Főzött királyoknak, nyert olimpiát és több száz nebulót oktatott a fakanál művészetére, ő volt mindenki Benke Laci bácsija.
Benke László mesterszakács 1999-ben, Forrás: Arcanum Digitális Tudománytár Családi Kör A szakácsolimpiák egyik legsikeresebb résztvevője volt Benke László, mindenki Laci bácsija, aki tv-műsoraiban csak „lisztpazarló rántáskeverőként" szerette magát jellemezni, holott olimpiai bajnok és Oscar-díjas mesterszakács volt. Az 1948-ban született mesterszakács számtalan könnyvel örvendeztette meg a nagyérdeműt az előző rendszerben, majd a rendszerváltás után főzős műsorainak több száz adása óriási nézettséggel tanította főzni az országot. Bár a magyarok el sem tudták képzelni a magyar konyhát Benke Laci bácsi nélkül, ő úgy mesélte, hogy ha az első főzési kísérletéből indul ki– ami egy túlfőzött túlcukorozott, keményen összeállt mákos tészta volt – akkor soha nem lesz szakács. Holott Benke László konkrétan beleszületett a gasztronómiába, hiszen hentesmészáros gyermekeként igen korán, kisgyermekként megismerkedett a húsok feldolgozásával. Később is a jó magyaros ételeket szerette, a paprikás krumplit, a lebbencset és a tarhonyát. Ötéves kora óta szakács szeretett volna lenni, még pedig hajószakács, aki beutazza a világot. Bár vízre nem szállt, az utazás megvalósulhatott az életében, hiszen a rengeteg szakácsversenyen indult és különböző felkéréseken gyakorlatilag végigfőzte a világot.
Miután a 60-as évek közepén cukrászszakácsként végzett a hírneves „Gundel-iskolában”, a tehetséges tanítvány a szocializmus Magyarországának legelitebb helyei közé tartozó Nemzeti Szállóba került, majd még feljebb, a Szabadság Szállóba. Úgy tartotta, hogy egy valamirevaló szakácsnak az édességeket és a süteményeket ugyanúgy kell ismerni, mint a különböző húsos ételfogásokat. Egyébként 1988-ban a frankfurti szakácsolimpián négy aranyérmet nyert cukrászatból. Külföldi karrierje akkor indult, amikor 1969-ben a belga király egy magyarországi lovastúrán vett részt, és a Balatonnál szervírozott piknik menü elkészítését az alig 20 éves Benke Lászlóra bízták. A piknik kiválóan sikerült és ezután nem volt megállás, sorra jöttek a külföldi követségekről a különböző feladatok, főzött Fülöp hercegnek, Indira Gandhinak, Nixonnak, de még Brezsnyev elvtársnak is. Elmondása szerint a Kádár-kor utolsó évtizedeiben tizennégy országban fordult meg és főzött, járt Rotterdamban, Helsinkiben, Tel-Avivban, Sevillában, a Kanári- Szigeteken, Egyiptomban és különböző távol-keleti, afrikai országokban. Ezen alkalmakkor nem csak magyar konyha hírnevét öregbítette, de belekóstolt a helyi ízekbe is. Szinte minden nemzet konyháját imádta, mert úgy tartotta, hogy minden étel jó, ha szakszerűen van elkészítve, és esztétikusan tálalják. Hitt abban, hogy egy ország gasztronómiája hűen tükrözi az ott élő népek kultúráját. Legjobban Finnországot szerette az ott élő emberek nyugalma és meleg vendégszeretete miatt.
Ha szeretne további retró sztorikat olvasni, olvasson bele a Tó-retró Könyvtár kiadványaiba. KATTINTÁS
Elmondása szerint a magánéletben ritkán főzött, mert a családjában a felesége volt a konyha főnöke, aki szintén ügyesen bánt a fakanállal. Benke László tudását a Gundel- étteremben, a tv- képernyőjén és az új szakácsgeneráció kinevelésében kamatoztatta. Az 1990-es években a televízión keresztül sok ezer magyar háziasszony követhette figyelemmel tevékenységét, hiszen a Benke Laci bácsi konyhája sikeresen ment több éven keresztül az újonnan született kereskedelmi csatornákon. Korábban a 80-as évek derekán bukkant fel az akkor még egyeduralkodó Magyar Televízióban, ahol a „Főzőcske, de okosan” című műsorban adott hasznos tippeket a gyakorló háziasszonyoknak. De ő nem a tv-műsorokra, hanem pedagógiai munkájára volt a legbüszkébb. Tizennyolc évig tanított Budapesten, a Vendéglátóipari Szakközépiskolában, az egykori alma materben, illetve a Gundel főszakácsaként több sikeres mesterszakács generáció került ki a kezei alól. Nagyon örült annak, hogy felnőtt tanítványai sikeresen szerepeltek a gasztronómiai világbajnokságokon, sőt még olimpiai bajnokot tanított a főzés tudományára. A legbüszkébb azonban a legkisebbekre volt, akik a 80-as években elhozták úttörő olimpiai szakács aranyérmet. A fiatalok érdekében végzett tevékenysége jutalmaként elsőként ő kapta meg a „Kiváló pedagógus” címet is a szakácsok közül. Már 40 évesen is ő volt mindenki Laci bácsija, akinek neve egybeforrt a gasztronómiával.
