Különös halálesetek, folyamatos rajongás és szocialista sztárkultusz jellemezte az egykori tv-bemondók világát. Emlékezzünk Takács Marikára, Tamási Eszterre, Kudlik Júliára vagy Endrei Juditra, akiket először a balatoni SZOT üdülők aulájában elhelyezett, hiánycikknek számító tv-készülékeken csodálhatott meg a magyar közönség.
Fotó: Fortepan/ Urbán Tamás
Az interneten, online letölthető filmeken és közösségi médián felnövekvő nemzedék el sem tudja képzelni, hogy milyen is lehetett az 1954-es Magyar Televízió kísérleti adása, amit az emberek feszült figyelemmel követtek az ország néhány tv-készülékének egyikén. A háztartásokban az 50-es években igen ritka volt a televízió, azért akadt egy-két Balaton-parti szálloda, ahol esténként az aulában összegyűlt a vendégsereg szórakozni, azaz tv-t nézni, a fővárosiak pedig jobb híján a nagyáruházak kirakatait bámulták. Ekkor még csak egy-egy híradót vagy filmet vetítettek a nagyérdeműnek, és csak az indulás után 3 évvel tűntek fel a képernyőn a szocialista televíziós szupersztárok, a tv-bemondók. Tamási Eszter –aki - elmondása szerint - reménykedő színészpalántából és tanítónéniből avanzsált tv-s bemondóvá, 1957-ben került képernyőre, két héttel később pedig társat is kapott Takács Marika személyében.
Takács Marika
Fotó: Fortepan/ Krantz Károly
A korabeli férfiak rajongtak a kellemes, búgó hangú, csinos bemondónőkért, akiknek a pályája és élete is sajnos igen rövidre sikeredett. Az összeesküvés-elméletek gyártói szerint a katódsugaras kamerák okozhatták mindkettőjük halálos, daganatos megbetegedését. Őket az 1960-as években egy újabb generáció követte: Kudlik Júlia, Kertész Zsuzsa, Endrei Judit és Bay Éva neve és arca még ma is sokak számára ismerős. A férfi vonalat Varga József, majd Kovács P. József képviselte, így a hölgyek sem maradtak férfiideál nélkül.
De vajon mi is volt a feladata a bemondóknak? Ők kötötték össze a különféle műsorokat egy felolvasott szöveggel, illetve ők indították az adást. Ez utóbbit a televíziós hajnalán eleinte csak egy szöveges felirattal oldották meg, de a szerkesztők sokkal emberbarátibb megoldásnak tartották az élő személyek alkalmazását. A bemondók általában papírról olvasták fel a szükséges információkat, többnyire felvételről. Sokan közülük esti mesét és verseket is mondtak, némelyikük szerkesztőként és riporterként is dolgozott. Például Hódos Jutka is készített híranyagokat, aki sajnos Aszódnál, igen fiatalon, alig 35 évesen életét vesztette egy autóbalesetben a 70-es években, amikor éppen Budapestre hazafelé tartottak egy vidéki forgatásról. Bemondókra nagy szükség volt, már csak azért is, mert az 50-es és 60-as években szinte egyáltalán nem volt reklámfilm a műsorok között, és pláne nem szakították meg a filmeket vagy a híradót kereskedelmi céllal. Az 50-es évek végén még a nyomtatott sajtó is folyamatosan kritizálta az amerikai televízócsatornák reklámközpontúságát, mint egyfajta negatív példát.
Természetesen, ha anno olyan különleges műsort készített a Magyar Televízió, amelynek szüksége volt műsorvezetőre, akkor valamelyik bemondót kérték fel erre a feladatra. Ha valaki felidézi a Delta című tudományos híradót, akkor biztos, hogy Kudlik Júliával azonosítja, aki 1965-től 31 évig vezette a műsort, és személye szinte egybeforrt vele. A tudományos műsornak bárki küldhetett ötletet és anyagot, amit a szerkesztőség a központi bizottság jóváhagyása után feldolgozott. A rossz nyelvek szerint egyébként a műsorvezetőnő azért volt olyan bőbeszédű az egyes riportok között, mert a vasárnap délutánonként sugárzott Delta a 80-as és 90-es években bizony már anyaghiánnyal küzdött, és így próbálták a műsoridőben az üresjáratokat kitölteni. Az első férfi, Varga József a 60-as évek bemondói munkája után 10 évvel híradós lett, nélküle nem igen lehetett elképzelni egy 70-es évekbeli Híradót.
Fotó: Fortepan/ Rádió és Televízió Újság/ Zih Zsolt
Munkája nem csak az előre megkapott hírek beolvasása volt, hanem önmaga is készített összekötő szövegeket, híreket, tárcákat. Ehhez megvolt minden adottsága, hiszen eredetileg is újságírónak készült, a nyomtatott sajtóból a rádióba, majd a tv-be került.
A tv-bemondók szerepköre a rendszerváltást követő években is megmaradt, csak 2000-es évek elején döntött úgy az MTV, hogy beszünteti ezt a posztot a televíziónál. Az akkor bemondóként dolgozók más feladatkört kaptak vagy elbocsájtották őket, mint például a 70-es 80-as évek nagy ikonját, Kovács P. Józsefet is. Bár ő úgy emlékezik, hogy nem értett egyet az akkori tv-vezetőség bemondókat érintő elképzeléseivel, így nem marasztalták 40 év munka után 2002-ben, amikor megvált a televíziózástól. A bemondók szerepét az ezredfordulót követően átvették a reklámok és a saját film- és produkciós promók, amelyek máig kitöltik az átvezető perceket az egyes műsorszámok között. Néha azonban jó visszagondolni csendes nosztalgiával a több évtizeddel ezelőtti langyos nyári Balatonestékre, amikor feszülten vártuk a SZOT-szállóteraszán, hogy elinduljon az aznap esti film és felkonferálja valamelyik kedvenc bemondónk a címét. Persze ez biztos nem hétfő este történt, hiszen a hét kezdőnapján sokáig adásszünet volt, amikor a tv-készülék beállítást segítő monoszkópot lehetett csak a képernyőn vizslatni.