Így nyaralt a kádári elit Aligán, saját szigettel, fegyveres őrökkel és egy településnyi ember kiköltöztetésével.  

A Kádár Villa

Forrás: wikimedia

Elképzelni is nehéz, mekkora izgalommal várhatták azok a tulajdonosok illusztris vendégeiket, akik a felszabadulást követő években az MSZMP legfelsőbb köreinek adták bérbe aligai nyaralóikat. Akkor még nem sejtették, hogy az ország történelmének egyik legnagyobb kisajátítási folyamatának ágyaznak meg éppen. A nagy hatalmú párt vezetőségének tagjai ugyanis jól érezték magukat itt, a Balaton egyik legnagyobb, egybefüggő strandjának a partján, hogy úgy gondolták: ez a környék többre hivatott, mint az egyszerű proletárok pihenésének szolgálata. Mivel akkoriban nagy léptékben álmodtak az emberek, így csakhamar kezdetét vette a teljes település felszámolása, melynek során az itt lakókat a közeli településeken „megüresedett” házakba költöztették. A Rákosi rendszer vezetői felmérték a terepet és a megfelelő állapotú és minőségű épületek kiválasztása után a felesleget a földdel tették egyenlővé, hogy felépülhessen a balatonaligai pártüdülő, mely talán a legnagyobb presztízsű lett az ország hasonló építményei között.

Forrás: Fortepan

A helyszínbejárások során a párt legmagasabb rangú tagjai válogathattak a megmaradt villák közül, így többek között Kádár János is már ekkor, az ötvenes évek elején saját nyaralóval rendelkezett az aligai strandon. Mivel a település ezzel megszűnt önállóan létezni, így olyan felesleges épületekre sem volt többé szükség, mint a községháza, melyből kiváló éttermet alakítottak ki az ország vezetőinek kiszolgálására. Kialakítottak tovább egy két szintes közösségi házat, melynek aljában moziterem, tetején pedig a tó egyik legszebb panorámáját nyújtó terasz kapott helyet. Az épület belsejében egy lift állt készenlétben, mely az italokat és az ételeket szállította a pihenők számára. Aki ebbe a komplexumba meghívást kapott az bizony az ország legszűkebben vett elitjéhez tartozott, de persze ezen belül is rangsorolták az embereket.

            Az Aliga I –ben a párt vezetésében jelentéktelenebb szerepet betöltő, de még így is magasrangú funkcionáriusok kaptak szobákat vagy éppen különálló faházakat. Aki itt reggelente a Balatonban gyönyörködhetett, az tudta, hogy sínen van az élete, és némi együttérzéssel gondolhatott azokra, akiknek az ablakából csak az erdőt lehetett látni. Aki ilyen szobát kapott, az bizony sejthette, hogy pályafutása már a lefelé ívelő szakaszába lépett. A komplexumon belül, a több méteres löszfalak védelmében azonban létrehoztak egy még elitebb nyaralóhelyet, mely az Aliga II nevet kapta. Ez volt az országot közvetlenül irányító emberek szigorúan védett objektuma. Az erősen paranoiás Rákosi az Aliga II-őt valóságos kis erőddé változtatta, géppuska fészkekkel, kutyás őrökkel és már több méteresen ide telepített fenyőkkel. Ez utóbbiak arra szolgáltak, hogy a víz felől se lehessen belátni az elit szórakozásába. Az itteni személyzet mindenben a lakók kedvére tett, bármilyen ételt vagy italt kértek is tőlük, az hamarosan az ország építésében megfáradt kezekben landolt, korlátlan mennyiségben. Könnyű elképzelni, hogy az egyszerű életet favorizáló és a fényűzést megvető Kádár János hogyan érezte magát ebben a közegben.

Kádár soha nem kérte, hogy a korábbi aligai villáját átalakítsák vagy éppen modernebbet építsenek helyette. A IV. számú, Bauhaus stílusú és 80 négyzetméter alapterületű új épületet a párt építette és ajándékozta szeretett első titkárának, a hetvenes években. A berendezés is a lehető legegyszerűbb volt, csupa olyan bútorral, melyek bármelyik lakásban vagy éppen pártirodában állhattak volna, ráadásul mindegyiken ott díszelgett az MSZMP leltári lajstromszáma. A nyaraló és berendezése ugyanis nem került a főtitkár birtokába, az mindvégig a párt tulajdona maradt. Igaz persze, hogy a villában volt néhány igazán fényűző dolog, például légkondicionáló vagy az ország egyik első színestelevíziója, de összességében meglehetősen egyszerű benyomást keltett. Kádár azonban így is kifejtette, hogy nem tetszik neki a nyaraló, mert felesleges fényűzésnek érzi azt. Nem is volt benne túl sokat.

            Az ország első embere inkább a kedvéért a nyaralóval szemben épített saját szigetén horgászgatott vagy az üdülő környékén sétált a testőrsége legnagyobb rémületére. Amikor Aligán tartózkodott, akkor még a telefont is kivitette a szobájából a kormányőrökhöz, mert ilyenkor semmilyen munkával kapcsolatos dologgal nem akart foglalkozni. A közös dorbézolásokban is többnyire akkor vett részt, ha valamilyen magasrangú külföldi vendég érkezett a pártüdülőbe, ami gyakran megesett, hiszen többek között Nikita Hruscsov vagy éppen Fidel Castró is többször járt Balatonaligán.  Bár a pártüdülő helyén ma is működik a Club Aliga üdülőközpont, a Kádár Villa mára annyira lepusztult, hogy csak külön engedéllyel lehet megtekinteni, ahogyan a többi megmaradt nyaraló nagy részét is. Ha mégis sikerül ezek közelébe jutni, akkor a régi bútorok és más tárgyak láttán még ma is könnyű elképzelni, hogy milyen körülmények között mulatták itt a nyarakat az ország legegyenlőbbjei a Kádár korszakban.