Az árak a kor luxusszállóival vetekedtek, de a berendezés sem maradt el azoktól. Mindezt faházakban kivitelezve.
Fotó: Fortepan/ Főfotó
A hatvanas évek második fele gyökeresen változtatta meg az addig turisztikai szempontból kevésbé jelentős Balaton arculatát. Az általam csak szállodaépítési-láznak titulált folyamat során egyetlen évtized leforgása alatt nőtt ki a földből a tó környékének valamennyi jelentős – szocialista - szállodája. Szintén ez volt a kempingek első nagy korszaka is, amikor több, ma is létező komplexumot alakítottak ki. 1967-ben azonban az IBUSZ egy merész és egyedi tervvel állt elő. Úgy gondolták, hogy összeházasítják a kempingezés kötetlen, laza hangulatát és a Magyarországon csak a legnevesebb szállodákban tapasztalt nívót. Ebből az elképzelésből született az ország első két luxus nyaralótelepe.
A két telep az alsóbélatelepi „Panoráma Plage” és a szemesi „Romantika Beach” volt, melyek közül ez utóbbi méretében jóval túlnőtt fonyódi társán. Szemesen ugyanis már az első évben 40 luxusfaház várta az – elsősorban külföldi – vendégeket. Bár elsőre furcsán hangzik, ám a kor színvonalán valóban a szinte elképzelhetetlen luxust képviselték ezek a bungalók, különösen berendezésüket tekintve. Igaz, hogy felépítésük is egy teljesen új, először itt kipróbált technológiát használt.
A hazai faházak nagyágyúja, az ÉRDÉRT Vállalat, itt mutatta be az összerakható nyaralóházak prototípusát. Az nyaralók falát előregyártott , már ablakkal, ajtóval ellátott, gondosan hőszigetelt elemekből építik (a panelházak betonelemeihez hasonlóan).
Fotó: Fortepan/ Főfotó
Ezek a famodul-elemek lehetővé teszik, hogy a legkisebb egyszobás egységből, mindenféle szerkezeti módosítás nélkül, fokozatosan, nagyobb alapterületű épületet alakítsanak ki, szinte megkötések nélkül. Az épületeket a barkácsolók akár maguk is összeállíthatták, de kérhették a gyártó segítségét is. Az épületelemek megvásárlásával egyidejűleg a BUVÁTI díjnyertes tervei közül válogathattak az építtetők és ezeket a terveket az illetékes hatóságok már előre engedélyezték. Egy 25 négyzetméteres alapterületű nyaralóház teljes elemgarnitúrája: 31 500 Ft volt betonalapozás és vízvezetékszerelés nélkül. Persze az IBUSZ nem alapterveket vásárolt a luxus-faházaihoz.
Szemesen – a később már csak Vadvirágként emlegetett kempingben - öt helyiségből álló (napipari fülke, hálószoba, fürdőszoba, konyha, szalon) négy fekvőhelyes, tömörfa luxus-faházak épültek. A felszereltségükhöz Hűtőszekrény, televízió, villanybojler és még telefon is tartozott. Hogy mekkora szó lehetett ez 1967-ben, ahhoz elég, ha tudjuk, hogy ekkor az egész országban alig több, mint 300 ezer telefonelőfizetőt tartottak nyilván, vagyis 33 emberre jutott egy készülék. Bár televízió minden tizedik emberre jutott, ám ebben a tekintetben óriási volt a különbség a főváros és a vidék között. 1967-ben volt olyan település, ahol a családok harmadának még rádiója sem volt, nemhogy TV-je.
Fotó: Fortepan/ Főfotó
A luxus azonban itt még nem ért véget! A bungalókban megszállóknak előrendelés esetén az ételeket a kijelölt vendéglőkből a Boy-szolgálat a helyszínre szállította, de a konyhák felszerelése sem emlékeztett a legtöbb hazai otthonban tapasztalhatóra. Azonban a szállások ára még ezek ismeretében is nehezen volt emészthető. Egy-egy bungaló ugyanis éjszakánként 400 forintba került, négy főnek, ellátás nélkül és ez az összeg még a fő szezonon kívül sem ment 280 forint alá. Ha kontextusba szeretnénk helyezni ezt a 400 forintot (valószínűleg egy család fizette ki az egészet), akkor tudnunk kell, hogy SZOT üdülőben teljes ellátással 294 forint volt fejenként a szállás 2 hétre és a gyerekekért ennek a felét kellett fizetni. A kor legnívósabb luxushoteljében, a siófoki Európában pedig fejenként 194 forintért járt a szoba és a teljes ellátás éjszakánként, de júniusban és augusztus végén 77 forintért is volt szoba két főnek.
Ennek ellenére az ötlet kiválóan működött és a Vadvirágban már májusban sem lehetett szállás foglalni arra a nyárra. Nem is csoda, hogy az IBUSZ folyamatosan bővítette, szépítgette a tábort. 1971-ben 36 újabb ikerházat építettek, ami 288 fővel növelte meg az addigi 160 fős kapacitást. Ez már egy közepes méretű szálloda befogadóképességével vetekedő férőhelyet jelentett. Ekkora elkészült a büfé, a kávézó az üzletsor és az ABC-áruház is. 1974-ben még tovább bővült a luxus-kemping és már 140 ház várta a tehetős turistákat. A telepre addig összesen 63 millió forintot költöttek, ami alig kevesebb, mint a füredi Annabella luxushotel 80 milliós ára és döbbenetes a Szemesen épített, olcsó szállást kínáló Touring hotel 2,5 milliós költségéhez viszonyítva. Persze pénzt bőven nyelt még ezután is a Vadvirág.
...és arra emlékszik még, hogy milyen volt a 80-as évek Balatonja? A Tó-retró segít feleleveníteni a legújabb strandkönyvében a SZOT üdülők és Palma gumimatracok világát. Vigyázat, erős nosztalgiafaktor! Részletek és megrendelés itt.
1975-ben például felépítették az utolsó faházakat is, amivel a luxus-kemping elérte csúcskapacitását, 608 főt. Ennek költsége a az ország első gépesített mosodájának kialakításával és az addigra szükségessé vált felújításokkal együtt újabb 55 millió volt. Később még építettek 3 teniszpályát és kialakították az ország első – motorcsónak nélküli – vízisícentrumát is. Ez utóbbi egyébként azért is igen nagy szó, mert ekkor a motorcsónaktilalom miatt sehol máshol nem lehetett ennek a sportnak hódolni a tavon. Pár év múlva azonban megkezdődött a lassú leépülés.
A vendéglátó egységeket üzemeltető Pannónia Vendéglátóipari vállalat már 1982-ben látta, hogy csökken az érdeklődés a luxus-kemping iránt és megpróbálta bérbe adni a büfét és az éttermet is. Bár sikerült 5 évre szóló szerződés kötniük, 1986-ban már újabb pályázatot kellett kiírniuk, mert a bérlő kihátrált a megállapodásból. Egy korabeli újságíró ekkor 2-3 embert látott az étteremben, június végén. Az 1988-as, utolsó pályázat már érvénytelen lett és a Pannónia kénytelen kelletlen maga üzemeltette tovább az addigra vastagon veszteséges vendéglátóegységeket, egészen a rendszerváltásig. Szerencsére azonban maga a Vadvirág ma is létezik Balatonszemesen és a faházakban szállást foglalva egy kicsit mi is elképzelhetjük a korabeli nyugati turisták balatoni nyarainak hangulatát.
