Népszerű divatlapok és női magazinok, amelyek a legszínesebbek és legolvasmányosabbak voltak az egész keleti-blokkban. Ez a divat, Nők lapja és Fürge ujjak, avagy nosztalgiázzunk a női lapokról!
A gyengébb nem tagjaként számomra elképzelhetetlen egy balatoni strandolós nap divatlapok nélkül. Manapság nincs nehéz dolgom, hiszen az újságosbódék polcai roskadoznak a szebbnél szebb hazai és külföldi kiadványoktól. De vajon anyáink és nagyanyáink mit olvasgathattak a pokrócon elterülve a forró balatoni nap alatt? Hát nem volt könnyű dolguk, hiszen a Nők Lapján, az Ez a divaton és a Fürge ujjakon kívül nem igen akadt színes olvasnivaló divattémában. Bár a valósághoz hozzátartozik a napilapok igyekeztek divathíreket és rajzokat is közölni, de ezek mennyisége és minősége meg sem közelítette a hölgyek igényeit. Mert öltözködni, lelkizni, pletykálkodni és olvasni akkor is szerettek a Balaton-part asszonyai és leányai.
A központi vezetés és a párt a 40-es évek végén és az 50-es évek elején mindent megtett azért, hogy a munkás-, paraszt- és értelmiségi nők körében az egyszerűség és a praktikusság uralja a divatot, és a kor nőideálja a dolgozó nő legyen. A kapitalista nyugat mételyének tartották ugyanis az évente megújuló, színes divatirányzatokat, amelyeket mind a hazai sajtóból, mind a boltokból természetesen száműztek. Ennek köszönhetően született meg az új trend, a csináld magad mozgalom, vagyis a korabeli hölgyek egyedi ruhákat és divatos szereléseket csakis önmaguk készíthettek otthon.
Ezen igényt kielégítve jelent meg 1949 végén az „Ez a divat” magazin, amelyben természetesen a ruhatervezők, a híres ruhaszalonok ruhái helyett a névtelenség és a konfekciógyártás modelljeit ismerhette meg a nagyközönség. A lapban a Ruhaipari Tervező Vállalat rajzai jelentek meg, amelyek alapján a kor hölgyei otthon is legyárthatták a kívánt ruhakölteményt. A cikkek szerzői eleinte előszeretettel állították szembe a kapitalista rendszer hibáit az új szocialista célkitűzésekkel, és csupán 1953-tól jelentek meg rendszeres képes tudósítások Párizs, London, Róma újdonságairól. A feszes tematikát az 60-as évekre könnyedebb hangvétel váltotta fel: a divatfotók, a társasági jellegű írások és a kor híres színésznőivel (Ruttkai Éva, Torday Teri) bemutatott újdonságok már bizonyára szórakoztatónak számítottak egy-egy strandolás alatt is. Az 1970-es években Zsigmond Márta lett az Ez a divat havilap főszerkesztője, akinek rengeteget köszönhetett a lap: ő honosította meg a profi fotózást, és olyan divatmodelleket mutatott be a nagyközönségnek, mint Safranek Anna, Tálas Kati és Pataki Ági. Persze a siker kulcsát még mindig leközölt szabásminták adták, amelyekhez országjáró varrótanfolyamokat is hirdettek a hölgyeknek. A kiadványban rendszeresen másolták a Dior és a Chanel újdonságait, ezzel is elismert újsággá téve a lapot. Népszerűségét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy oroszul is megjelent egy ideig a Szovjetunióban.
Szintén a politikai irányváltásnak köszönhetjük a napjainkban is igen népszerű Nők Lapját, amelynek elődje az Asszonyok a Magyar Kommunista Párt támogatását élvezve a Magyar Nők Demokratikus Szövetségének kiadásában jelent meg.
Forrás: galeriasavaria.hu
Ezt 1949 októberében felváltotta a Nők Lapja, amely eleinte nem titkoltan a szovjet propaganda támogató újságja volt olyan „szórakoztató” hírekkel, mint például Sztálinváros építése. A politikai cikkek 1959-től szorultak háttérbe, amikor Németh Irén lett a főszerkesztő, aki valódi női magazint szeretett volna készíteni az olvasóknak: megjelentek a divatösszeállítások, a mai bulvárra hajazó ismert emberes interjúk, a hasznos otthoni praktikákkal, háztartással foglalkozó irományok és helyet adtak a kortárs művészeteknek is. Ennek köszönhetően a lap hihetetlen népszerű lett, a 70-es évek végén közel egymillió példányszámban nyomtatták. A politikai jellegű beszámolók cikkek egyébként egészen a rendszerváltásig megmaradtak a Nők Lapjában, csak ezután vált teljes egészében női magazinná a hetilap.
Érdemes még megemlíteni a Fürge Ujjak lapot a kor kínálatából, amely szintén igen népszerű volt.
Forrás: galeriasavaria.hu
Azt nem gondolom, hogy a kötési és horgolási praktikákat, útmutatókat felvonultató Fürge Ujjakat főként a strandon olvasták volna a gyengébbik nem tagjai, de az biztos, hogy a lapból származó pulcsikkal, felsőkkel és mellényekkel a Balatonon is találkozhattunk egy-egy hűvösebb napon. Sőt az élelmesebbek még a külföldieknek is értékesítették legszebb darabjaikat, a hímzett ruháktól, függönyöktől kezdve egészen a horgolt csipketerítőkig. De ez – a balatoni csencselés és feketézés - már egy másik történet
