Tó-retró

Ma is sokan szenvednek a „lakótelep-szindrómában”

2022. április 04. - drkardos

Többnyire ártalmatlan bosszantásokkal indul, de a vége súlyos agresszió vagy szív- és érrendszeri betegség is lehet.

lakotelep_szindroma1.jpg

Fotó: Fortepan/ Lechner Nonprofit Kft. Dokumentációs Központ

 

A felső lakó lehúzza a WC-t, leengedi a kádat, és az alsó lakásokban ettől zeng a „vízszimfónia”. A gyerek labdázik, amitől az alatta lévő lakásban dübörög a mennyezet, vagy éppen az egész házban énekelnek a fűtéscsövek, amikor a labda a radiátornak pattan. Valaki odaégeti az ebédet, és az egész épületben ezt a kellemetlen szagot érzik. A szomszéd TV-t néz, és a mellette lévő lakásban nem lehet aludni...

            Csupán néhány jellemző, idegesítő velejárója a lakótelepi életnek. Ezek a dolgok egyidősek a hatvanas években indult lakótelepépítési lázzal, és más ugyancsak jellemző sajátossággal együtt gyakran kezdik ki az emberek idegrendszerét. A fokozatos elszigetelődés (a szomszédok néha azonos emeleten sem járnak össze, sőt néha nem is köszönnek), a kilátástalanság (szó szerint és átvitt értelemben is), a szürkeség és az összezártság (mint állatok a ketrecben), folyamatos indulatokat keltenek. Az ilyen felgyülemlett düh pedig előbb vagy utóbb nyílt konfliktusba vagy rejtett kiszúrásokba, feljelentgetésekbe torkollik. A saját feszültségük okát az emberek másokban kezdik keresni.  

lakotelep_szindroma2.jpg

Fotó: Fortepan/ Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény

 

            Az így keletkezett tünetegyüttest, mely szélsőséges esetekben depresszióhoz, alkoholizmushoz, sőt szív- és érrendszeri megbetegedésekhez vezet, féltudományosan „lakótelep-szindrómának” vagy „apartman-neurózisnak” hívják. Megjelenési formái nagyon színesek, ám aki lakott lakótelepen, annak szinte mind ismerős lesz és könnyen felismeri benne a hasonlóságot az általa megélt esetekkel. Egymásra seperik a szőnyeget, az alsó lakó fejére hullajtják a morzsát az abroszról. Valaki rendszeresen végigköpködi a lift üvegét és a nyomógombokat, feljelent számára teljesen ismeretlen embereket, hogy télikabátjukkal eldugaszolták a szemétledobót, tejet önt az alatta lakók ablakára, stb. Egytől egyig jellemző cselekvések a felgyülemlett düh okozta agresszió által indukálva.

            Noha az első időkben a panelházak modernnek és jól felszereltnek tűntek az ide költöző vidéki vagy szükséglakásokból kiszabadult tömegek számára, az örömbe csakhamar üröm vegyült. Már a hetvenes évek elején(!) foglalkozni kezdtek a lakótelepen élők megváltozó szokásaival, sőt egyértelműen kimutatták a szív- és érrendszer túlterheltségéből adódó problémák sokasodása és a panelházak benépesülése közötti párhuzamot. A gondok pedig fokozottan jelentkeztek olyan embereknél, akik a jó munka vagy a jobb lakhatás következtében vidékről költöztek lakótelepekre. A hetvenes évek második felében sok tanulmány szültetett a probléma gyökereinek feltárása kapcsán. magányosság, bezártság érzése, pihenésképtelenség, fokozott idegfeszültség és a felgyülemlő, le nem vezetett energiák okozta fokozott agresszív megnyilvánulások (melyek időnként felfokozott formában törnek ki) és az ezek által kiváltott mást tünetek okait végül néhány meglehetősen nyilvánvaló forrásra sikerült visszavezetni.   

            Az első ilyen ok, ami talán egyben a legkézenfekvőbbnek is nevezhető, hogy az embernek – az állatokhoz hasonlóan – szüksége van bizonyos territóriumra, amit a panellakások és a lakótelepek nem képesek megadni. A pici szobák, konyhák, a kert hiánya, mind a ketrecbezártság érzetét erősíthetik.

lakotelep_szindroma3.jpg

Fotó: Fortepan/ Szűcs Tamás

 

Ezzel párhuzamosan a lakások jellemzői (vékony falak, közös csőrendszer hangtovábbítása) folytán  sérül a nyugalom és biztonságérzet is. Az ember az otthonában érzi a legnagyobb kényelemben és biztonságban magát (mindenütt jó, de a legjobb otthon), ám ez gyakran kivitelezhetetlen a lakótelepi lakásokban. Egyrészt a szomszéd által keltett zajok, ételszag, stb. zavarja meg a nyugalmat, másrészt nekünk is folyamatosan ügyelnünk kell, hogy ne tegyünk olyat, ami a körülöttünk lakókat idegesítheti. Lábujjhegyen élni pedig sokak számára kényelmetlen.   

