Az első Valentin-napot augusztusban ünnepelték, míg a Halloween premierje egy laktanya éttermében volt.

Az első hazai Halloween parti elég frivolra sikeredett

Már több, mint harminc éve létezik Magyarországon a „boszorkányünnep” és a szerelmesek legszentebb napja, de még mindig nem világos, hogy szükségünk van-e rájuk egyáltalán. Minden esetre mi felvállaltuk a kihívást és utánajártunk, úgy Tó-retrósan, hogy kiknek „köszönhetjük” a sokak szerint teljesen felesleges „amerikás” ünnepeket.

            Ha már ebben az időszakban járunk, akkor kezdjük is a Halloween ünnepek koporsósötét múltjának a feltárásával a mai sztorivadászatot! Persze közelítsünk tisztelettel a témához, lévén a rémisztgetés éves seregszemléje mára betöltötte a 32-ik életévét a Kárpát-medencében. Az első horrorünnep ugyanis a rendszerváltás egyik ikonikus intézményéhez, az óbudai High Life diszkóhoz és 1991-hez kötődik. Az éjszakai életben sokáig állócsillagnak számító objektum tulajdonosa, Kivinyi Zoltán (aki mára inkább sötétebb ügyek és börtönbüntetése miatt szerepel a lapokban) Kanadából importálta az újdonságot. A férfinek nem ez volt az egyetlen ötlete, melyet sikerre vitt hazánkban. Ő vezette be az éjjel-nappali boltok kategóriáját, a buszok oldalán található reklámokat, de ő indította el a Penthouse magazin magyar kiadását is.

            Az ősrégi hagyományok szerint október 31-én éjjel életre kelnek a vámpírok, a boszorkányok, a bűnös úton meghaltak — vagyis az öngyilkosok — és a szörnyek. Az első parti, mely a laktanyai konyhából átalakított szórakozóhelyen zajlott, igyekezett ezt mind meg is jeleníteni. Az est folyamán a vendégek ingyen sminket kaptak a MAFILM szakembereitől. A szórakoztatásról egy Olaszországból érkezett vámpír és rengeteg ledér zombi, boszorkány és más kreatúra gondoskodott.

Utóbbiak az est folyamán nem csak az alvilág ölelésétől, de ruházatuktól is pokolian könnyedén megszabadultak. Ezen az éjszakán többnyire nem a szerelem szökkent szárba, annak lehetősége inkább a Valentin-napra lett jellemző.

Idén karácsonyra már a Tó-retró is a fa alá kerülhet! Ha retrómániásnak, Balaton rajongónak vagy saját magának keres olvasnivalót, akkor vessen egy pillantást a Tó-retró könyvtárának két kötetére! További részletek, akciós könyvcsomag itt... 

            A másik „vagy kell vagy nem” celebráció időben bőven beelőzte a zombiapokalipszis hazai indulását. Az első Ámori szárnypróbálgatás ugyanis a Virágkötők Állami Szövetségének a nevéhez fűződik és 1989-re datálódik. A dolog makulátlan renoméjának egyetlen foltja, hogy az első Valentin-napot hazánkban augusztusban rendezték. Ekkor ugyanis olcsóbb volt a virág! Ráadásul az ő olvasatukban az ünnep inkább szólt a vezeklésről, semmint a szerelmes vallomások parfümködös igézetéről. Az első magyar értelmezés szerint Valentinkor mindent rendbe lehetett hozni. Az év közben elfelejtett virágokat el lehet küldeni, az elfelejtett névnapokat, születésnapokat utólag ezen a napon meg lehet ünnepelni. Ahhoz, hogy a dolgok a helyükre kerüljenek, egy fél év és az éjszakai élet egy másik ismert figurája kellett.

            1990-et mutatott a naptár, amikor Hegedűs Bello, az Olaszországban kitanult vendéglátós király megismertette a magyar publikummal a szerelmesek ünnepének valós mivoltát. Az olasz főnöke által Bellóra átkeresztelt Béla az Üllői úti, Két medve éttermében mutatta be barátainak a kedves kis szokást, és jól mutatja a férfi népszerűségét, hogy a meghívottak összesen 400-an voltak. Bello ezután négy éven át tartott ingyenes Valentin-napokat, melyek egyfajta reklámfogást jelentettek nála. Ő maga nyilatkozta, hogy ilyenkor még a potyázókat is szívesen fogadta. Úgy vélte ugyanis, hogy ez az üzlet része. Feltételezte, hogy ezen alkalmakkor a vendégek fele potyázó, a többi azonban törzsvendég, akik visszatérnek hozzá.

            A rendezvény az említett négy év alatt – Bello birodalmával párhuzamosan – mind nagyobbra duzzadt. Amikor 1994-ben kibérelte új éttermét, már egy egészen exkluzív környezetbe invitálta vendégeit. Az ország legelitebb áruházának, a Váci utcai Fontánának a négy teljes szintjét nyitatta meg a számukra, lévén ennek tetején bérelte az említett vendéglátóhelyet. Bello ezt az alkalmat már a szervezés során is az utolsóként harangozta be és ennek megfelelően valóban kitett magáért. A meghívott 5 ezer(!) vendég soraiban az ország szinte minden híres és hírhedt emberét fel lehetett fedezni.

Az utolsó Hegedűs féle Valentin-nap, a Fontánában. A kép bal oldalán a fehér mappával látható Bello

Az éjszaka során ide telepített kaszinó, fehérnemű bemutatók (a legnevesebb modellekkel) és az áruház valamennyi termékére vonatkozó valentini árak várták az egybegyűlteket. Az, hogy Bello valóban soha többé nem rendezett volna Valentin-napot, már soha nem derülhet ki, hiszen három évvel később, kábítószer túladagolásban meghalt, 47 évesen.

A Halloween és a Valentin-nap tehát nem igazán hozott szerencsét a hazai elterjesztőik számára, ahogyan a fogadtatásuk is meglehetősen vegyes a mai napig is. A két férfi által importált ünnepek mára arany betűkkel íródtak be a hipermarketláncok kaszálásokat jegyző naptárának legfontosabb lapjaira. Ők pedig – érthető módon – addig őrzik a lángot, amíg csak üzlet van benne...