Gyümölcsös tál mint űrállomás, vasaló lézerpisztoly gyanánt és a Kárpátok Kirk kapitánya. Erős volt az első magyar sci-fi.
„Kicsit savanyú, kicsit sárga, de a miénk” hangzott el a „Tanú” című filmben és semmi sem fejezi ki jobban azt az érzést amit annak idején az első, magyar gyártású sci-fi sorozat, a „Pirx kalandjai” kiváltott. Azok, akik már elmúltak hat évesek a bemutató (1973 március) idején, legalább is mind így gondolták. Pedig a beharangozókban még olyan szépnek tűnt minden...
Adva volt egy alapanyag, a szakmában már akkor is elismertnek számító Stanislaw Lem tollából, valamint fantázia, kísérletezőkészség és az akkoriban újnak számító blue box technika. Két lelkes filmes úgy gondolta, hogy ebből ki lehet majd hozni valami igazán klasszat és 5, egyórás epizódban 2073-ba repíthetik majd a magyar tévénézőket. Csillogó radarállomást, sokcsápú űrállomást és ezüstben ragyogó rakétahajót vizionáltak a képernyőre, meg lézerszobrokat és lenyűgöző kapcsolópultokat. A valóság azonban közbeszólt.
Már az első tervek bejelentésekor is hallatszottak olyan hangok, akik hitetlenek voltak az új minisorozat sikerét illetően. Úgy gondolták, hogy Lem novelláit szinte lehetetlen megfilmesíteni, mivel azok éppen a filozófiai tartalmukban erősek és a képernyőre kívánkozó történések szinte teljesen hiányoznak belőlük. Persze mint kiderült igazuk is lett, hiszen a szláv McLane (az Orion űrhajó kimondva is a fő példakép volt), vagyis Pirx inkább sikeredett szánalmasra, semmint filozófikusra. Szintén fura volt a csodás szépségű Sunyovszky Szilvia által megformált Glória helyzete. Az eredeti könyvekben ugyanis a hölgyek csak epizódszerepeket kaptak, ám a már említett McLane-nek volt egy Tamarája, ami azonnal nőért kiáltott. Valójában Glória csak néhány mondat erejéig tűnt fel az egyik Pirx novellában és ebből bővítették úgy a szerepét, hogy a Kárpátok Kirk kapitányának a szerelme, sőt a felesége lehessen. Valószínűleg már ezek is elegendőek lettek volna egy ordas nagy buktához, ám ennél komolyabb gondok is adódtak.
A filmesek ugyanis hatalmas lelkesedéssel és óriási fantáziával láttak a tervek kidolgozásának, ám a kommunizmus rögvalósága nyomán csakhamar az utóbbi maradt meg csupán. Ugyanis gyorsan az értésükre adták, hogy annyi pénz, amibe az eredeti elképzelések megvalósítása került volna, a világon sincsen. Tessenek szépen az álomvilágukat két színes üveggyöngy árából felépíteni. Valószínűleg a készítők vért izzadva görnyedtek a makettek fölé és mozgósították a saját és a stáb valamennyi rokonát, hogy hordjanak össze mindent, ami szerintük kályhaezüstre festve csak második ránézésre felismerhető, és nagy tömegben összehordva – erősen hunyorítva – űreszköznek tűnik. Ahogy a egyre jobban belemelegedtek a spórolásba úgy tévesztették egyre inkább szem elől az eredeti célt, hogy egy lenyűgöző sci-fit akartak alkotni. A végeredmény pedig örökre a kínosan nevetve nézős kultfilmek közé utalta a végleges művet.
Aki látta már a Pirxet, az pontosan tudja, hogy miről is van szó (másoknak pedig kötelező megnézni!), ugyanis a kellékesek valószínűleg kiraboltak egy komplett Vasedény áruházat, egy játékboltot és valamelyik szovjet műszerekkel zsúfolt kórházat is. A konyhai citromprésből, a színes termoszburokból, az elektromos kenyérpirítóból, a hajszárítóburából, vagy az öblével lefelé fordított pezsgőspohárból összeépített makettek előtt, vasalóval a kukából épült robotokra lövöldöző Pirx örökre a néző retinájába ég.
A kritikusok szerint az volt a filmben az egyetlen szórakoztató, amikor a család versenyezni kezdett, hogy ki ismeri fel a képernyőn a legtöbb konyhai felszerelést.
Persze ne legyünk igazságtalanok a készítőkkel, hiszen abban az időszakban valóban ekkora lemaradásban volt a magyar ipar (hogy igazából mekkorában is, arról itt írtunk korábban) és kis cinizmussal azt is mondhatnánk, hogy a film igazán a gyermekek nyelvén beszélt, lévén ők is ilyen eszközökkel játszanak űrhajósdit a lakásban... Persze ez a kritikusokat nem nagyon hatotta meg és a szinte hetek alatt nevetség tárgyává tették a Pirx kalandjait. Ennek ellenére a televízió többször is újra vetítette a minisorozatot. Többek között műsorra tűzték 1980-ban is, a legnagyobb Csillagok háborúja hisztéria kellős közepén (az amerikai filmet nálunk 1979-ben mutatták be). Végül is ha már pofon, akkor legyen minél nagyobb...
Kíváncsi, hogy milyen kreatív ötletekkel dobták fel az előző rendszerben a konzerveket és milyen ételcsodákat készítettek belőlük? Vessen egy pillantást a Tó-retró receptkártya gyűjteményére!
