Tó-retró

Kempingnosztalgia a Kádár-korból

2022. június 17. - füredianna

A kempingezés úri mulatságnak számított a Kádár-korban, mégis tele voltak a Balaton környéki sátortáborok.

fortepan_22482.jpgKempingromantika - Forrás: Fortepan/Magyar Rendőr

A 80-as, 90-es években elképzelhetetlen volt a Balaton kempingek nélkül. A sátortáborok olyan népszerűek voltak mind a magyarok, mind a külföldiek körében, hogy sokszor már egy évvel a szezon előtt lefoglalták szinte az összes sátorhelyet. De vajon tényleg a Balaton aranykora és a tetemes turistaforgalom hívta életre a magyar tenger töméntelen kempingjét az előző rendszerben? Az biztos, hogy a kempingezés a tengerentúlról származik, ahol az amerikai polgárok már a 20. század elején szívesen töltötték idejüket a szabad ég alatt egy-egy sátorban. Gondolom megirigyelték az őslakos indiánok kényelmes wigwamjait. Az öreg kontinensen állítólag az angolok vették át először ezt a szokást, a természetimádó halász, vadász vagy botanikus sportférfiak megundorodva a nagyvárosok kultúréletétől, fogták felszerelésüket és elmentek Kanadába, Alaszkába, Észak-Angliába, vagy éppen a skandináv országokba pihenni. Ekkor még a sátorozást ténylegesen sportnak tartották, a II. Világháború előtt a nemzetközi sportszövetség még külön sportágként tartotta nyilván ezt az üdülési formát.

279533428_10217537832477888_660965488105467466_n.jpgHa szeretne balatoni rejtélyekről olvasni, irány a Tó-retró Blog Könyvtára! KATT

Persze a nyugati hóbort nem kímélte kis hazánkat sem, így a kempingező sátorlakók világa egyre divatosabb lett nálunk is: Bajcsy Zsilinszky Endre például pont a Balatont (Rendes község) választotta, hogy egy mélyedésben, távol minden emberi lénytől, valódi nomád módjára éljen egy kis kalyibában. A rossz nyelvek szerint szeptemberig még ruhát sem igen öltött magára. Rátkay R. Kálmán közgazdasági író, sporthorgász a tihanyi-félsziget egyik zugát választotta ki sátorhelyül, míg Baktay Ervin India-kutató állandóan újabb ás újabb balatoni panorámára vadászva verte fel vándorsátrát. De valljuk be bármennyire is romantikusak ezek a sátorozások, nem sok közük van a későbbi zsúfolt balatoni kempingekhez. A sátortáborok valójában a II. Világháborút követően szaporodtak meg a tó körül, hiszen ekkor még nem állt rendelkezésre annyi üdülő és szálloda, hogy elszállásolják a nyaralni érkező fiatalokat és családokat. Az 50-es években főként az egyes állami vállalatok, valamint az ifjúsági szervezetek biztosítottak sátortáborozást, de ezek közös jellemzője volt, hogy a nyár elején felépített tábort a szezon végén mindig elbontották.

 fortepan_178898.jpgSzántód - Forrás: Fortepan/Bojár Sándor

A nagy sikerre való tekintettel csak az 50-es évek végén döntötte el a Balaton Intéző Bizottság (BIB), hogy bizony modernebb, nyugati mintára kialakított, főzési lehetőséget és vizes blokkokat is kínáló állandó kempingekre van szükség a tó körül. Ekkorra már Európában javában dúlt a kempingláz, élén a frissen alakult NDK-val, ahol bizony 300-nál több állandó sátortábort tartottak nyilván. A BIB első körben Tihanyban, Balatongyörökön és a déli parton, Balatonföldváron, illetve Balatonberényben épített ki állandó kempinget. A legkorszerűbb ezek közülük a tihanyi volt, ahol ivóvíz ömlött 12 csapból, villanyvilágítás tette komfortosabbá a tábor főútját, délután 16 óráig pedig remekül megépített főzőhelyen készíthették el az ottlakók ételeiket. Ehhez társult a kényelmes, és korszerű vízöblítéses WC és mosdó, zuhanyozó, sőt még egy külön telefon is rendelkezésre állt. Nem csoda, hogy 1960-ban már több külföldi is lelkendezve dicsérte a tihanyi kempinget, amelynek közönsége hamarosan elérte a 70-30%-os arányt a határon túliak javára.

