Tó-retró

A Crepto WC-papír viszontagságai a görög tengeren

2019. május 10. - drkardos

Egykori WC-papír nagyhatalomból lett semmivé a Piszkei Papírgyár, avagy így foszlottak szerteszét a magyar papírálmok a görög tengeren. Időutazás a Crepto, a Szilvia és a Nárcisz márkák nyomában.

 img_2580_k.jpg

 

A rendszerváltás előestéjén talán nem volt egyetlen olyan magyar háztartás sem, ahol a WC-csésze mellett ne lett volna Crepto papír, a konyhapulton ne állt volna egy Szilvia papírtörlő és minden bizonnyal az iskolatáskába is Nárcisz papírzsebkendő került a gondos édesanyák jóvoltából. De vajon hova tűntek ezek a márkák, amelyek sok-sok évtizedik uralták az életünket, mára viszont a Piszkei Papírgyárral együtt – ahol gyártották őket – semmivé lettek. Az egykori gépcsarnokok és épületek helyén napjainkban új tulajdonosok még újabb épületei nőnek ki a földből, végleg eltörölve a nagy magyar szocialista papírmúltat. Pedig talán ez a gyár volt az egyik legsikeresebb hazai vállalkozás a 70-es évektől kezdve, amit azután sikerült nullára redukálni a privatizáció nyomán. De kezdjük az elején!

 

Már sok-sok évszázaddal ezelőtt is lakott települések sorjáztak a Dunakanyartól nyugatra, hiszen a szomszédos bányák számtalan lehetőséget adtak a fejlődésre, gondoljunk csak a lábatlani cementre, ebből épült a XX. században a fél ország. A szomszédos faluban, Piszkén viszont az azbesztes palában láttak fantáziát, létre is hoztak itt 1908-ban egy palagyárat. A találékony tulajdonos kiváló ötletekkel próbálta felfuttatni és kihasználni a kapacitást. Így a klasszikus palák mellett például sikeresen gyártottak az éppen kiépülő budapesti telefonhálózathoz palacsöveket, hogy a patkányok ne rágják el a föld alá lefektetett drága drótokat. Jóval rosszabb döntés volt azonban részükről az a „haláli vállalkozás”, melyben palakoporsókkal kívánták elárasztani a magyar piacot. A temetőket ugyanis 20-30 évente felszámolták, vagy a sírokra újratemettek, így nem igen volt kereslet az 1000 évig is biztosan időtálló palakoporsókra. Végül a helyi üzemvezető Trianon után úgy döntött, hogy átnyergel a papírgyártásra. Az I. Világháborút követően ugyanis a diósgyőri gyárat kivéve szinte minden papírgyárunk külföldre került, így kereslet az volt bőven. Az 1925-ben vásárolt papírgépen csomagolóanyagtól kezdve WC-papírig és szalvétáig sok mindent lehetett készíteni. A II. Világháborút könnyen vészelte át a gyár, mivel vattát is gyártott, és így kiemelt hadiüzemnek számított.

 

A lábatlani vállalkozás viszonylag épen, jól működő és karbantartott gépsorral került az állam tulajdonába a 40-es évek végén. S bár a helyiek nem igen láttak fantáziát az újonnan államosított papírgyárban, a központi pártvezetés azonban mást gondolt. Eldöntötték, hogy Magyarországnak a teljes papírigényét itthoni gyártásból fogják fedezni, és ezért óriási fejlesztési tervet készítettek, többek között Lábatlanra is. Első lépésként felszámolták a budapesti belváros alagsoraiban működő szalvétaüzemeket, és a gépeket kihordták Lábatlanra az elkobzott márkákkal együtt. 1954-re már itt készültek az Orchidea, Hóvirág, Nárcisz és Gyönygvirág szalvéták. Megtörtént a hazai papírpiac hallgatólagos felosztása is, így Lábatlanon készültek a higiénés papíráruk, a csomagolóanyagok és szalvéták, míg Diósgyőrben az értékes bankjegy-, nyomtatvány- és bélyegpapírokat gyártották. De hiába voltak óriási elképzelések a fejlesztéseket illetően, 1956 után majd tíz évet kellett várni, hogy elinduljon a valódi építkezés.

