. 22:27:32

Nekünk Ausztrálba költözött rokonok küldtek dugiban au$-t rendszeresen,, amiből főleg márkás magnó kazettákat, meg csokikat vettünk a Kígyó utcai boltban a 70-es évek végétől, de én se emlékszem hogy megkérdezték volna egyszer is hogy honnan van a $.

trollsalab 2019.11.23. 06:32:21

@Pipas: Ja asszem Intourist boltoknak hívták és minden árat nyugatnémet márákábsan adtak meg. 88-ban ott vettem egy Rifle farmert.

trollsalab 2019.11.23. 06:32:37

Érdekességként jegyzem meg, hogy a jugoszláv dínár konvertibilis -tehát nyugati- valutának számított, amivel lehetett fizetni dollárboltban, mégis a saját szememmel láttam, hogy egy jugoszláv csoprtot elhajtottak amikor a Hilton dollárboltjában dínáral akartak fizetni.

trollsalab 2019.11.23. 06:33:38

Sajnos itt cikkben is összekeveredett a diplomata bolt és a dollárbolt fogalma. Diplomata boltokban kizárólag diplomata útlevéllel lehetett vásárolni és azt a célt szolgálták, hogy a diplomaták lehetőleg Magyarországon költsék el a kemény valutát. Így kizárt, hogy a fóti artista diplomata boltban vásrolt. A diplomata boltokat a diplomata ellátó vállalalt -későbbi nevén az elhíresült CD Hungary- üzemeltette. Áruválasztéka pedig sokkal szélesebb volt mint a "klasszikus" dollárbolté. Ellenben a Konsumex, majd az Intertourist vállalat által üzemeltetett boltokban, föként delikátesz élelmiszereket, italokat, dohányárut,magyart szuvenírokat, márkásabb játékokat, néha ruhaneműt árultak. A dollárboltban bárki vásárolthatott nem csak diplomaták. Egyébként az 1982-es adósságválság után egyáltalán nem nézték, honnan van a nyugati valuta, sőt kifejezetten cél volt lakosságtól minél nagyobb mennyiségű "nyugati valuta" begyűjtése.

Válasszunk · http://valasszunk.blog.hu 2019.11.23. 06:35:22

Azért a történet ennél egy kicsit összetettebb. Nyilván, ha volt rokonság Izraeltől, Brazilián át, a világ sok más pontjáig az is lehetett sok minden alapja, de a helyzet ennél lényegesen összetettebb volt.

Nem tudom, hogy a post szerzőjének milyen tapasztalatai lehettek a 70-es évek végén, de nekem eszembe jut, hogy létezett egy "Bizományi Áruház Vállalat" vagy BÁV néven ismert cég is. Azaz akár nyugatról vett javak értékesítésére is voltak törvényes lehetőségek, ha nem ebből akart valaki ellenőrizhetetlenül és pár hónap alatt meggazdagodni, házat építeni.

De persze egy-egy korszakban a meglévő legendás bolhapiacokra (pl. PeCsa elé) is jutott sokmindenből idővel. Szóval a kinézett dolgok leginkább akkor voltak elérhetetlenek, ha a családnak nem volt pénze, vagy a szülők nem akarták megvenni.

A nagyobb baj az, hogy 1956-ot és az akkori menekülést külön kiemeled. Én azért úgy gondolom, hogy ez hosszú ideig gyanússá tette a családot, ezekre jobban odafigyeltek a dokumentumok szerint. Mire ők kaphattak pénzt addigra már több lehetőség volt elkölteni, és valószínűleg sokan nem is pénzt küldtek nekik, hanem csomagot.

Ellenben, ha 1956-tól eltekintünk, akkor a hazai zsidóság szétszórodása a nagyvilágban már korábban elindult, és sok esetben ennek a körnek a hozzátartozói kevésbé voltak gyanúsak. És ebből a körből van aki az USAba jutott, van aki Brazíliába, van aki Izraelbe.

Ellenben aki nem a kommunizmus elől menekült Nyugatra, hanem pl. a nácik előtt, az jóval korábban kapott vízumot az országba, ha akart és pénze volt rá, hát el tudott jönni ide turistaként, a rokonság meglátogatása sem feltétlenül számított tabunak.

De ha már tó-retró... Sok német család egyik fele az NDKban, másik fele az NSZKban ragadt. Ahol találkozni lehetett egy nyaralás során az Magyarország volt, mert itt lehetett nyaralni is, az NDK állampolgár is kapott útlevelet, és az NSZK állampolgárnak is elérhető volt. Mondjuk úgy az élelmes gyerek által segítőkészségéért bezsebelt csoki beszolgáltatását nem várták el, az állam megelégedett a valutával.

