Van magyarázata a medvecukor, a konzum szaloncukor, de még a Pilóta keksz nevének is. A meglepetés garantált!

A trafikok és vásárok, búcsúk sztárjai – legalább is gyermekszemmel – kétségkívül az édességek voltak: törökméz, medvecukor, négercsók, Balaton szelet vagy éppen konzum szaloncukor. Szinte biztos, hogy valamennyien gondolkodtunk már ezeknek a néha igen furcsa neveknek az eredetén, és nincs ezzel másképpen a Tó-retró legénysége sem. Éppen ezért időnket nem kímélve utánajártunk a legendás nevek eredetének, és néha egészen távoli időkig kellett leásnunk (korábban a Jaffa szörp esetében már megtettük ugyanezt).

            Kezdjük rögtön a törökmézzel, melynek keletkezését szinte biztosan mindenki a gyermekkora idejére teszi. Ám – Dobó István kivételével – mindenki téved. Ez az édesség (vagy annak eredeti formája) a hódító török seregekkel érkezett Magyarországra, az 1500-as években. Akkoriban valószínűleg senki sem vette a fáradságot, hogy egy janicsárnál érdeklődjön a – magyar ízlésnek talán túl édes – cukorvajas készítmény nevéről. Akkor ugyanis azonnal rájött volna, hogy ez a finomság szinte a teljes Balkánon közkedvelt. Így hiába semmi köze sem a törökökhöz, sem a mézhez, a név már örökre ráragadt.

            Ennél sokkal furcsább a medvecukor elnevezésének eredete, melyet szintén sokan gondolnak az előző rendszer találmányának. Nos ez a meglehetősen megosztó édesség se nem múlt századi, se nem magyar! Valójában a Negro cukorkában is alapul szolgáló édesgyökérből készülő „bocskorszíj” ősét már a rómaiak is ismerték, ám ennek ellenére hozzánk osztrák közvetítéssel jutott el az 1800-as évek elején. Az osztrákok két néven is emlegették a fekete édességet, melyek közül mi a szalonképesebb „Bärenzucker” tükörfordítását vettük át. De akkor mit jelenthetett eredetileg ez a kifejezés? Nos igazából semmi köze sincsen az aranyos macik gasztronómiájához, sőt a medvetáncoltatók sem ezzel a csemegével tömték állataikat. Az eredetre a név, német nyelvterületen használt másik formája világít rá, ami így hangzik: medvesz*r...

            Ha kipirultuk magunkat, akkor képzeletben kapjunk be gyorsan egy kék vagy rózsaszín konzum szaloncukrot! Közben elgondolkodhatunk a konzum kifejezés eredetén, ha még nem tettük volna meg korábban. Bár ezt a szót – ritkábban – még ma is használjuk, a szaloncukorra a II. Világháború előtt ragadt rá. Az 1930-as években indult meg Magyarországon az igazi, nagyüzemi csokoládégyártás és az ezzel kapcsolatos gépesítés.

A kisebb „kézműves” manufaktúrák ekkor úgy döntöttek, hogy valahogyan meg kell különböztetniük a termékeiket az ilyenektől és luxusszaloncukorként kezdték árulni azokat. A nagyüzemek ekkor – az akkoriban divatos kifejezéssel – konzumnak, vagyis fogyasztóinak kezdték nevezni olcsóbb cukraikat. A szocialista üzemek múltban gyökeredző tudása pedig egyszerűen átvette – az államosított gyárakkal együtt – ezt a nevet. De nem ez volt az egyetlen eset!

            Ha ma rákeresünk a legnagyobb kedvenc, a Balaton szelet nevére, akkor csupán egy közkeletű tippet találunk arról, hogy az 50-es években – amikor az ostyaszelet is a piacra került – egyszerűen tájegységekről szerették elnevezni az édességeket. Ám ez ennél egy kicsit bonyolultabb. A Szerencsi Kakaó és Csokoládégyár, ugyanis szintén egy államosított, korábban magántulajdonú üzem volt. A háború előtti időkben pedig a legtöbb ilyen céget ostya és csokoládégyárként emlegették, mivel ez volt a két fő profiljuk. A szerencsi gyárnak pedig az államosítás előtt létezett – többek között – egy Balaton ostya nevű gyártmánya is. Ráadásul a gyár előállított (a Balatonhoz hasonló) ostyaszeleteket is, az államosítás után egyszerűen összekombinálták az új terméket és a régi nevet.

            Szintén közkeletű és ugyancsak hibás magyarázat él a másik nagy kedvencünkkel, a Pilóta keksszel kapcsolatban a fejekben. Az alapot nélkülöző tipp itt arról szól, hogy a világháborús pilóták túlélőcsomagjában található keksz és csokoládé adta az ötletet a névhez. Szép próbálkozás, ám a valóság egészen más volt. Amikor ezt a finomságot az ötvenes évek elején gyártani kezdték, még egészen másképpen festett, és csak 1968-ban az új gyártósor beszerzésekor változott meg. Eleinte az alapot ugyanis még nem egy keksz, hanem egy piskótalap adta és erre került a csokimassza a fedőlappal. Ám ennél jóval fontosabb, hogy a felső kekszlap tetejére egy aprócska adag gyümölcszselé került Erről a névadó úgy gondolta, hogy éppen úgy fest, mint egy repülőgép, melynek tetején ott ül a pilóta...    

            Végezetül evezzünk egy kicsit sötétebb vizekre és nyomozzuk ki, hogy honnan kapta a nevét a négercsók! Aki szokott a német diszkontokban vásárolni, annak biztosan feltűnt, hogy ma is kapható a négercsók papírdobozban és német felirattal. Nos ez nem véletlen, ugyanis egy nagyon régi, szinte teljes Európában ismert édességről van szó, melyet már az 1700-as években is gyártottak. Magyarországra akkor érkezett meg ez a finomság, amikor az abonyi Újvilág Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Szövetkezet 1980-ban egy, az előállítására alkalmas gépsort vásárolt Dániából. Ha már az édességet külföldről koppintottuk, akkor nyúljuk le a nevét is, mely a német nyelvterületen Negerkuss, vagyis négerpuszi volt. Hogy miért nem ez szerepel ma már a dobozon? Mert sem ez, sem a másik név (mórfej) nem minősülne ma már polkorrektnek a nyugati világban.

További hírekért, érdekességekért és napi nettó retró életérzésért látogassa meg weboldalunkat!