Farmerért színestévé, téliszalámiért légpuska és egy lakótelepnyi rokonlátogató. Hajmeresztő csempészsztorik az előző rendszerből.
A röszkei határátkelő
Fotó: Fortepan/ Magyar Rendőr
Az előző rendszer hiánygazdasága és a meglehetősen szigorú devizaszabályozás okozta állandó valutaínség egy olyan elegyet hozott létre, mely sokak fejében elültette valamilyen külföldi ügyeskedéssel kapcsolatos gondolatot. Bár a – nevezzük nevén – csempészet komoly retorziókat vonzott maga után, kevesen akadtak az országban, akik pénz vagy néhány értékesebb tárgy birtoklásának reményében nem vállalták a rizikót. Sokan voltak, akik tudatosan vétettek a jogszabályok ellen, legalább ennyien akadtak, akik nem is tudták, hogy tilosban jártak.
Most ne menjünk bele részletesen a devizaszabályokba és azok változásaiba, de annyit mindenképpen idézzünk fel, hogy a hatályos jogszabályok szerint devizahatósági engedély nélkül sem külföldieknek, sem magyar állampolgároknak nem volt szabad sem forintot, sem valutát kivinni innen, illetve behozni az országba. Ráadásul a magyarok számára limitálva volt még az engedéllyel birtokolható és kivihető valuta, sőt a forint kivitele is. Aki utazhatott (ehhez is engedély kellett), annak a nyaralás végén a nála lévő maradék vagy éppen kint (rokonoktól, satöbbi) kapott valutát fel kellett ajánlania az államnak megvételre, vagy egy devizaszámlán kellett elhelyeznie egy későbbi utazás esetére.
Szintén szigorú szabályok vonatkoztak a tárgyak és élelmiszerek kivitelére és behozatalára, így a határon be kellett jelenteni már az értékesebb eszközök (pl. fényképezőgép) kivitelét is, mert a hazaérkezéskor baj lehetett a le nem jelentett tárgyakból. Itt arra kellett figyelni, hogy csupán saját használatra megfelelő mennyiségű és értékében meghatározott ételt és használati eszközt lehetett átvinni vagy visszahozni a határátkelőhelyeken (igaz ez utóbbiak már nem deviza-, hanem vámjogszabályokban kerültek lefektetésre). De a száraz jogi szövegek helyett nézzük, hogy miként vált tudatosan vagy akaratán kívül bűnözővé egy ország lakosságának nagy része!
A somoskőújfalui határátkelő. Légpuska van maguknál?
Fotó: Fortpan/ Magyar Rendőr
Az ilyen cselekmények általában egyszerre vétettek a deviza- és a vámszabályok ellen is, mivel a külföldi útra vitt valuták gyakran szolgálták a külföldi árubeszerzés céljait (majd külföldi holmik itthoni, jelentős plusszal történő eladását). Persze nehéz mindenféle trükköt felderíteni és bemutatni, de a hatvanas években az újságokban akadt néhány olyan (bírósági ítélettel végződő) eset, mely – akár tanmeséül is szolgálhatna „mutyiország” rejtett működésére. Ilyen volt például Kőbánya lakótelepein elharapózott rokonlátogatási láz.
A hatóságok ugyanis hamar felfigyeltek rá, hogy a környéken lakók tömegesen (összesen 39 ember ült a vádlottak padján) érezték úgy, hogy égető vágyat éreznek csehszlovákiai rokonaik felkeresésére, ráadásul a vágy ébredése gyanúsan egybeesett az északi határok átkelési szabályainak enyhítésével. A trükk ebben az esetben az volt, hogy a könnyen megkapható csehszlovák kiutazási engedélyt olyan gyakran váltották ki, amennyire csak tudták, és természetesen beváltották a legálisan beszerezhető napi 110 korona valutát is a teljes időtartamra (általában egy hétre). A kirándulás azonban még aznap este véget is ért a beszerzett csehszlovák árukkal (emlékszünk még a Slavia légpuskákra), a hazaérkezők pedig a koronát elfelejtették visszaváltani. Persze ez akkor már meg sem volt. A nagyüzemi jellegre jellemző, hogy volt olyan vádlott, aki pár hónap alatt 24(!) alkalommal vágyott a csehszlovák rokonok után és összesen 36 ezer koronát vett fel, míg csak a Bizományi Áruházakban fél millió forintért adták el az árut.
Persze sokan voltak a cserekereskedelem hívei is. A magyar Trapper farmer például a környező országokban olyan kurrens cikknek számított, hogy három darabért cserében akár egy szovjet színes televízióval is gazdagodhatott az önjelölt kalmár. De itt is voltak nagyobb étkű seftelők. Napvilágra került az az eset, amikor egy Prágába tartó expressz vonaton a halókocsiba lépő vámos azonnal lebuktatott egy csempészcsaládot. Nem volt nehéz dolga, hiszen az ágyneműkbe rejtett 51(!) kilogramm téliszalámi egy ilyen szűk helyen érdekes illatfelhőt képes maga köré vonni. Ők egy pillanatig sem tagadták, hogy árucsere céljára vitték magukkal a személyes fogyasztásra szántnak nehezen nevezhető adagot. De a képzeletbeli rekord nem az övék, hanem egy olyan házaspáré, akik már csak hazatérőben akadtak fenn az ellenőrzésen. Ők nem kevesebb, mint 17 naptáras kvarcórát (darabja egy havi átalgfizetésbe került itthon), három mohair kardigánt és két zsebrádiót (a hozzá való 24 nagyméretű elemmel) próbáltak rezzenéstelen arccal áthozni a határon. Ezeket mind elkobozták tőlük, majd három évig tervezgethették a csempészés szofisztikáltabb módszereit az egyik börtönben.
Persze voltak olyanok, akik nem rizikóztak a csempészéssel, hanem megvárták, míg a sültgalamb magától repül a szájukba. Az ilyen bandáknak elsősorban a külföldiek által látogatott Balaton volt a felségterülete. Ők az itt nyaraló külföldiekkel üzleteltek, és az általuk hozott tollakat, órákat, nejlonsálakat vásárolták meg forintért. De ezek a módszerek egyike sem működhetett volna megfelelő hátország nélkül. Ha valakinek több sütnivalója volt annál, hogy az így-úgy megszerzett dolgokat a – kőbányaiak mintájára – a Bizományiba vigye, mindig talált egy megfelelő orgazdát. Ezek általában trafikosok, kisboltosok voltak, akik a pult alól komoly haszonnal adták tovább a már eleve bűnös úton az országba került javakat. A rendszer tehát tökéletesen kiépült (rossznyelvek szerint az akkori kereskedelem sokat tanulhatott volna a seftelőktől), a „mutyiország” pedig egészen a rendszerváltásig élt és virult. Hogy milyen mértékben, azt pedig egy trafikos példája illusztrálja a legjobban, aki még csak nem is tartozott a legismertebb terítők közé. Ő azzal bukott le, hogy az államtól kapott 2300 forintos fizetéséből 3(!) hét alatt fizetett be a Merkurnál egy 50 és egy 54 ezer forintos autóra...
További érdekességekért, képekért és nettó retró életérzésért látogassa meg Facebook oldalunkat!