Viszont volt az országnak olyan része ahol ilyesmit nem lehetett látni, onnan származó gyerekek sokmindent csak osztálykiránduláson, táborozások alkalmával láthattak.

KissGecihuszár 2019.11.23. 06:36:07

Picit túl van ez a téma misztifikálva, tekintettel arra, hogy ú.n. BC számlája mindenkinek lehetett, akinek volt "kék" azaz nyugati útlevele. Márpedig aki nem volt rendszerellenes felforgató, izgató elem, annak volt ilyen, innentől pedig nem volt nagy trúváj BC számlát nyitni pl. az OTP-nél. Az viszont tény, hogy nyugati autót szinte lehetetlen volt itthon vásárolni, pedig az Interag is árusított pl. BMW-t.

Konyvtaroslany 2019.11.23. 06:38:00

@lobster thermidor: Emlékszem arra a boltra, gyerekként a nyálam csorgattam a kirakatban látható Legokra.

vackor1 2019.11.23. 06:39:21

@lobster thermidor: Meddig volt ott - "48 lakásosnak" hívták azt a társasházat, sokan még ma is így ismerik :) - ilyen bolt, mert 84-89 között Pestről hoztuk siófoki butikosnak és trafikosnak az "árut"... :))
Nem emlékszem , hogy ott lett volna ilyen , persze még fiatal voltam és elég régen is volt , de ez valahogy nem "ugrik be" , pedig még mögötte a játékteremre is emlékszem :)) , meg a Mézes Mackó is "megvan" , az is csak pár méterre volt ettől az épülettől , sőt vele szemben volt az ikonikus sportbolt , most cukrászda/pékség , és új építésű társasház van a helyén .
Lellén biztosan volt egy ilyen bolt a régi 7-es út mellett, ahol most a körforgalom van , abban még én is vásároltam anno...

geegee · http://eszakonelunk.blog.hu 2019.11.23. 06:39:48

Nem csaló volt az az artista, hanem nagykereskedő...
:D
.
A hülye kommonisták nem látták meg a buzinesszt.
Egyébként meg a 80-as években már azért mehetett bárki, akinek volt egy pici pénze, külföldi utakról megmaradva, stb.Én is ott vettem meg az első kazettás magnómat olyan 85 körül, pedig nem voltunk semennyire se csókosok.
88-89-ben meg már a Gorenjékért indult meg az ország kifelé.Ott is baromi sok pénzt kivittek a vásárlók, az állam vagyonoktól esett el...

nyelv-ész 2019.11.23. 08:54:33

@KissGecihuszár: Szerintem az a BC-számla már valamikor a 80-as években volt, mert pl. fateromnak 75-ben NSZK kiküldetés után valami 1-2 hónapa volt, hogy vagy elkölti a Konzumexnél a maradék dojcsmarkot, vagy visszaváltja forintra.

stower 2019.11.23. 09:44:58

A '80-as években márkát már mindig lehetett venni valamelyik ismerőstől. Bélatelepen a kemping előtt is volt egy ilyen bolt. Emlékszem, gyerekként minden fajta dobozos üdítőből vettünk, mert gyűjtöttem a dobozokat :) Az eladó meg senkinek sem adott vissza, mindig azt mondta, hogy nincs aprója. Helyette adott egy doboz Tic-tac-ot és ezzel le volt tudva a visszajáró. Nagyban sefteltek a dolgozók, nem kellett őket a forint fizetésük miatt sajnálni.

Burgermeister 2019.11.23. 09:45:03

szuleim is vásároltak dollarboltban pedig nem voltak menok

CCnick 2019.11.23. 11:01:05

Nem is tudtam, hogy menők voltunk attól, hogy a $boltban vettünk szimenszmagnót amikor törökből jöttünk haza és marad még lóvé a bunda meg börkabát mellett.

room_101 2019.11.23. 11:46:20

Ehhez képest mikor távoli rokonok a korai 80-as években Moszkvában voltak diplomáciai tartós kiküldetésben, ott nem csak pár csillivilli csecsebecsét, de normális kaját is csak olyan boltokban lehetett vásárolni, ahová nem mehetett akárki.

teéjesenmindegy 2019.11.23. 11:46:28

@Burgermeister: @CCnick:
Tök érdekes, hogy a kommentelők mindegyike vásárolt dollárboltban, de nem volt menő.
De bazmeg, azok voltatok. Az ország nagy - jó nagy többsége - se nem járt nyugaton, se nem volt rokonsága, aki pénzt küldött volna.

