Tó-retró

Váci Forte – világhír és összeomlás néhány év alatt

2022. június 28. - füredianna

Egy márka, amit a Kodak bénázása után a szocialista ipar mentett meg. A Forte története egyszerre tündérmese és rémálom.

fortepan_127941.jpg

Forrás: Fortepan/ Bauer Sándor

A Kádár-kor végén nem volt olyan amatőr fotós, aki ne használt volna Supercolor FR tekercset vagy éppen Forte fekete-fehér filmet. A Forte márka a profi fényképészek körében szintén etalonnak számított, az azokat gyártó váci Forte Fotokémiai Ipar gyár pedig a hazai szocialista ipar egyik ékköve volt. A váci szuperüzem története azonban jóval korábban, 1914-ben kezdődött. A 800 millió koronánál több tőkével rendelkező Kodak Limited a Rochesterben, Kanadában, Amsterdamban, Angliában lévő gyárak mellé ekkor szemelte ki Vácot egy új leányvállalat létrehozására, mivel itt már eleve működött egy mini fotólemezgyár (Wratten- Wainright Ltd.). A kiváló utak, a jó vasúti közlekedés és a rendelkezésre álló a tiszta víz okán a város alsó részén 22 holdas területet vásároltak, hogy innen lássák el Magyarországot, Ausztriát, Olasz- és Oroszországokat fotópapírokkal. Bár először egy évet adtak az építkezésnek, végül a háború miatt csak 1922-ben adták át a gyárat, amelyet április 29-én még maga Horthy Miklós kormányzó is meglátogatott.

 Bár a Kodak vérmes reményekkel indult neki a fotópiac Vácról való meghódításának, a gazdálkodás nem volt túl kecsegtető. Kilenc év múltán még egy nemzetközi és magyar amatőr fotópályázatot hirdettek, amelyben fődíjként 10.000 dollárt és 64.000 pengőt ajánlottak fel azon pályázóknak, akik a legszebb fotót készítik bájos csemetéjükről. Ezzel a babafotó akcióval kívánták a fényképezést minél szélesebb körben elterjeszteni, és egyúttal piacot teremteni a saját termékeiknek. De hiába minden, 1932-ben jelentős veszteséggel zárta az üzleti évet a váci üzem, bár ennek hátterében sokak szerint az állt, hogy itt kizárólag papírokat gyártottak és nem bővítették a termékpalettát. Persze ez egy multinacionális vállalat esetében érthető volt, hiszen kellett a piac más országok Kodak-termékei számára (filmek, fényképezőgépek stb.). Nem csoda, hogy a II. Világháború után a tulajdonos húzódozott a gyár újjáépítésétől, mivel annak jó része 1944-ben bombatámadásban megsemmisült.

fortepan_208466.jpg

Forrás: Fortepan/ Főfotó - 1969-ben dübörgött az üzlet

Hosszas tárgyalások után végül egy vadonatúj váci cég, a Forte Fotokémiai Rt. vette meg a lerombolt gyártelepet a Kodaktól 1945-ben. A banki tulajdonban lévő váci részvénytársaságot  pár év múlva államosították, és elindulhatott Közép-Európa legnagyobb fotókémiai gyárának sikersztorija. A gyár első terméke, a Portura fényérzékeny papiros hihetetlen sikerrel tett szert, így más márkák is születhettek a Kodaktól megörökölt gépsorokon: Fortero, Printex, Bromofort és Portyx. Az éppen aktuális 5 éves terv részeként egy új fényképlemezek és fényérzékeny filmek gyártására alkalmas gépsort is telepítettek az üzemcsarnokban. A 50-es évek legelején a futószalagon 15 munkás napi 500 tucat fényképlemezt állított elő és évente 4.8 millió forint nyereséget termelt. Az 1960-as években jelentősen bővítették a kapacitásokat filmtekercsek gyártásával, a hazai piac mellett Argentínába, Hollandiába, Palesztinába, Svédországba, Törökországba és Norvégiába is exportáltak. A korabeli politikai vezetés egyfajta fejőstehénként tekintett a váci fotokémiai gyárra, amely jelentős valutabevételt termelt az országnak.

