Ha túl esünk az első sokkon, amit az összehasonlítás okoz, belátjuk, hogy a két eseményben meglepően sok a közös vonás.

Fotó: Fortepan/ Konok Tamás id

Noha a munka ünnepe egyáltalán nem a kommunista rendszer találmánya, az kétségtelen, hogy az ilyenkor bemutatott felvonulást az előző rendszerben pörgették a maximumra. Bár ma már a nyomát sem lehet felfedezni, de a korábbi Felvonulási tér (ma Ötvenhatosok tere) erre a napra valóban az ország középpontjává változott (bár eleinte az Andrássy úton zajlott az esemény). Bár gyakran szoktam humorosan megjegyezni, hogy ezek a felvonulások voltak a magyar proletárok Riói karneváljai, valójában nem is olyan vad a párhuzam, mint elsőre gondolnánk.     

            Az eredetileg a chicagói munkás szakszervezetek által 1886. május 1-jén szervezett sztrájkra emlékeztető napot Magyarországon a Tanácsköztársaság idején ünnepelték először, majd 1946-tól évente. Az ún. haymarketi zavargásba torkolló tömeges sztrájk a korábbi 10-16 órás munkaidő nyolc órásra csökkentését célozta, ám a szocializmusban inkább a rendszerhez és az eszmékhez való hűség tömeges kinyilatkoztatásának szimbólumává vált. Annyira fontos volt ez az esemény, hogy még a Magyar Televízió hivatalos adása is egy május elsejei közvetítéssel indult, 1957-ben.

Mivel egy idő után a rendezvények százezres tömegeket mozgattak meg, így valóban adja magát az összehasonlítás a Riói karnevállal. Nézzük meg hát a hasonlóságokat és a különbségeket a látszólag teljesen különböző események között:

• A két esemény közös tőről fakad: A karnevál és a mi egykori felvonulásunk közös múltja meglepően régre, a római korba nyúlik vissza. Az akkori győzelmi menetek koreográfiája ugyanis mindkét esetben tetten érhető. A díszes tribün és a kíváncsiskodók sorfala között elvonuló, járművekkel (régen többnyire harci- és rabszállító szekerek) és zenével kísért menetoszlopok képe könnyedén felismerhető a két eseményen.
• Az írás is fontos: Szintén közös pont, hogy a fő tribün a menetirány szerinti jobb oldalon található, tehát a díszes oszlopok balról-jobbra vonulnak el előtte. Ez a hagyomány kimondva, kimondatlanul a latin írásmódnak köszönhető, ugyanis azok számára, akik balról-jobbra írnak és olvasnak, sokkal kellemesebb az ilyen irányú mozgás szemlélése. Bárki igazolhatja ezt a tézist, aki megnéz egy balról-jobbra vágtató lóról készült képet, majd megtükrözi azt.
• A mocskos anyagiak: A karnevál és a felvonulás szervezése, finanszírozása nagyon emlékeztet egymásra. Mindkét esetben a szervező (az állam) gondoskodik a felvonulás útvonalának feldíszítéséről, a rend biztosításáról, míg a mozgó eszközök (nálunk a teherautók és azok díszítése) a felvonulók hozzájárulása. Még sokkal meglepőbb, hogy 1977-ben a Riói karnevál állami költségvetése 500 000 dollár volt, ami akkori árfolyamon (43,1 Ft) 20 650 000 forintnak felelt meg. Ebben az évben a hazai felvonulásra éppen 20 milliót költött az állam. Könnyen lehelyezhetjük ezt az összeget, ha tudjuk, hogy 1971-ben négyszer ennyiért épült az ország legnagyobb luxust megtestesítő szállója a keszthelyi helikon és a minden földi jóval kényeztető berendezése „csak” 15 millióba került.
• A tömeg mérete: Bár itt már komoly különbségek mutatkoznak az összetételben, mindkét esemény nagyjából negyed millió embert mozgatott meg az említett évben.

Ugyanakkor persze a Riói karnevál és a mozgalmi felvonulás több dologban különbözik, mint amennyiben hasonló.

A Tó-retró számtalan más rejtélynek is utánanézett már. A Balaton kapcsán összegyűlt anyagot már könyv formájában is elolvashatják. Részletek és megrendelés.

Gondoljunk csak arra, hogy a felvonuláson való részvétel erőteljes elvárásként fogalmazódott meg, míg a szambaiskolák saját érdekükben teszik, amit tesznek. Ennek köszönhető, hogy 1977-ben Rióban 193 iskola nagyjából 10 ezer tagja vonult fel, míg pesten 250 ezer „lelkes” proletár sétált el a tribün és 10 ezer néző előtt.

      Azt is érdemes megemlíteni, hogy az iskolák Brazíliában egész évben erre az eseményre készülnek, a ruhák, a koreográfia és a járművek is tökéletesen állapotban vannak a nagy eseményen. A magyar valóságot pedig jól tükrözi egy interjú, amit az egyik feldíszített teherautó vezetőjével készítettek. Ebben elhangzott, hogy azért ez a Csepel volt az első vonuló autó, mert a többi hol működött, hol nem. Ez a kocsi is olyan rossz állapotban volt, hogy amikor feltámadt a szél és belekapott a platóra rögzített lobogókba, a motor többször lefulladt a túlterheléstől. Ráadásul a vállalati sofőrök érdektelensége folytán a felvonulás legfontosabb kocsiját egy kőműves vezette, akinek nem is volt teherautóra jogosítványa. Ráadásul a magyar közönségnek a ledér táncoslányokat is nélkülöznie kellett...

 Fotó: Fortepan/ Nagy Gyula