Ebből kb. le lehet vonni, hogy az index meg a blog.hu olvasótábora mennyire egy réteget képvisel, úgy az egész családjával együtt.

lobster thermidor 2019.11.24. 11:53:10

@teéjesenmindegy:
Mintha némi irigységgel vegyülő frusztráltságot éreznék ki a szavaid mögül. Én speciel nem tagadom, hogy menő voltam, de nem azért voltam az, mert megengedhettem magamnak, hogy nyugatra utazzak, vagy azért, mert ha úgy tartotta a kedvem, akkor a besétáltam egy kemény valutáert árusító boltba, és vásárolhattam magamnak néhány akkoriban unikumnak számító dolgot. Jelzem ennek ahhoz sincs köze, hogy 30 - 40 év múltán sok más mellett az Indexet is olvassa az ember.

lobster thermidor 2019.11.24. 11:53:27

@vackor1:
Valóban a "48 lakásos" üzleteinek az egyike volt ez a bolt. Ha emlékszel rá, volt ott egy háztartási bolt, annak az egyik részét választották le, és abból lett dolláros üzlet. Később a Kaposkert privatizálták, majd az új tulajok, akik nyilvánvalóan az ingatlanokban rejlő üzleti lehetőségek miatt kárpótlási jegyekből megvéve a vállalatot, Balaton - szerte eladták az üzleteket, és miután kivették a sok milliós hasznot, hagyták tönkremenni a céget. De ez már egy másik történet. A valutás bolt egyébként 1985 után néhány évig működött, nekünk több üzletünk volt a városban, az egyik pont ezzel szemben volt. Akkoriban már nem volt akkora szám, mert a kiskereskedelemben, vagy a budapesti maszek trafikokban majdnem mindent meg lehetett venni, de azért egy - két extra volt a kínálatukban. Én például a Zentis féle Fruttimanda marcipánra jártam rá. :) Egyébként Szántódon a kompnál lévő üzletsoron is volt egy alumínium + üveg kombinációjából épült bódé, ahol a kompra várakozó kemény valutáert vásárolhatott magának különféle "hangulatjavítókat", a gyerekeknek Barbie babát, és hasonlókat.

lobster thermidor 2019.11.24. 11:53:45

@trollsalab:
A diplomataboltokból is jutott egy, s más az utca emberének, mert a diplomaták nem egyszer a sofőröket, vagy a háztartási alkalmazottat küldték el bevásárolni a Városház utcai üzletbe, ők pedig tudták, hogy hogyan éljenek a lehetőségekkel.

dikusz. 2019.11.24. 11:53:58

@teéjesenmindegy: Azért voltam menő, mert a háború után kitelepített rokonoktól egyetlen egyszer kaptam húsz márkát a '80-as évek elején?

dikusz. 2019.11.24. 11:54:09

@vackor1: Trafikosoknak inkább kamionosok szállították a külföldi cigiket.:)))

dikusz. 2019.11.24. 11:54:18

@trollsalab: Ott van a második képen hogy nevezték a boltot.:)

dikusz. 2019.11.24. 11:54:31

@bertife: 20 márka volt az a tíz márka. A 10 az dollár lehetett.

room_101 2019.11.24. 11:54:45

@teéjesenmindegy:
Mert igénytelenek voltatok. Először csak amikor tanulni kellett volna (pl nyelvet) azután meg már muszájból.

élhetetlen 2019.11.24. 11:55:10

@room_101: Off, mert nem dollár, hanem Moszkva. Érdekes, hogy ki hogyan emlékszik. 1976. A Vörös tér és az Ukrajna szálló között jártam haza melóból, a Kalinyinon volt egy nagy élelmiszer áruház, ott vettem a vacsorát. Igaz, ez nagyon belváros, de én azon döbbentem meg, hogy milyen dolgok voltak. A húspultban tenyérnyi bepanírozott friss hússzeletek. Nem kellett otthon három tányér, meg a maszatolás, csak ki kellett sütni. Itthon még nem láttam ilyet. Friss halfasírozott, (4 kopejka darabja), a tokaji aszú 3 rubel volt, a kaviár árára nem emlékszem, de belefért a napidíjba, stb. Volt minden.

CCnick 2019.11.24. 11:55:25

@teéjesenmindegy: nem tom törökország, görögország, bulgária, jugó mennyire volt nyugat és mekkora menőségértéke volt egy isztambuli utazásnak az 50$-os valutakeretből meg amoszappanból finanszírozva. Mindenesetre egy vidéki nempárrtagáltisktanáranyu/nempárttagmérnökapu/kisdoboskisfiacskájuk családnak trabanttal megjárni nem volt mission impossible. Menő mifelénk a kis ruszki gyerek volt aki járt Legolandban és volt Aurora tengerészsapkája.

