A ley-vonalak kutatása igen fontos volt a Szovjetunióban. Vajon mire akarták használni a föld „ideghálózatát”?
Ha a kommunista világképre gondolunk, legkevésbé jut eszünkbe a misztikum vagy a vallás. A szocializmus idején ugyanis minden elvtárs ateista volt, vagy legalábbis annak mutatta magát, hiszen az új rendszer építésébe egyszerűen nem fért bele Isten vagy egyéb logikusan nem megmagyarázható jelenség. Ennek fényében elég meglepő, hogy a ley-vonalakról felhalmozott tudásunk jó része a szovjeteknek köszönhető. De vajon kik voltak ezek a neves szovjet tudósok, akik a különleges vallási helyeket, mágikus energiákat, természeti jelenségeket kutatták? Cikkünkben bemutatjuk a szovjet birodalom titkos kutatásait, amelyben talán szerephez jutott Magyarország is.
De kezdjük az elején, hogy mikor is fedezték fel a ley-vonalakat, és mik ezek? A történet valamikor az I. Világháború utáni években kezdődött Londonban, ahol az Old Straight Track Club (azaz ősi egyenes vonalak klubja) elkezdte kutatni Anglia ősi, misztikus helyeit, templomait, jobban mondva azok elhelyezkedését. A társaság alapítója, Alfred Watkins ugyanis nagyon érdeklődött a fotótechnika iránt, és 1921-es felvételeiből megállapította, hogy az általunk ismert monumentális építmények nagy, összefüggő vonalhálózatot alkotnak, olyan vonalakat, amelyek Nyugat-Európa területéről egészen a Brit-szigetekig és Írországig egészen az Északi-sarkig húzódnak. Sőt a vonalak megtalálhatók Indiában, Kínában és az összes keleti országban, ahol ugyanazt a mintát követik. Watkins el is nevezte ezeket a különleges vonalakat „ley”-nek, egy ősi angol kifejezés nyomán, amely tiszta, üres helyet jelentett egykoron. Az igazi kérdés pedig az, hogy a vallási, misztikus helyek miért helyezkednek el ezen vonalak mentén, és a régi korok emberei honnan tudták, hogy hol húzódnak azok a bizonyos vonalak?
Ezek a talányok igencsak foglalkoztatták a XX. század első felében a világ tudósait, így például a hitleri Németország koponyáit, és meglepő módon még a szovjeteket is. Létrejött egy hármas kutatócsoport Valerij Makarov vezetésével, Nyikolaj Goncsarov ókor-történész, valamint Vjacseszlav Morozov részvételével. Goncsarov volt az, aki a saját maga által ismert templomok, ókori kegyhelyek és antik kulturális központok helyét összekötötte a világtárképen, és megalkotta az orosz ley-vonalak rendszerét, ami nem meglepő módon tökéletesen egyezett az angol hálózattal. Végül ez a kutatócsoport kiötlött egy elméletet, miszerint a Föld felülete dodekaédert képező 12 ötszögre, és ikozaédert alkotó 20 háromszögre bontható. Ezek együttesen alkotják a Föld ikozaedro-dodekaéder rendszerét (rövidítve az FIDR-t). Ez a háló nagyjából megfelel a bolygónk fejlődési folyamatait, elektromágneses és gravitációs mezejét befolyásoló energiák mágneses hálózatának. Az elméletet pedig további mélységgel ruházták fel a Vietnámban, Indiában és más keleti országokban talált 1500 éves történelmi leletek, amelyeken dodekaéder Földábrázolások voltak láthatóak, illetve egyforma szárú háromszögek az emberek kezében. Ehhez jött, hogy az ókor nagyjai, így Platón és Püthagorász is sokszor hasonlította a földgolyót dodekaéderhez.
Forrás: Arcanum Digitális Tudásbázis - Ország Világ 1983
Goncsarov a háló felvázolása után kiderítette, hogy a híres ókori civilizációk közvetlenül a szférikus háromszögek oldalainak közvetlen közelében fejlődtek ki. Például az európai háromszög déli oldalának közepén virágzott az óegyiptomi kultúra, a nyugati oldalán pedig a kelta-ibériai. Ráadásul a nagy népmozgások idején az emberek is ezen vonalak mentén vándoroltak, beleértve például a magyar honfoglalókat is. Goncsarov főként a történelem nagy birodalmaival és azok központjaival foglalkozott kutatásaiban, gondolom ezekkel az információkkal is megpróbálták a szovjet birodalmat és annak elhelyezkedését megtámogatni. Többször járt Magyarországon is a korabeli újságcikkek beszámolói alapján, hogy részt vegyen a hazai pedagógiai és kulturális életben. De érdeklődését és kutatásait tekintve nehéz elképzelni, hogy ne foglalkozott volna a hazánkat átszelő ley-vonalakkal és csomópontokkal. Egyébként a hazai vonalakkal a magyarok is foglalkoztak, a Balatont átszelő vonalakról mi is írtunk.
A tudóscsoport másik két tagja főként földrajzi, fizikai és biológiai érdekességeket gyűjtött a ley-vonalak mentén. Így például rájöttek, hogy a háromszögek középpontjait valamilyen elem bősége vagy hiánya jellemzi: a nagy európai háromszög közepén például hiányzik a réz és a kobalt, a nagy ázsiai háromszög közepén pedig a jód. Megfigyelték azt is, hogy a szférikus ötszögek csúcsain viszont zavarok jelentkeznek: így például szélsőséges légnyomásértékek, a ciklonok, viharok és orkánok. Ezek tipikusan olyan zónák, amelyek az élettel szemben „ellenségesek”. A 70-es években zajlott a MOLYMODE elnevezésű szovjet—amerikai kutatási program a Sargasso-tenger nyugati részén (Bermuda-háromszög), ami szintén egy ilyen ley-csomópont. Makarovék a tenger mélyén gigászi vízörvényeket fedeztek fel, ezek közül némelyiknek nagyobb mozgási energiája volt, mint a világ valamennyi vízerőművének együttvéve. Azt is feljegyezték, hogy a térségben időnként, egy sajátságos, rendkívül kellemetlen hang keletkezik, amely tömeghisztériát vált ki az ott úszó hajók legénysége körében.
Forrás: Arcanum Digitális Tudásbázis - Ország Világ 1983
Arról nem szól a fáma, hogy végül a szovjetek milyen célokra használták igencsak bőséges ley-tudásukat. Kísérleteztek-e nálunk bármilyen módon a ley-vonalak mentén. Annyi bizonyos, hogy többször is mértek mágneses erőket különféle eszközökkel és megpróbálták kideríteni, hogy a különös energiák és erők hátterében milyen fizikai jelenségek állhatnak. A rendszerváltás után a tudományos munka is alábbhagyott mind a nagytestvérnél, mind pedig nálunk, és manapság a ley-vonalakkal főként a természetgyógyászok és spiritiszták foglalkoznak mindenféle misztikus indíttatásból.
