Hella ködlámpa, troli földelés, fakír üléshuzat és olvadó hangfalak. Így pimpeltek a kiskörúti Torettók.
Fotó: Fortepan/ MHSZ
A tömegből való kitűnés vágya egyidős az emberiséggel, és ez az igény négyzetesen emelkedett meg a kommunizmus éveiben. A limitált variációban beszerezhető egyengyártmányok korában úgy vágytunk a dolgok egyedivé tételére, mint Rózsa György az újabb pohár vízre és gömbhangszóróra. A „pimpelés” vágya pedig a státusszimbólumok netovábbja, a KGST autó esetében érte el a legmagasabb csúcsokat. Nézzük hát, hogy miként festett a Halálos Iramban stílus a 70-80-as években, a Majakovszkij utcában!
Ha megkérdezünk 10 embert, aki emlékszik a 80-as évekre, akkor a vizuális autótuning alapjaként bizonyosan a zenére, gödörre, sőt gázadásra és fékezésre is őrült bólogatásba kezdő kalaptartó-kutyát fogja megnevezni.
Annak ellenére, hogy ezek a fogásra borzalmas jószágok mekkora kulttárgyakká váltak, eredetileg gyorsan lecsengett a körülöttük keletkezett hisztéria. Az élelmes maszekok 1968 körül jelentek meg a piacokon az első ilyen csecsebecsékkel, és 1977-ben már szinte eladhatatlanná váltak a felhalmozott készletek. Lehet, hogy ebben szerepet játszott az arcpirító, 160 forint körüli vételár is a 2000 forintos bérek korszakában?
Sokkal tovább maradt velünk a szintén 1968-ban debütáló, belső visszapillantóra gumizható panoráma tükör. A rajtvonalnál 92 forintos rettenet az idők folyamán úgy újult ki, mint a kezeletlen gerincsérv. Az eleinte csak a szélvédő kitakarására alkalmas eszköz több hullámban változott az órát és a dátumot is mutató kézműves fedélzeti számítógéppé.
Magát valamire tartó kiskörúti Dominic Toretto el sem indult kiegészítő ködlámpa nélkül, melyet a hűtőrács elé rögzítettek 2-től végtelenig terjedő darabszámban. Ez az 1970 környékén elterjedő standard kiegészítő árát tekintve komoly szórást mutatott. Akinek nem ment jól a fusizás, de nem akart egy kötelező agymenésből kimaradni, az már (darabonként) 187 forintból is beszerezhette a magyar gyártmányokat. A legmenőbb azonban egészen biztosan a Nyugat Német „Hella” volt, ami a teszteken is pironkodásra késztette riválisait.
Fénytechnikai és műszaki, de gyakorlati tulajdonságaik alapján is ezek érdemelték ki a legkedvezőbb értékelést az összehasonlításokban. Az eleinte csak „kamionról leesett” verzióban beszerezhető lámpák a hivatalos forgalomban már 670 forintért kellették magukat, szintén darabonként.
1971 volt az az év, amikor A Fővárosi Kézműipari Vállalat is belépett a tuning piacra, ráadásul egy valóban örök klasszikusnak számító darabbal, a Kardán Boxszal.
Az évtizedek alatt szinte végtelen számú kialakításban készülő, a helykihasználást csúcsra járató dobozköltemények azonnal elindították a közösség nyálelválasztását. A biznisz akkora volt, hogy még az Amfora Üvegértékesítő Vállalat(!) is beszállt a gyártásba 1973-ban, így csakhamar a bolthálózatukban is megjelent a Kardán Box két hervadozó üvegváza közé ékelve. Az autó belsejét már-már nyugati színvonalra emelő eszköz ára egyébként 253 (Skoda típusok) és 259 forint (Zsiguli) közötti összeg leszurkolása után lehetett a miénk.
...és arra emlékszik még, hogy milyen volt a 80-as évek Balatonja? A Tó-retró segít feleleveníteni a legújabb strandkönyvében a SZOT üdülők és Palma gumimatracok világát. Vigyázat, erős nosztalgiafaktor! Részletek és megrendelés itt.
1973 a születési dátuma két másik olyan kiegészítőnek is, mely akár alapfelszerelés is lehetett volna az autók esetében. A menetszél hatását kiaknázó, ablaktörlőre szerelt lapocskák elsődleges célja az aquaplaning (vízen siklás) megakadályozása volt a lapátok esetében, de majdnem ilyen fontos volt, hogy enélkül nem is lehetett megjelenni a lakótelepi éjszakában. Páronként 60 forintért pedig sokkal többet hoztak az autó látványán, mint a jóval drágább tuning-társaik. Az általa okozott feltűnéshez mérten szintén kacagtató, 40 forintos áron volt beszerezhető a földre lógó testelőkábel is, melyet eredetileg a trolibuszok ihlettek.
A legkülönbözőbb színekben beszerezhető eszköz ráadásul misztikus hatással is bírt. Sokan szentül hittek benne, hogy a kábel a lézersugarat(!) is elvezeti az autóról, így járgány láthatatlanná válik a traffipaxok számára. A Magyar Rendőrség biztosan szponzorálta a forgalmazást!
Gyorsan említsünk meg további két látványjavító eszközt a szocialista tuning műhelyek alkonyzónájából, az olvadó kalaptartó-hangfalakat és a fakír üléshuzatot. Az előbbi leánykori nevén Videoton AB 1010 kalaptartó box néven, 1620 forintos áron látta meg a napvilágot, 1987-ben és már a megjelenése is maga volt a vegytiszta 80-as évek. A csillámfestékkel színezett, a naptól szexisen csepfolyóssá váló ház csodásan mutatott a ráfestett karakterisztika-görbe fehér vonalaival. Csak hátra kellett dőlni, élvezni a zenét és a fagolyós üléshuzat nyújtotta masszázst. Ez utóbbi, vagyis a szalagfüggönyök és a fakírágyak szerelemgyermekeként fogant kínzóeszköz 1989-ben vált kötelezővé és egészen elképesztő, 2100 forintos árat kellett érte a maszekok családi kasszájába befizetni.
Persze az élelmesek kivárták a megfelelő időpontot és egy évvel később 850 forintos dömpingáron szerezték be a bármely típust elcsúfító szörnyedvényt. Bár sok más dolgot is említhettünk volna, megkérjük olvasóinkat, hogy érjék be most ennyivel, esetleg emlékezzenek még meg velünk a fogalommá vált Koppány család tagjairól!
Koppány János és fia, Koppány Zsolt géplakatosok 1980 környékén lopták magukat a gépkocsi tulajdonosok szívébe, ugyanis ekkor debütált az általuk kiötlött elefántfülzár. A különösen Zsigulikra szerelt eszköz azt a végzetes hibát igyekezett kiküszöbölni, hogy az gyárilag az üveg belsejére ragasztóval rögzített kallantyú enyhe melegítésre elvált a helyéről és így a kisablak könnyedén nyithatóvá vált. A két mester azután fejlesztette ki egyébként a zárat, hogy az ő autójukat is így nyitották fel.
Tunning szempontból azonban sokkal nagyobb horderejű alkotásuk volt a Koppány féle kipufogó dob, mely elképesztő morajlást csalt elő különösen a Lada modellek hitvány motorjából.
Bár a dob látványa és hangja mindenkinek a memóriájába égett, arra már kevesen emlékeznek, hogy ezt az eszközt eredetileg fogyasztáscsökkentő célzattal alkották meg, röpke 13 évnyi fejlesztőmunkával. Lehet, hogy ez azért nem ugrott be, mert a mérések szerint 1,22 százaléknyi fogyasztásmérséklést hozott a méregdrága dob, ami kb. annyi, mintha menetközben nem tekerjük le az autó ablakait...
