Vajon finomabb volt-e a zöld üveges sör vagy az egri cigaretta, és volt-e arany a 73-as kétforintosban? Utánajártunk a szóbeszédeknek.
Fotó: Fortepan/ Urbán Tamás
Egy forró, nyári délutánon Apa a közeli Közért előtt áll lesben. Anya leküldte vásárolni, és ő tökéletesen időzített, mert pontosan tudta, hogy mikor érkezik a friss sörszállítmány. Hamarosan be is fordult az IFA teherautó a bolt mögé, és már csilingeltek is a műanyag rekeszekben az üvegek. Apa berontott és némi közelharc árán hamarosan a legfelső rekeszt szelektálta. Kínos műgonddal válogatta ki a zöld üveges söröket. Amikor a legfontosabbal – a folyékony kenyér beszerzésével – megvolt, még vásárolt egy 3 kilós TOMI mosóport, és egy doboz Fecskét (szerencsés napja volt, hiszen kapott egri gyártásút) és már fizetett is. A visszajáróban persze gondosan megvizsgálta, hogy nem lapul-e valahol egy 1973-as bélás, vagyis kétforintos, de persze azt a pénztárosok már biztosan kiszedték a kasszából. Aki a 70-80-as években élt, azok pontosan értik, hogy miért voltak lényegesek a fentebb említett dolgok. Cikkünkben most annak járunk utána, hogy vajon volt-e valamilyen valóságalapja az akkori városi legendáknak?
Egri kontra Pécsi Fecske cigaretta: Mindkét gyár termékének meg volt a maga szurkolótábora, akik csak abban értettek egyet, hogy hiába Fecske mindkettő, jelentősen eltér az ízük és a minőségük. A szóbeszéd akkor kapott lábra, amikor az addigi egyetlen, lágymányosi gyárból előbb csak Egerbe, majd később Pécsre is elvitték a Fecske cigaretta gyártását. Csakhogy míg az egri üzemet korszerűsítették, és a legmodernebb gépekkel dolgozott, addig Pécsett az akkor már jócskán elavult technikával kellett készíteni a nikotinrudakat. Ennek megfelelően a Heves megyei üzemben viszkoműszál füstszűrőt tettek a cigarettába, míg Baranya Megyében a régi krepp-papír szűrőt alkalmazták, és ez volt a legenda nyitja! Ugyanis a modernebb eljárással készült egri cigit jobban meg kellett szívni, mint a papírszűrős pécsit, ráadásul jobban is szűrt az új rendszer. Ezért a tapasztalt dohányosok számára sokkalta nehezebb volt a megfelelő nikotinadag beszívása, amitől nem érezték olyan kielégítőnek az egri Fecske szívását, mint a pécsiét. Aki csak éppen ismerkedett a dohányzással, viszont az egrire esküdött, mert finomabb, lágyabb volt az íze.
Zöld vagy barna üveg: A sörösüvegek körül dúló pártosodás esetén – noha volt némi alapja a mendemondának, miszerint a barna üveges finomabb, mint a zöld üveges – már nem lehet egyértelmű különbséget tenni. A sörben ugyanis jelentős mennyiségű fény elnyelésének hatására különböző kémiai folyamatok indulnak be, melyek végén egy meglehetősen kellemetlen szagú és ízű anyag képződik.
Fotó: Fortepan/ Urbán Tamás
A színes üvegeket éppen azért kezdték használni, mert a napszemüveghez hasonlóan megszűrik a fényben lévő UV sugárzást. Mára egyébként a sörökben már olyan vegyületeket is használnak, melyek bizonyos ideig képesek késleltetni ezeket a folyamatokat. Akkoriban persze a keleti blokkban ilyeneket még nem alkalmaztak, így a sör csak az üvegek színére és a gondos, naptól védett tárolásra számíthatott az UV sugárzás elleni harcban (a valóságban az utóbbira nem nagyon). A vizsgálatok alapján egyébként a barnára színezett üveg minimálisan jobban kiszűri a káros sugárzásokat, ám a különbség annyira nüansznyi, hogy a rekeszekben vegyesen tárolt üvegek általában egyszerre veszítették el az ízüket és a frissességüket.
Wartburg a mosóporban: „Aki keres, az talál? Talán. A próba most is szerencse.
Egy vadonatúj Wartburg kulcsai egy nagy, családi TOMI mosóporos dobozba kerültek.
Most valamelyik bolt polcán rejtőznek. Aki a kulcsokat megtalálja, az egy doboz TOMI mosópor áráért egy Wartburgot vásárolt. Megéri?”
Így szólt a reklám, mely a családi csomagolású mosópor 1985-ös piacradobását kísérte. Ám míg először valóban egy kulcs elrejtését tervezték a Mahir és Tiszai Vegyi Kombinát illetékesei, mire a dobozok a polcokra kerültek már csak utalványokat tettek beléjük (melyek közül sorsolással választották ki az autó nyertesét). Bár a változást néhány újságcikkben igyekeztek az emberek tudomására hozni, ezekkel koránt sem értek el olyan hatást, mint magával a reklámmal. A vásárlók pedig őrült módon keresték a slusszkulcsot a mosóporban, és megdöbbentő módon elég sokan jelentkeztek is a nyereményautóért. Azt nem tudni, hogy ők valamilyen gonosz tréfa áldozatai voltak, vagy csak egyszerű csalók, de sajnos autót így sem ért a lelkesedésük. Egyébként a Fogyasztóvédelmi Tanács feljelentésére bírósági ügy is lett a kampányból, ám végül nem marasztalták el a két céget, mivel a vásárlóknak valóban volt esélyük megnyerni a gépkocsit.
Az aranyat érő kétforintos: Végezetül egy újabb legenda, aminek az égvilágon semmi alapja sincsen. A szóbeszéd szerint ugyanis az 1973-as kétforintosba véletlenül aranyat kevertek a készítéskor, így annak értéke sokkal nagyobb a névértékénél. A korábbi kétforintost 1970-ben váltotta le a sárga színű változat, ám ez egyrészt a réztartalom miatt volt ilyen színű, másrészt a 73-as széria semmiben sem tért el a többi variánstól. Ami talán félrevezető lehetett, hogy az előző, ezüstszínű ketteseket 1973 június 20-ig lehetett visszaváltani akijelölt helyeken, ráadásul ekkoriban kezdtek Magyarországon limitált kiadású, díszérméket kiadni, melyeknek valóban volt a névértéküknek megfelelő aranytartalma. Talán valakinek a fejében ez a két tény kombinálódott össze egy olyan szóbeszéddé, mely hosszú éveken keresztül makacsul tartotta magát az emberek körében.
További érdekességekért, képekért és nettó retró életérzésért látogassa meg Facebook oldalunkat!
