Néhány svéd mérnök és lelkes KISZ-esek dobták össze kedvenc húskrémünket, ami az amerikai álom KGST kiviteléhez vezetett.

Sok olyan ikonikus termék hiányzik a retróbarátok polcairól, melyek évtizedekkel ezelőtt a hazai KGST-gasztronómia állócsillagainak számítottak. A Tó-retró blogon és a Facebook oldalon gyakran jönnek szóba az ilyen termékek, és ilyenkor szinte mindig felbukkan egy név: Útitárskrém! Sokunk számára ez maga volt a szocializmus (ja és persze fiatal korunk) íze, a kempingételek non plus ultrája, mely egészen biztosan kedvező csillagzat alatt szültetett. Nos ez utóbbi kijelentés valóban igaz. Az Útitárskrém valóban kedvező csillagzat alatt szültetett, hiszen kis híján a gyártó vállalat sem létezett már, mire az első tubus a közértekbe került. Szerencse, hogy egyáltalán megszületett ez a pépes csoda. De kezdjük az elejéről!

            1982 január elseje olyan komoly gazdasági változásokat hozott többek között a konzerviparban is, ami példátlan volt a hazai kommunizmus addigi történelmében. Az új gazdasági elképzelések szerint a korábbi, gyárak és TSz-ek sokaságát tömörítő trösztöket kisebb egységekre szabdalták. Ezen a napon hivatalosan is megszűnt 18 tröszt és nagyvállalat, s belőlük 123 új, a remények szerint a megnövekedett gazdasági feladatoknak eleget tenni képes, rugalmasan, korszerűen termelő vállalat alakult. A Konzervipari Vállalatok Trösztje felbomlásával pedig többek között önállóvá vált a Szegedi Konzervgyár is.

            A  gyár ekkor óvatosan fogalmazva sem tartozott a legmodernebb nagyüzemek közé. Az épületek régiek és viszonylag egyszerűek voltak, a szűkös beruházási lehetőségek miatt pedig szóba sem került újak építése. Érthető módon komoly változásokra volt szükség ahhoz, hogy ez az egység egyáltalán életben maradhasson. Az akkori vezetés – többek között – a termékszerkezet és a kapcsolatrendszer korszerűsítésében látta a menekülő útvonalat, ami akkor vaskos nagy lózungnak tetszett, ám a vállalatot mégis a sikerek csúcsára katapultálta alig néhány év alatt. Az üresnek tűnő frázisok mögött ugyanis tökéletesen kimunkált elképzelések húzódtak meg. Az egyik ilyen a húskrémek piacának visszahódítása volt a külföldi konkurenciától, mégpedig az addig ismeretlen tubusos krémek segítségével.

            A jugoszláv húskrém dömping ugyanis már 1967 óta tartott a magyar piacon és az egyetlen komolyabb hazai szereplő, a Globus sem tudott ez ellen fellépni.

Pedig a Globusnak milyen profi reklámjai voltak...

Fotó: Fortepan/ Tóth József Füles

Még úgy sem tudtak sikereket elérni, hogy termékeiket az első pillanattól kempingételekként próbálták vonzóbbá tenni. Az ok prózai volt: a hazai technológia nem tudott árban versenyezni a déli szomszédéval. Kellett egy (vagy több) okos ötlet, és ez Szegeden készen is állt. Első lépésként kötöttek egy elsőre furának tűnő együttműködést és közös társulást hoztak létre a Szegedi Szalámigyár és Húskombináttal. Ennek keretében a szalámisok adták az általuk fel nem használt anyagokat, hús és belsőség maradékokat, míg a konzervesek a tubusos technológiát és a hőkezelés kivitelezését. Adódik a kérdés, hogy miért látták ekkora ötletnek a húspépek tubusba töltését?

            Nos a válasz olyan egyszerű, hogy az ember a fejét csapkodja, miért nem jött rá magától: egy tubusba 2 és fél konzervdoboznyi húskrém fért bele és költsége jóval alacsonyabb volt, mint 2 és fél konzervdobozé. Ezzel a technológiával pedig simán alá lehetett vágni a jugoszláv áraknak itthon és a tőkés piacokon egyaránt. Csak halkan jegyezzük meg, hogy húskrémet Szegeden töltöttek előszőr tubusba a világon, ugyanis a más országok csak fogkrémmel vagy éppen mustárral kísérleteztek ilyen kiszerelésben. Az amerikai álom KGST kivitele azonban itt megdöccent kissé.

            A tervek szerint ugyanis 1983 január elsején ismerhették volna meg a proletárok az új gasztróremekműveket, ám az NDK gyártmányú tubus töltő- és zárógép megvásárlása kútba esett. Bár a Mátravidéki Fémművek adtak bizonyos mennyiségű – számukra feleslegessé vált – tubust, az első évre tervezett 1 millió húskrém legyártása hiú ábránd maradt. A szegediek így Svédországban keresték a megváltást. Egészen pontosan a Norden Machinery Nordenmatic gépét szerezték be a siker érdekében. Ez az 1877-ben még Arenco néven létrejött cég már 1934-ben piacra dobta első tubustöltő gépét és pár év múlva (1985-ben) ők fejlesztették ki a többszínű töltés technikáját, melyet a „csíkos” fogkrémekről mi is ismerünk.

Az egyik első gép, még Arenco márkanévvel

Jobb partnert így nem is találhatott volna a konzervgyár. 1984 elején így szinte minden készen állt az Útitárskrém megjelenéséhez. De volt még itt egy dolog, amit csak a szegediek tudtak!

            A gyár vezetése úgy gondolta, hogy a növekedés rugója a kreativitás lehet és így minden dolgozójuktól szívesen fogadtak ötleteket. Ennek keretében 1983-ban 72 újítást adtak be a vállalat dolgozói. Közülük 18-at elfogadtak, 22 újítást pedig kísérletként vezettek be. Ráadásul a helyi KISZ szervezet tavasszal és ősszel főzőversenyeket szervezett, melynek győztes receptúrái bekerültek a vállalat gyártmányai közé. Nem volt ez másképpen 1984 tavaszán sem, amikor a zsűri két receptet talált a legjobbnak, melyeknek a Májaskrém és az Útitárskrém nevet adta! A két újdonság 1984 júniusában, a kempingszezon kezdetén került a boltokba.     

...és arra emlékszik még, hogy milyen volt a 80-as évek Balatonja? A Tó-retró segít feleleveníteni a legújabb strandkönyvében a SZOT üdülők és Palma gumimatracok világát. Vigyázat, erős nosztalgiafaktor! Részletek és megrendelés itt.

            Ebben az évben a gyár összesen 2 millió tubust gyártott és adott el, forgalma pedig elérte a 880 millió forintot. A fejlődésnek ez azonban csupán a kezdete volt. A két nagyágyú piacra dobása után 3 évvel ugyanis már évi 12 millió tubus hagyta el a gépsorokat (ekkor már 8 féle húskrémmel) és a forgalom 2 milliárd forintra nőtt. A szegedi ötlet olyan kiválóan működött, hogy segítségével sikeresen hódították vissza a hazai húskrém piacot, megvetették a lábukat a tőkés piacokon és hazai kommunizmus „bezzeg” üzemévé nőtték ki magukat, 5 évvel a csődközeli állapot után. Ráadásul megismertettek bennünket az Útitárskrém csodájával, ami az én szememben legalább ekkora fegyverténynek számít...