Az évtized legnagyobb durranásnak azonban a szintén itt készülő olcsó Optifort boxgép számított, amivel bizony már az amatőrök is kiváló fotókat készíthettek. Az automata fényképezők egyik elődjének számító boxgépek mindegyike két részből állt: egy objektíves előrészből és egy filmtekercs befogadására szolgáló házból, amelyek összekapcsolva egy dobozt alkottak, innen név. A csörlős filmtartóval a tekercsek befűzése sem okozott problémát, a fények beállítását pedig rövid leírásban magyarázta a boxgép használati útmutatója. Természetesen az Optiforthoz a szintén Vácon gyártott Orthofort filmet ajánlották. A gyár az amatőröknek szánt termékek mellett hihetetlen széles áruválasztékot biztosított a profi fotósoknak, így előhívó folyadékok, különböző fényérzékenységű papírok, filmek és tekercsek, illetve egyéb fényérzékeny anyagok készültek. A váci üzem nagyon sikeres volt egészen a 80-as évek elejéig, 1981-ben az addigi legsikeresebb évét zárta: a nem rubelelszámolású piacokra több mint 11 millió dollár értékben szállított, az üzem termékeinek mintegy kétharmadát exportálták a világ hatvan országába. Felvetődik a kérdés, hogy innen, miként tudták leküzdeni magukat a csőd szélére alig 10 év alatt.

279533428_10217537832477888_660965488105467466_n.jpg

Ha a Balaton más rejtélyei is érdekelhetik, akkor vessen egy pillantást az év strandkönyvére. Meglepő tények, izgalmas, rejtélyes sztorik a Balatonról, a Tó-retró blog szerzőjének új könyvében! Minden, amit nem tudott a magyar tengerről, de nem volt kitől megkérdezni. Lebilincselő olvasmány… Részletek, megrendelés ITT.

 A rendszerváltás idején ugyanis már egy eléggé eladósodott váci üzemet kívántak privatizálni. S bár a végső döfést minden bizonnyal a digitális fényképezési technika elterjedése vitte be a fotokémiai üzemnek, az biztos, hogy rossz döntések sora vezetett a teljes összeomláshoz. A 2000-es évek elején már kifejezetten érezhető volt a vég, ekkor kértek először csődvédelmet a gyár ellen, majd elkezdték értékesíteni a vállalat tulajdonában lévő ingatlanvagyont. A 2000. május 18-án megtartott közgyűlés úgy döntött, hogy a Forte Fotokémia Részvénytársaság működési formáját zártkörű részvénytársaság működési formára változtatja át, amely hatékonyabb és profitorientáltabb működést tesz lehetővé. A terv azonban nem sikerült és három év múlva viszont már arról szóltak a hírek, hogy a felszámoló Forrás Vagyonkezelési és Befektetési Rt 5.5 millióért hirdette közel 40 milliós részesedését a gyárban. A váci üzemet végül 2007-ben zárták be teljesen, az akkor még állományban lévő alig pár tucat dolgozó ebben az évben kapta meg felmondó levelét. Természetesen a digitális fotózás elterjedésével azóta szóba sem került, hogy a nagy múltú fotókémiai vállalatot bárki újraindítsa, a váci csarnokok falait belepte az idő pora, udvarát pedig benőtte a gaz. Az idősebb profi fotósok közül sokan sajnálkoznak azon, hogy ma már senki sem gyárt Forte papírt vagy filmtekercset, az akkori termékek pedig múzeumok kiállításain mesélnek arról az időről, amikor Magyarország és annak barokk városa igazi fotó-nagyhatalomnak számított.

fortepan_250533.jpg

Forrás: Fortepan/Vimola Károly - a Forte fényreklám leszerelése a rendszerváltás idején

A bejegyzés trackback címe:

https://toretro.blog.hu/api/trackback/id/tr7517869211

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása