Tó-retró

Ma már pirulunk a kedvenc, 80-as évekbeli ruháinkon

2022. július 18. - füredianna

Lambada- és banánszoknya, papírdzseki, Ritt farmer vagy éppen spanyolcipő. Vegytiszta menőség a tupírhaj-korszakból.

erky_nagytibor.jpg Forrás: Fortepan/Erky-Nagy Tibor

A Tó-retró olvasóit nemrégiben megkérdeztük, hogy milyen ruhadarabok vagy lábbelik jutnak eszükbe először a Kádár-korból. Közel 5000 emléket sikerült összegyűjteni, melynek legjavát néhány sztori kíséretében most közre adjuk: lássuk hát az Alföldi papucs, a banánszoknya, a lila bicajos nadrág, a papírdzseki és a többi retró ruhadarab történetét, a teljesség igénye nélkül!

magyarrendor_fortepan-papucs.jpgForrás: Fortepan/ Magyar Rendőr - igazoltatják az Alföldi papucsban lévő fiatalembert

Lábbelik tekintetében a legtöbb férfi olvasónk a magas sarkú spanyolcipőket említette a 70-es évekből abszolút kedvencként, amelyek általában 4-5 cm-es vagy magasabb sarokkal, hegyes orral és bőr felsőrésszel kínálták magukat a polcokról. Bár az import cipők eleinte többdéle dizájnnal érkeztek be a vasfüggöny mögé, egy idő után a 70-es években a spanyolcipő kifejezést erre a fent említett bizonyos típusra használta a nagyközönség.  A spanyolcipő csillaga a 70-es évek végén a trapéznadrág eltűnésével leáldozott nálunk is, mert a férfiak új cipők után néztek (makkos cipő és Alföldi papucs). Ez utóbbi viszont teljesen honi találmány volt. Maga az elnevezés jóval a szocialista kor előtt, a XX. század első évtizedeiben bukkant fel, mint a hódmezővásárhelyi és szegedi papucskészítők férfi lábbelijének neve. Lehet, hogy ez a korai, népi motívumokkal díszített papucs ihlette meg az Alföldi Cipőgyár tervezőit, akik a 70-es évek végén többféle stílusban dobták piacra a lapos talpú, kényelmes, nyers színű, puha bőrből készült, zárt felsőrésszel kapható Alföldi papucsot. A 1980-ban bizony nem volt olyan tizenéves, aki a farmernadrág vagy farmerszoknya mellett ne az új „egyenviselet”-et vette volna fel, potom 260-300 forintos árért.  A cipőgyár mindhárom gyáregységében - Kecskeméten, Tatán és Kiskunfélegyházán  is - ez a sikertermék készült, amelyből jelentős mennyiséget exportáltak. A korabeli topvezető elmondása szerint a külföldre vitt termékek minőségben nem, inkább csak esztétikában különböztek magyar társaiktól, míg mi itthon a barna, fekete és bézs, natúr változatokat kedveltük, addig Angliában például még a férfiak is szívesen viseltek a nyári öltönyökhöz piros vagy középkék papucsot, a franciák és a holland urak pedig a hófehér bőr lábbeliket vásárolták leginkább. 1981-ben a nagy sikerre való tekintettel piacra dobták a textil felsőrésszel készült olcsóbb Alföldi papucs változatokat is.

bananszoknya_magyarifjusag1974.jpgForrás: Arcanum Digitális Tudománytár - Magyar Ifjúság 1974

A ruházatban felfelé haladva kiderült, hogy a legtöbben bizony a farmernadrágokra emlékeznek vissza a legszívesebben. Ebből a 70-es években trapézformát hordtunk, míg a 80-as években csőszerűre vagy éppen répafazonra varrtuk át a korábbi bő szárú gatyákat. A farmernadrágok közül a Trapper, a Levi’s, a Casucci, Ritt és a Wrangler márkák nevét említették a legtöbben, amelyek itt Magyarországon is kaphatók voltak a 80-as évek hajnalán. Előbbi hazai gyártmányként, a többi pedig a Felsőruházati Nagykereskedelmi Vállalat külföldi beszerzéseiből. A lányok ugyanebben az időszakban banánszoknyát hordtak a diszkókban. Előbbi elnevezést a tarka, különféle anyagokból összevarrt, banán alakú részekből álló szoknyára használták. Ennek a 70-es évek közepétől számtalan fajtája létezett a hosszú színes szoknyáktól kezdve a térdközépig érő banánalakú lapokból álló, átkötős változatokig. A boltokban általában konszolidált színekben kínálták ezeket, és ha valaki igazán menő színkavalkádra vágyott, annak a Magyar Ifjúság vagy az Ez a Divat szabásmintái segítettek otthon megvarrni az áhított változatot.