XLI Lajos 2019.11.24. 11:55:45

@room_101:
Én 76-ban és 77-ben is jártam a SZU-ban "Expresszel", diák turistaként, Moszkva, Kazany, Leningrád (akkor még). Emlékeim szerint normális kaják voltak, csak a menő kajákra, téliszalámi, kolbász, csokoládé voltak vevők az utcán, meg Levi's farmerre. Azt lábon megvették. A GUM áruház előtt licitáltak az egyik útitársunk "családi gyufájára" ami akkoriban normál a gyufásdoboz 5 -10 szerese volt, de normál gyufaszálakkal. A turista pénzből az egyik csaj ezüst étkészletet vásárolt a GUM-ban, Ferihegyen meg parázott, hogy át tudja-e hozni. (Rá se néztek).
Később ismerőstől kapott x? dollárból én is vásároltam igazi farmert a 80-as évek elején a Konzumban. Nem kérdezősködtek. Kezdő gyógyszergyári melós voltam.

WildBear 2019.11.24. 11:55:59

Én kb. 12 évesen vásároltam dollárboltban, egy Fighting Rabbit nevű kvarcjátékot, amit aztán egy osztálytársam ellopott.
(Kis magyar történelem. :-)

horex · http://horex.uw.hu/ 2019.11.24. 11:56:18

Interturistnak sose volt köze az IKKA-hoz
IKKA Bp. Tükör utcában volt és csomagot lehetett ott átvenni amit nyugati rokonok küldtek, vagy IKKA utalvánnyal ami volt

yotta 2019.11.24. 11:56:44

@teéjesenmindegy:
"Az ország nagy - jó nagy többsége - se nem járt nyugaton, se nem volt rokonsága, aki pénzt küldött volna. "

Mint, ahogy egy ország többsége nem politikus, nem mérnök, nem orvos, nem géplakatos, nem tanár,nem pilóta .... stb. - hanem csak néhányan. Pontosan úgy, ahogy az átkosban néhányaknak megadatott kiküldetésbe menni, mikoris azok, akik olyan földrészre jutottak el, ahonnan az állam a kiküldöttek után "konvertibilis" valutában kapta a kiküldött után járó jussát, no azok mehettek a maradékot levásárolni a diplomata boltban. (Azt nem tudom, hogy az un. diplomata boltokon kívül voltak-e más "valutás" boltok is, a fenti megszólalások szerint igen.) Az itthoni vásárlás sem volt annyira ördögtől való, ugyanis, ha a szerencsétlen kiküldöttnek eszébe jutott volna odakint levásárolni a pénzt, beleütközött volna a vámon átvihető értékhatárba, ergo, jól felfogott érdeke volt, hogy inkább itthon vásároljon, persze a jóval karcsúbb kínálatból.
A cikk írója látszólag a teljességre törekszik, de elfelejtette megemlíteni a TESCO vállalatot, amely fontos eleme volt a korabeli szellemi exportnak.

Válasszunk · http://valasszunk.blog.hu 2019.11.28. 06:34:39

@teéjesenmindegy: Ha csak saját magamból indulnék ki, lehet erre gondolni. Ellenben elég jól elmondtam, hogy ugyanezeket a terméket meg tudta szerezni sok mindenki. A balatoni gyerekek, a kamionosok és ismerőseik (elég távoli ismerősök), az idegenforgalom kapcsán kiküldetésbe kerülők, és soroltam elég sok mindent. Meg persze azt is, hogy sok dolog kötött ki a bizományikban, egyes ismert bolhapiacokon.

Ha azt nézzük, hogy az utóbbi kapcsán egy az érintett régiókban élő rokon is elég volt eljutni ilyen piacokba, bizományikhoz. Kamionost pedig "ismerős ismerőse" alapon sokan elértek.

Rendszeresen az ilyen boltokban vásárolni, ilyen termékeket beszerezni menőség volt, alkalmanként beszerezni az ilyesmit innen-onnan viszont nem.

Ellenben kinek mi a maradandóbb élmény: Egész évben bámulni a kirakatot éveken át vagy 1-2 évente egyszer kapni valamit amit onnan kinéztél? A kettő igencsak hasonló helyzet. Aki mindig odajárt az nem emlékezne egy-egy látogatásra. Pedig ők tuti menők voltak.

vackor1 2019.12.04. 10:03:48

@lobster thermidor: A Háztartási az megvan , még így sem emlékszem benne a dollárosra, de köszönöm az emlékezetfrissítőt ! :)
süti beállítások módosítása