            Talán kevésbé egyértelmű ok a felsorolásban a változatlanság. Amíg a hagyományos vidéki utca állandó változásban van – hiszen lebontanak/építenek épületeket, emeletet húznak a házra, boltokat nyitnak, kirakatot rendeznek, nyáron „kiköltöznek” a kertehelyiségek stb. –, addig a lakótelepi „utca” örökös változatlansága, színtelen szürkesége, a betonból sugárzó változtathatatlanság és az épületek folyamatos leromlása nem tesz jót a mentális egészségnek. Ugyanígy hat a távlatok hiánya is. Az ember önkéntelenül a nyílt terek felé szeret nézni. Megnyugtatja egy végtelen rét vagy a tenger látványa, miközben biztonságot ad a mögötte álló épület, hegy vagy erdő érzete. A lakótelepek betondzsuneglében ilyen perspektívát ritkán találni, hiszen többnyire minden irányban mesterséges hegyek (emeletes házak) zárják el a látványt.

            Arról nem készült felmérés, hogy a lakótelepeken élők hány százaléka szenved a lakótelep-szindrómában, ám szerencsére a számuk nem lehet túlságosan magas. Az emberek többsége képes alkalmazkodni a környezethez és különösebb mentális problémák nélkül éli le életét panelházakban. Valószínűsíthető, hogy a szindróma kialakulása olyan embereknél játszódik le, akik egyébként is hajlamosabbak a lelki problémákra. Mindenestere a velük való együttélést megkönnyítheti, ha tudjuk, hogy milyen tényezők okozhatják a viselkedésüket és megpróbálunk azokon – a lehetőségeinek megfelelően  - változtatni.  

 

Amennyiben érdekli a panelépítészet és a Balatoni szállodák születése, többet tudhat meg Tó-retró blog szerzőjének első könyvéből. A  "Hotelek futószalagon" ezeket a témákat járja körbe. További részletek és megrendelés itt.   

 

A bejegyzés trackback címe:

https://toretro.blog.hu/api/trackback/id/tr9817797209

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

rdos · http://h2o.ingyenweb.hu/tema/6.html 2022.04.04. 16:03:52

Lakótelep? Ja. Nagy közösség formáló ereje volt. Hajnali 3-kor tyengettek. Kicsit nehezen keltem, de felébredtem, és morgolódva mentem ki az előszobába (a fürdő mellett volt) két centiméter magas vízben tapicskolva. Kitaláltam még az ajtó nyitása előtt, hogy alighanem az alsó szomszéd lesz az.

Az volt. :-) Jól megbarátkoztunk, a mosógép nyomócsöve megadta magát. :-) Félig vizesként mondom.

Azért a víz a zúr. :-O

A fene nézte az árnyalatát. De a lakótelepi barátkozás megtörtént. :-) Utólag alsó szomszéd lemeszel, levakol. Vagy még ez sem? Mindegy is, túléltük. Ez a lényeg. :-)

KissGecihuszár 2022.04.05. 11:45:00

@rdos: mondjuk nem hajnali 3h-kor kellene mosni, pláne nem egy panel LTP-n, ez a minimális tisztelet hiányát jeleníti meg!

CyberPunK 2022.04.05. 15:00:59

@KissGecihuszár: Szerintem a mosógép bekötőcsövére gondolt, az meg mindig nyomás alatt van, akár megy a gép, akár nem. Sarokszelepet nem szokás állítgatni mosás előtt/után.

Fun fact, nálam a wc bekötőcsöve hasadt szét egy éjszaka során.

MekkMaxli 2022.04.05. 15:01:07

@KissGecihuszár: Szerinted amikor épp nem mosol, akkor a mosógépbe bevezetett vízcsőben megszűnik a nyomás? Nem hajnal 3-kor mosott, hanem akkor ment szét az egyik cső és ázott el a lakás. A víz ott "vár" a csőben akkor is, amikor csukva van a csap :D

tlantos 2022.04.05. 15:01:12

Te mindig elzarod a csapot a mosogep elott? En sose. Mondjuk aquastop-os a bekotocso :)

kontenerhaz 2022.04.05. 15:01:18

@KissGecihuszár: nem biztos, hogy mosott. A mosógép csőve durrant el. Az AquaStop pedig akkor még nem volt divat.

tükörfúró 2022.04.05. 16:05:20

Mert a 3millió/nm lakóparki lakásokban, vagy a pesti bérházakban nincs ugyanez?
Végtelenbe nézni..pont bármelyik agyig szíjtelkekre parcellázott magyar falu portáján lehet ilyet, pontosan a szomszéd óljának a hátuljáig.
Hagyjuk már.

Egyébként meg lakótelepen a tévét hallod, és a kajaszagot érzed, vidéken meg az égetett szemét vagy zöld bűzét, a füstöt, a fűnyírót, a flexet és a folyamatos nem szünő kutyaugatást, esetleges hajnali több szólamú kakaskukorákolást hallod.