279533428_10217537832477888_660965488105467466_n.jpg

Ha szeretne további érdekes retró sztorikról és rejtélyekről olvasni, akkor olvasson bele a Tó-retró blog szerzőjének új könyvébe! Minden, amit nem tudott a magyar tengerről, de nem volt kitől megkérdezni. Lebilincselő olvasmány… Részletek, megrendelés

A rendszerváltáskor viszont a banánszoknyát és a mini bőrszoknyát letaszította trónjáról a lambadaszoknya, amely a híres brazil táncról kapta a nevét. Ebben az időben már mi is nézhettük a  műholdas tv-k adásait, bennük a Kaoma együttes klippjét is, így nem csoda, hogy minden tinilány azonnal ilyen libbenős miniszoknyára vágyott, amiben oly látványosan lehetett táncolni az erotikus lambadát.Érdemes megemlékeznünk a macskanadrágok többféle típusáról is, ami Jane Fonda aerobic videóival jött divatba színes, latex változatban a 80-as évek második felében különösen a lányok körében. Majd később kötött változatban is kapható volt, és a sporttermek mellett megjelent az utcai viseletként is. Egy lelkes Tó-retró rajongónk megjegyzése szerint minden fiú lila cicanacit hordott a 90-es évek hajnalán, de ezzel a kijelentésével nem sok férfiolvasónk értett egyet. Azt szinte senki sem tudja, hogy maga a macskanadrág szó eredeti jelentése egy ételre utalt, egy speciális sűrű metélttésztával készült levest hívtak így az 1800-as években. Később az 1910-es évtizedben a lábra tapadó férfinadrágokra használták ugyanezt ez az elnevezés, míg a 80-as években unisex változatban ismét divatba jött.

1983magyarifjusagmcskanaci.jpgForrás: Arcanum Digitális Tudománytár - Magyar Ifjúság 1983 - kötött macskanaci

A felsőruházatnál a farmermellények és -dzsekik taroltak, amelyeket természetesen a 80-as években mindenki önmaga dekorált otthon filctollal, jelvény kitűzővel, hímzéssel vagy éppen egy kis hipózással. Mi viszont a főként a lengyel piacokról beszerezhető papírdzsekiről szeretnénk többet írni, ami nevét onnan kaphatta, hogy anyaga megszólalásig hasonlított a színes, gyűrött vékony papírra. Nyugaton a DuPont szabadalmaztatta ezt a fura alapanyagot, illetve annak alkotószálát, tyvek néven 1969-ben, a tengerentúlon főként sportdzsekiként és reklámruhaként használták. Igazán népszerűvé az 1984-es, Los angelesi Olimpia idején vált, akkor ismerte meg az egész világ. Hozzánk az első papírdzsekik csillagászati áron az NSZK-ból érkeztek, de a nagy keresletre való tekintettel a 80-as évek közepén már Románia is elkezdte kiskabátkák gyártását, egyfajta saját fejlesztésű cellulózból. Magyarországon főként a fehér piros és fehér szivárvány vegyes változatokat lehetett leginkább kapni.

A bejegyzés trackback címe:

https://toretro.blog.hu/api/trackback/id/tr7217885899

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

buszrajongó 2022.07.19. 10:53:17

Kimaradt a nyolcvanas évek végéről a műbőr nyakkendő. Mennyit viseltem! Pedig milyen égő!

ⲘⲁⲭѴⲁl ⲂⲓrⲥⲁⲘⲁⲛ ⲔöⲍÍró · http://bircahang.org 2022.07.19. 14:27:45

"a macskanadrágok többféle típusáról is, ami Jane Fonda aerobic videóival jött divatba színes, latex változatban a 80-as évek második felében"

Szerintem nem. Egyértelműen Sandra német diszkénekesnő nyomán jelentek meg az utcai divatban.

Az én múzsámnak először 1987-ben volt csillogó fekete cicanadrágja.

HgGina 2022.07.19. 14:27:50

@buszrajongó: megfelelő kombinációban egyáltalán nem égő. Nyakkendőben és zakóban/öltönyben a sok retinaégető libafos színű az égő. Mint manapság a nép nagy vezérénél és hű seggnyalói közt. Vagy épp a bukott másik bandánál. Úgy általában politikuséknál már maga a lét az, ami égő.

Billy Hill 2022.07.23. 12:49:32

@HgGina: Öltöny terén verhetetlen az egy évtizeddel későbbi, bordó/lila és türkiz zöld verzió. Főleg, ha valaki a lila zakóhoz felhúzta a zöld szettnek a nadrágját (láttam ilyet többször is)...
süti beállítások módosítása