A balatonőszödi üdülő sztorija Rambóval és saját vitorlással, ahol még a Szabad Európát is lehetett hallgatni.
Fotó: Fortepan/ Széman György
A Balatonőszödi Kormányüdülő, illetve az előző rendszerben Minisztertanácsi Üdülő korántsem kommunista nyaralóhelynek indult. Már az 1930-as években kiszemelte magának a kis települést az akkori Kereskedelemügyi és Iparügyi Minisztérium, hogy ott kényelmes nyaralóhelyet létesítsen tisztviselőinek. El is készült a későbbi pártüdülő szívének számító háromszintes épület, ahová 1937-ben az akkori teljes minisztertanács meghívást kapott. Így tehát az első minisztertanácsi gyűlést a Darányi Kálmán vezette kormányzat tartotta Őszödön, amit igen jó helynek ítéltek meg, mivel nem volt sem vasútállomása, sem postahivatala, forgalma is alig-alig. Az akkori komplexumnak is külön strandja volt 630 méter hosszúságban a parton, összesen negyven szoba állt rendelkezésre a főépületben modern bútorokkal és külön fürdőszobákkal felszerelve. A miniszterek és családjaiknak szórakoztatásáról különálló borház, kugli- és teniszpálya, gyermekjátszótér és táncterem is gondoskodott. Már ekkor is saját, „Tétény” névre hallgató, 24 személyes motoros yacht járt az üdülőhöz, hogy a megfáradt miniszterek a Balaton vizén vitathassák meg a legújabb fejleményeket.
Ezek után nem kell csodálkozni azon, hogy a II. Világháború után a Rákosi féle pártvezetés is szemet vetett a jól felszerelt, viszonylag épen maradt üdülőre. Így azután 1951-ben a már birtokolt főépülethez közel eső villák közül 50-et kisajátítottak, a környező földterületekkel együtt. Az egykori tulajdonosok pedig kisebb-nagyobb telkeket kaptak a szomszédos Szemesen kárpótlásként. A kor viszonyait jól mutatja, hogy a visszaemlékezések szerint a villák egykori tulajdonosai még a 60-as évek elején is kaptak villany és gázszámlákat, holott akkor már 10 éve a párt és a mindenkori minisztertanács használta az ingatlanokat. A Kádár-korban a politikai és közigazgatási elit tagjai mellett közismert emberek is megfordultak az üdülőkomplexumban. Az ellátás is kitűnő volt, többféle menüből lehetett választani, ráadásul szinte minden szolgáltatás ingyen volt: a csónak, a vízibicikli, a kerékpár, a horgászbot, a gumimatrac. Az üdülő területén butik, fodrászat, borozó, söröző is működött, ha valakinek nem lett volna elegendő a „központi ellátás”. A moziteremben pedig premier előtti filmeket vetítettek, például a nyolcvanas években itt debütált Magyarországon a Rambo is.
Fotó: Fortepan/ Széman György
A magas kerítésekkel körülvett, külvilágtól teljesen elzárt üdülőhöz saját vitorlás is tartozott, amelyet bejelentkezés alapján vehettek igénybe a legegyenlőbb elvtársak. Az komplexum része volt mindezeken felül egy saját bölcsőde, óvoda és tiniközpont is, ahol a miniszterek csemetéire vigyáztak mindaddig, amíg a szülők pihentek. Az 1970-es évek elején több napilap is arról cikkezett, miszerint a tiniközpontban tiltott dolgokat művelt az ifjúság, megfelelő felügyelet hiányában. Állítólag rendszeresen hallgatták a Szabad Európa rádiót, ami igencsak elítélendő volt, különösen a szülők körében. Bár az üdülőben ennél pikánsabb dolgok is megtörténtek, ezekből nem sok szivárgott ki, hiszen az őszödiektől feltétlen diszkréciót várt el az idelátogató pártelit. A balatonőszödi komplexum egyként más pártüdülőktől eltérően nem került privatizálásra a rendszerváltáskor, hanem a mindenkori kormányzat használta, és itt hangzott el Gyurcsány Ferenc hírhedt beszéde is. 2014-ben az Erzsébet-program keretében döntöttek arról, hogy lebontják a villasort, a központi épület is csak 2016-ig üzemelt.
További érdekességekért, képekért és nettó retró életérzésért látogassa meg Facebook oldalunkat!