 

A 70-es évekre viszont már maga a gyár termelte meg azt a pénzmennyiséget, ami a további fejlődéshez kellett. Ebben nem kis szerepe volt, az első hazai tekercses WC-papírnak, a Creptonak, amelynek neve a kreppelés és a toalett szavak házasításából született. Előtte ugyanis az ország népe csupán a sima, csúszós, laponként forgalmazott, szinte használhatatlan WC-papírt ismerte, de az óriási készlethiány miatt a legtöbbször megelégedtünk az összevagdosott újságpapírral és a természet adta lehetőségekkel is. Ekkor jött 1971-ben a lábatlani új gyártósor, ami már kreppelt papírt is elő tudott állítani, ráadásul tekercses, perforált formában. Bár ez utóbbiról azt tartották, hogy inkább csak nevében létezett, mert a Crepto WC-papír olyan ellenálló volt, hogy a börtönökben a rabok megpróbálták kötélnek összetekerni, mivel nem szakadt. Egy szó, mint száz, a Crepto az országban igazi kurrens cikké vált, amiből állandóan hiány volt a boltok polcain, lévén, hogy a magyarok gyorsan hozzászoktak a kényelemhez. Ráadásul Lábatlanban nemcsak itthonra, de Romániába és a KGST piac más országaiba is termeltek, így nem tudták maradéktalanul kielégíteni az itthoni igényeket. Nem hiába szóltak a Ludas Matyi lapszámai az állandó WC-papír problémákról: például volt olyan vásárló, aki képes volt leszámolni a crepto lapokat, hogy azok megfelelnek-e a csomagoláson feltüntetett mennyiségnek, és erről tájékoztatta is az olvasóközönséget.

 

Az 1971-ben elkezdődő WC-papír forradalom lehetővé tette, hogy a 80-as évekre már 5 gép üzemelt a Lábatlani Papírgyárban és igen széles körű gyártással foglalkoztak. Készítettek cigarettafiltereket, szalvétát, vízjeles papírokat, biblialapokat, WC-papírt, csomagolóanyagokat és irodai felhasználású papírt is. Pont ez a széles termékpaletta biztosította a gyár nyereséges működését, mert minden piaci kihívásra volt valamilyen válaszuk. Amikor a közületi megrendelések estek vissza, azt a lakossági piacon eladott termékekkel kompenzálták, amikor kiment a divatból egy-egy szalvéta, akkor újabb fejlesztésekkel rukkoltak elő. Ilyen óriási dobás volt a Szilvia papírtörlő megjelenése is, amivel a háziasszonyok munkáját szerették volna megkönnyíteni. Előtte a magyarok jórészt konyharuhával és szivaccsal törölgettek a konyhában, de a Szilvia teljesen új távlatokat nyitott előttük. A családanyák gyorsan megszokták a kényelmet, a könnyen megjegyezhető márkanév pedig gyakorlatilag a kategória szinonimájává vált. Még ma is sokan Szilviát mondanak, ha papírtörlőt keresnek a boltokban, holott maga a márka már évek óta nincs jelen az üzletek polcain. A gyár virágkorában több, mint 1300 embernek adott munkát és óriási nyereséggel zárt minden évet.

img_2575_k.jpg

A legjobb időszakában óriási volt a papírgyár

 

1990 elején az akkori politika úgy döntött, hogy a papírgyárakat privatizálják elsősorban külföldi vevőkre számítva, egyedül a Fűzfői Papírgyárban engedélyezték a saját munkatársak általi felvásárlást. A Lábatlani Papírgyár – mint a hazai papíripar egyik ékköve – egy görög befektető tulajdonába került, aki komolyan megkezdte a vagyon kiszivattyúzását. 2008-ig a becslések szerint mintegy 20-25 milliárd forintnyi nyereséget és vagyont vitt ki Lábatlanról, és egy csődben lévő, lerongyolódott, tönkretett márkákat gyártó romhalmazt hagyott maga után. Ez a hiányos, rosszul működő, széles portfóliójú gyár végül egyetlen befektetőnek sem kellett, így a fő finanszírozó a Raiffeissen Bank végül felszámolta, és lebontotta a teljes komplexumot. Egykoron parkok, sportlétesítmények, közel 20 ezer négyzetméteres gépcsarnok állt a Duna partján, mára pedig egy-két történelmi épületet kivéve a földdel vált egyenlővé a nagy múltú intézmény.