Egyébként én valamiért szeretettem a lakótelepet, talán mert a belvárosban nőttem fel, ahol a szomszéd ház kormos tetejére nézett a kicsike bérház stílusú redőnyös ablak.
Amíg a lakótelepen általában széles kis forgalmú utcákra, parkolókra, parkokra, játszóterekre, iskolákra néztek a teljes felületen ablakkal üvegajtóval ellátott világos nappali szobák.

Gyerekként a közösségi élmény is egészen más volt az akkor nagyon sok gyerekkel telített lakótelepi dühöngőkben, mint a belvárosi kutyaszaros kisebbséggel tömött játszótereken.

Tény, vidéken lenni szerettem legjobban, ott tényleg a tornácról kiláttál a határba, és a földes utcákon az autóforgalom ismeretlen volt, bicikliztünk, csatangoltunk, azt csináltunk, amit akarunk.

De már egészen kisgyerekként megtapasztaltam ,hogy vidéken semmi nincs, mindent nagy böröndökkel, vonattal kellett levinni, vagy pl. kakaóért a szomszéd nagyvárosba kellett menni hajnalban motorral, mert ilyen luxus mint zacskós kakaó akkoiban egy alföldi faluban elképzelhetetlen volt...

Amig pesten minden második sarkon lévő ABCben volt általában még este is pár zacskóval, legfeljebb megsavanyodva, merthogy az még tehéntejből volt, szemben a mai szintetikus élelmiszeripari valamikkel.

midnight coder 2022.04.05. 16:05:29

Nekem a kedvencem a fúrás volt. Kb. mindig fúrt valaki. És ha a tizediken tette, azt a földszinten is prímán hallottad. És hát akkortájt nem mindenkinek volt profi ütvefúrója, a panel betonja pedig nem volt túl könnyen fúrható anyag. És igen, az egésznek volt valami ketrec jellege. De jó volt mert nem volt más.

ebella2 2022.04.05. 16:05:52

Túlzás lehet. A múlt század végén épült békebeli társasházban is hallja a ember, ha a felette lakó a vizet engedi. Ott is csövek futnak lentről fel és fentről le és rajtuk a hang is. Ott is van csőtörés, ami az alatta lakókat elárasztja. Szóval ez nem panel, hanem társasházi probléma. Itt is lehet olyan feletted lakó, akinek a gyereke labdázik és az bizony áthallatszik. Nekem eddig egy lakásomban sem volt problémám. Nem kell idegbajosnak lenni, ha valaki fürdik és a vizet engedi. Nem kell haragudni, ha csőtörés van, mert azt nem a szomszéd akarta. Nem kell belebetegedni, ha a szomszéd normál időben felújít, mert neked is vagy volt, vagy lesz felújítani, javítani valód. Napláne, ha a gyereke játszik, ha az nappal történik. Persze éjjel, akár szólhatsz is neki, de nem hiszem, hogy bárki engedné a gyerekét éjjel labdázni. Százezerből, ha egy és az is csak nagyon ritkán. Vagy nagyon peches vagy, különösen és felelegesen ideges.

rdos · http://h2o.ingyenweb.hu/tema/6.html 2022.04.05. 16:06:13

@KissGecihuszár: Ahogy az előttem szólók már említették, persze hogy nem mostunk hajnali 3-kor. A nyomócső adta meg magát.

Pécsi bölcsész 2022.04.26. 14:14:36

@tükörfúró: tejből van ma is. csak a hőkezelés javult. ma kvázi steril még a sima tej is, nem savanyodik, hanem rohad a szádból/levegőből belekerült mindentől.

Kublai kan 2022.05.03. 17:19:47

De azért volt elégtétel: a szomszédomba költözött egy operaénekesnő, aki természetesen rendszeresen gyakorolt. Egyszer a fölöttem ominózus lakó megjelent, hogy adjon nekik fülhallgatót a zenehallgatáshoz. Ekkor derült ki számára, hogy nem hallgatják a zenét, hanem művelik:)

Kublai kan 2022.05.03. 17:20:07

Hát, az enyém biztosan nem szokványos történet. A felettem lakó meglepte a fiát egy dobfelszereléssel, amit az éppen kedve szerint teljesen kiszámíthatatlan időben használt. Végül már nem mertem vasárnap délután sem lepihenni, mert nem tudtam mikor kezdődik a műsor. Nem lehetett dűlőre jutni az apával, hogy ne csinálják mindezt hangszigetelés nélkül. Próbáltam megkérni őket, hogy legalább állapodjunk meg egy tól-ig időben, akár naponta, mire az "atya" közölte, hogy neki ez alkotmányos joga, és szó szerint ő lett a halálos ellenségem. Végül kénytelen voltam birtokháborítás miatt 3 év után bepanaszolni, amit a közigazgatási hivatal is jóváhagyott. Ezek után jött, hogy állapodjunk meg:) Megállapodtunk: többé soha, csak ha fizetni akarja a bírságot. Idős anyámmal éltem, és nő vagyok, ezért is volt olyan bátor, egyébként úgy elkaptam volna, hogy megemlegeti.
süti beállítások módosítása