Egyébként a külföldi utazók körében tényleg népszerűek lettek a balatoni kempingek, különösen akkor, amikor az NDK és NSZK családok ezeket jelölték meg találkozási pontként a vasfüggöny mögött. De hozzánk jártak fürödni a csehek, a szlovákok és a lengyelek egyaránt. A bizniszt felismerve a 60-as évek közepére már az egész ország kempinglázban égett. Mivel a KGST-blokkban alumínium nagyhatalomnak számítottunk, így sorra kerültek ki a magyar ipar – főként a Iskolabútor- és Sportszergyár – futószalagjairól a csodás kempingtárgyak kezdve a minirezsótól, a kempingszékeken és asztalokon át, egészen a különböző alumínium konyhai tálakig és eszközökig. Azt viszont kevesebben tudják, hogy a korabeli kempingsátrak egy része is nálunk készült. 1966-ban Magyarország volt a nemzetközi kempingbemutató sztárja Londonban, az Alexander Palace-ban. A budapesti Hungarotex Külkereskedelmi Vállalat sátorújdonságait vitték is mint a cukrot (évente 15.000 darabot exportáltunk): a világviszonylatban is korszerű, úgynevezett „kicsi ház” kanadai típussátor és a meredek falú, nagy bungalow számos országba eljutott. Köszönhetően annak, hogy a záporbíró hazai gyártmányok anyaga fényálló, impregnált pamutszövetből készült, padlózatuk pedig PVC-vel volt bevonva. A rudazat egyszerűen felállítható, szétszedhető, rozsdamentes, krómozott, rúgókkal összeilleszthető, könnyű fémcsövekből állt. A közkedvelt magyar sátrakat vették a norvégok, az angolok és a svédek is, akik mind-mind igazi kempingnemzetnek számítottak.

 fortepan_58437.jpgKempingezés - Forrás: Fortepan/Nagy Gyula

A kempingek térhódítása a Balatonon egészen a 80-as évekig folytatódott, amire rásegített a BIB is, hiszen ebben az időben a rendőrség segítségével igen keményen felléptek az illegális sátorverők ellen. Ez utóbbiakból persze nem volt hiány, ugyanis maga a kempingezés bizony úri sportnak számított itthon. Ha megnézzük a 60-as években a kempingárakat, akkor rájövünk, hogy bizony a magyar proletárok sokkal jobban jártak, ha kivárták a klasszikus SZOT-beutalót a családnak. Alapvetően kétféle módon lehetett kempingezni. Felszerelés bérlése nélkül autóval egy I. osztályú kempingben 10+10 forintba került egy éjszaka, míg II. osztályon a sátorhelyet megkapták 8 forintért, de az autóért akkor is 10 forintot kellett perkálni. Ugyanez felszereléssel együtt már tetemesebb összegre rúgott: I. osztályú kempingben 22 forintot, másodosztályúban pedig 20 forintot kóstált naponta a sátorhely + felszerelés, az autó 10 forintos árán kívül. A bérelhető csomagban sátrat, gumimatracot, ágyat, lepedőt és takarót kapott a kedves vendég. Ez összehasonlítva a 3 étkezést is tartalmazó 15 forintos SZOT-üdülő napijeggyel tényleg drágának tűnik. Nem csoda, hogy jóval több volt a külföldi, mint a magyar. Nekik még ez a kempingár is olcsónak számított, mivel az első osztályú napi kemping költségek körülbelül csak a harmadára rúgtak a luxusüdülők 120 forintos éjszakánkénti tarifájának. A hihetetlen árak ellenére a kempingek egészen a 90-es évek elejéig állandóan tele voltak, majd a rendszerváltás után egy sötétebb korszakot éltek át. A felújítandó sátortáborok egy részét felszámolták, más területeket pedig értékesítettek, a korábbi kempingek közül ma már pár működik sikeresen a tó körül.

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://toretro.blog.hu/api/trackback/id/tr3317860383

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

geegee · http://eszakonelunk.blog.hu 2022.06.19. 10:52:17

A szántódi képen csak sima D betű az endékás Trabcsákon és Wartungon*, de ugyanakkor meg fekete-fehér a kép és oldskúl az egész táj?
WTF, hát ez meg hogy lehet??
(* Azt el nem hiteti velem senki, hogy nyugatnémetek jöttek kétüteművel a kempingbe... :D )

Commandante Jayasuriya 2022.06.19. 10:52:36

A nyaraláson túl egyeseknek nagy üzlet volt a kemping. A nyolcvanas évek elején, közepén elég jól ismertem egy Siófokhoz közeli kemping vezetőjét, aki a valutázással, és a rendszeresen visszatérő külföldiekkel üzletelve vagyonos ember lett. Ehhez még a kapcsolatait kihasználva szerződéses üzemeltetésre megszerezte magának az egyik legjobb helyen, a siófoki Fő tér sarkán levő nagy üzlethelyiséget, ami akkoriban szintén egy aranybányának megfelelő biznisznek számított.

Jumbóka · http://lepcsohazonkivul.blog.hu/ 2022.06.19. 10:52:40

Nekem is van Skodás fotóm a Balcsinál! Egy MB1000-essel!

lutria 2022.06.19. 19:02:23

"este 16 óráig"lehetett főzni?
vagy az este,vagy a 16 óra meghatározása nem pontos.
süti beállítások módosítása