Hosszú út vezetett a Tenkes kapitányától Isauráig, de alig húsz év alatt visszavonhatatlanul sorozatfüggők lettünk.
A balatoni nyarak koreográfiájához hozzátartozott, hogy délutánonként vagy esténként a fiatalabb korosztály „szabadfoglalkozást” kapott, míg a szülő a SZOT üdülő TV szobájába vagy később a saját készülékek elé telepedett, hogy beszerezze a napi sorozatadagját. Bár a 60-as években még nem fertőzte meg az országot a dél-amerikai vagy éppen török szappanopera láz, TV szériák már akkor is léteztek.
Ugyan a mai sorozatok gyakran több évadához nem mérhető az akkori több részes alkotások hossza, az általuk kiváltott érdeklődés semmivel sem maradt el a mostaniakétól. Az első ilyen jellegű alkotás Magyarországon az 1963-ban készült Tenkes kapitánya volt, Zenthe Ferenc felejthetetlen főszereplésével.
A kuruc-labanc ellentétre kihegyezett romantikus alkotás egy évvel később került a Magyar Televízió egyetlen csatornájának műsorára, ahol mind a 13 részt több ismétlésben is levetítették. Az első alkalmat valószínűleg még kevesen tekinthették meg otthonukban lévén, hogy 1964-ben még alig 63 televízió készülék jutott 1000 emberre, így inkább a kevés szerencsés lakásában vagy nyaralójában tartott közösségi tévézés dívott akkoriban. Persze a készülékek fentebb említett száma így is komoly növekedésen ment keresztül, hiszen 4 évvel korábban még csak 1000 háztartásból csupán 10 rendelkezett televízióval.
Bár az előfizetések száma minden évben duplázódott, még így is kevés vibráló képernyőn futott a második sorozat, a Tüskevár 8 epizódja, 1966-ban. A Fekete István híres regényéből készült ifjúsági szériát (csakúgy, mint a Tenkes kapitányát) Fejér Tamás rendezte. A legemlékezetesebb alakítás itt talán a Bánhidi László által megformált Matula bácsi volt. (Vajon csak véletlen, hogy a Pogány Madonnában nádasban élő és – többek között – horgászatból élő, szintén Bánhidi által életre keltett figurája a Matuska nevet kapta? Apropó Bujtor István!) A következő ikonikus, magyar sorozat az 1969-ben bemutatott Bors volt, melynek egyik főszerepét a „magyar Piedone” alakította. Ebből lett is egy kis gond, ugyanis a 9-ik epizódból egyszerűen kihagyták Bors két legnagyobb ellenlábasát, Oszit és Dezsőt (Koncz Gábor és Bujtor István), aminek nyomán egyetlen éjszaka 250 tiltakozó levelet kapott a sorozat rendezője, Herskó János. Csak később derült ki, hogy a leveleket fele-fele arányban a két színész írta meg felháborodásában...
A külföldi sorozatok első fecskéje az 1978-ban televízióba kerülő csehszlovák Kórház a város szélén volt. A bölcs Szova doktor (Ladislav Chudik) hányattatásait már 2 és fél millió magyar előfizető élvezhette, így ekkorra már valószínűleg minden lakásban és nyaralóban volt legalább egy TV készülék. A Jaroslav Dudek által rendezett széria összesen 20 epizódot élt meg (bár később készültek hozzá folytatások is). Nálunk a Magyar Televízió egy éves késéssel, 1979 nyarán kezdte el vetíteni, így egy igen komoly konkurens előzte meg a Skoda mentőautóktól hemzsegő kórházsorozatot. 1979 január 2-án ugyanis a magyar képernyőkre is behajózott az Onedin család.
Az ország ekkor ismerkedhetett meg az első, mai értelemben vett, több évados sorozattal. A BBC televíziós sorozatából összesen 91, 50 perces epizód készült, 9 év alatt, ám ezek nagy részét már csak a rendszerváltás után nézhette meg a magyar közönség. Mire nálunk képernyőre került a hajótulajdonos család története, addigra a szigetországban már közelgett a végkifejlet, hiszen 1980-ban véget is ért a széria. Az MTV a sugárzás első évében 28 epizódot vásárolt meg, így júliusban nálunk véget is értek a kalandok. A döntéshozók akkor arra hivatkoztak, hogy nem szeretnék a proletárok etikai nevelését is célzó csatorna műsorát hosszú időn keresztül egyetlen sorozatnak alárendelni, ám hamar kiderült, hogy ez elhibázott elképzelés volt. A proletárok bizony megharagudtak a frissen kialakult függőségüket csökkentő napi adagok elmaradása miatt és a televíziónak engednie kellett. Két év után újra vitorlát bontott a sorozat, igaz az újonnan megvásárolt 14 résszel együtt is kevesebb, mint a fele került a sorozatnak a magyar képernyőkre. Pandora szelencéje azonban megnyílt és már nem lehetett többé visszazárni. A nép még több sorozatot követelt.
Ki tudja fejből rávágni a választ arra a kérdésre, hogy melyik volt az első dél-amerikai szappanopera, melyet Magyarországon sugároztak? Aki Isaurát említette, az helyesen tippelt. Igaz, hogy Lucelia Santos nálunk már csak akkor tűnt fel a képernyőn, amikor Brazíliában már régen el is felejtették, ám sikere minden mást elsöpört.
A Bernardo Guimares regényéből készült, szériát dél-amerikában 1976 és 77 között vetítették, ám hozzánk ennek is csak egy zanzásított változata érkezett meg. Ennek hivatalosan az volt az oka, hogy az európai nézők ekkor még nem készültek fel az ilyen intenzitású sorozatokfolyamok befogadására, ám valószínűleg az is közrejátszott, hogy óránként 900 dollárba került az első vetítés és ugyanennyibe az ismétlés jogdíja. Azonban az MTV így is igen elégedett volt, hiszen a vetítés 1986 szeptember 2-ai indulásától epizódonként 6,5 millió (!) nézőtt ültetett le a képernyők elé a kis rabszolgalány.