 

UPDATE:

Információink szerint egyébként a Piszkei Papírgyár 80-as évekbeli kereskedelmi igazgatójának családi vállalkozása pár évvel ezelőtt megvásárolta a fenti márkákat és hamarosan újraindítja azok gyártását, természetesen mai modern formában. Így például a Crepto WC-papír nagy kiszerelésben, környezetbarát papírdobozokban lesz kapható, amellyel a tudatos vásárlói bázist kívánják megszólítani. Ismét kapható lesz a Szilvia papírtörlő  és a Nárcisz papírzsebkendő is. Minden termék előállításánál és forgalmazásánál a jó ár-érték arány és a környezettudatos gondolkodás a fő szempont. A gyártó cég egyébként felvette a Magyar Piszkei Papírgyár nevet is utalva az egykori vállalatra.

A bejegyzés trackback címe:

https://toretro.blog.hu/api/trackback/id/tr5814818408

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

tlantos 2019.05.11. 14:19:44

A felelosok egy resze meg el. Kovetkezmenyek nincsenek.

axolotl77 2019.05.11. 14:19:51

Azért az érdekelne, hogy aki ezekre az előnytelen privatizációkra áldásukat adták, mindenféle garancia nélkül odadobták a külföldieknek a gyárakat, miért nem lettek elszámoltatva.

Technika Magnatovics 2019.05.11. 14:19:54

A módszerváltás rengeteg mindent tönkre tett. Pl.: Távközlés, az állami vagyont fillérekért adták oda koncesszioba, Cukorgyárak... stb. Sok nokiás doboz volt akkor, a legsötétebb privatizáció az MSZP-Horn kormányzásakor volt (pl.:közmüvek eladása), mindent eladtak... De ugyanakkor amit el kellett volna adni azt nem tették pl.: Ikarus gyár, ma is élne, lásd a Skoda, Dacia, Lada virágzását...

Jakab.gipsz 2019.05.11. 14:29:56

"Mert az állam rossz gazda majd a piac megoldja". Kunce úr SZDSZ monológja, ha pedig valaki kekeckedni mert előveszem a motelszem.

gigabursch 2019.05.11. 19:08:15

Azokat a felelősöket fel és lemenőlegesen heteidíziglen szanálni kéne az emberiségből.

Full metal burka 2019.05.11. 20:52:49

Nem nagyon ertem mit kell rinyalni egy papirgyar (textilgyar, cipogyar stb.), barmilyen konnyuipari uzem miatt. Ilyenek a fejlett orszagokban mar nincsenek, es ha lennenek igencsak szarul fizeto munkasok dolgoznanak ott.

Beleertve mindenkit. Meg jo 10-12 eve voltam ebben a gyarban egy allasinterjun az ottani uzemi jogasznal, de mar maga az iroda meg az ember feje olyan volt hogy sirva akartam elrohanni onnan, azt hittem vmi idoutazason vagyok egy szocialista nagyuzemben...:)

Jakab.gipsz 2019.05.12. 05:18:59

@Full metal burka: Nem érted ?

"Nem nagyon ertem mit kell rinyalni egy papirgyar (textilgyar, cipogyar stb.), barmilyen konnyuipari uzem miatt. Ilyenek a fejlett orszagokban mar nincsenek, es ha lennenek igencsak szarul fizeto munkasok dolgoznanak ott. "

Vagy nem vetted észre azt, hogy mindenhol xarul fizetett munkások dolgoztak, miután bezáratták (textil, cipő és a többi könnyűipari üzemet), ?

Harminc év alatt 1 millió fővel csökkent az ország létszáma, ez a "holokauszt" veszteségeinek a duplája, vagy azonos a második világháborúban elszenvedett veszteségeinkkel.
süti beállítások módosítása