A bíró kedvenc csapatát, a Realt is legyőzte a Vidi, de azt már nem láthattuk, hogy megtapsolták a magyarokat Madridban.

Fotó: Vidi.hu 

Az 1985-ös év minden magyar futball szerető (és szinte minden futball iránt kevésbé fogékony) ember számára emlékezetes marad. Ekkor érte el a fehérvári Videoton FC a magyar labdarúgás utolsó és egyben második legjelentősebb eredményét. Ráadásul hiába veszítették el végül az UEFA-kupa serlegét, az utolsó meccsen mégis Madridban győzték le a legerősebb összeállításában játszó Realt!

            Pedig a jelek nem voltak kedvezőek a Vidi részére. Ugyan a selejtezősorozat első párharcában vért izzadva továbbjutottak a csehszlovák Dukla Praha ellen (kint döntetlen, itthon 1-0), a másik magyar csapatot, a Rába ETO-t már ebben a körben elgázolta a Manchester United (5-2 összesítés). Ennek ellenére a fehérvári lábak nem remegtek meg, és a döntőig (sőt még ott is) végig verték szinte a teljes európai futballelitet. Nem tudta megállítani őket a Jugoszláv Partizan és Zeljeznicar, a Paris Saint-Germain és visszavágtak a Manchesternek is (igaz csak büntetőpárbajban nyertek végül, mert két meccsen összesítésben 1-1-es végeredmény született). Végül elérkezett a május és a kupadöntő!

            A rossz előjelek pedig itt is folytatódtak. Az akkor még oda-vissza vágós rendszerű döntő első meccsén a Real 3-0-ra győzedelmeskedett Fehérváron, május 8-án. Mivel a visszavágó 22-én volt Madridban, így kevesebb, mint két hét maradt a sorok rendezésére. Ebben pedig az is benne foglaltatott, hogy valahogy össze kellett volna „drótozni” a csapat egyik legjobbját, az akkor már közel két hónapja sérült Májert. Ráadásul a spanyolországi mérkőzés előtt – ami egyébként a város védőszentjének, San Isidoronak a születésnapján került lebonyolításra – a kijelölt bíró azt nyilatkozta, hogy gyermekkora óta a Real Madrid a kedvenc csapata. Nem túl jó előjelek...

             Ráadásul az is hamar kiderült, hogy a Madrid egy ilyen nevezetes meccsre nem áll ki tartalék csapattal, hiszen az összeállításban Miguel Ángel, Chendo, Sanchis, Stielike, Camacho, MÍchel, Butrageno, Santillana és Valdano is helyet kapott. Gyakorlatilag az akkori világválogatott legnagyobb része. Ami talán egy kis vigaszt nyújthatott, hogy nálunk Csongrádi és Májer is felépült, így 1984 december óta először léphetett a legerősebb összeállításában pályára a Videoton (Disztl Péter, Csuhay, Disztl László, Végh, Horváth, Burcsa, Csongrádi, Vadász, Szabó, Májer, Novath).

            Mint mindig ilyen esetekben, ennél a mérkőzésnél is felmerülhetett, hogy vajon mennyire tette oda magát a Madrid a 3-0-ás első meccs után. Ám saját stadionjában, a kupa döntőjében, ilyen összeállításban ez nem nagyon lehetett kérdés. Bár igaz, hogy ritkán fordul elő, hogy egy döntő mérkőzésen összesen 21 szabálytalanság történjen 90 perc alatt...

            Ami viszont tény, hogy Disztl 13 bombát és egy tizenegyest (a 8.-ik percben!) hárított és két lesgólt kapott (igaz egyet a Videoton is rúgott). Ennek köszönhetően egészen a 86.-ik percig reménykedhettünk abban, hogy a Videoton, egy magyar csapat, döntetlennel fejez be egy kupadöntőt a rettegett Santiago Bernabeu stadionban. Hogy nem így lett, arról Wittman szélről belőtt és lepattant lövése tehetett, mely éppen Májer elé hullott. Azt már soha nem tudjuk meg, hogy ő érzett-e valamit a két hónap kihagyásból, , annyi azonban biztos, hogy 16 méterről irgalmatlan erővel vágta a labdát a bal felső sarokba. Miguel Ángel kis túlzással csak akkor tudott mozdulni, amikor visszaadta a labdát a középkezdéshez.

            A lefújás után így két dolgon csodálkozhatott – túlzás nélkül – teljes Magyarország: 1. Nyert a Videoton a madridi arénában. 2. Miért kellett 3 másodperccel(!) a lefújás után befejezni a közvetítést? Így ugyanis a hazai nézők már azt sem láthatták, hogy a Bernabeu stadion 90 ezer nézője a magyar csapatot ugyanolyan elismerően tapsolta meg, mint saját, kupagyőztes alakulatát. Nem nagyon lehet másra gondolni, mint a magyar tv-s műsormenet betartásának mindent elsöprő fontosságára.

            Végezetül ne felejtsük el, hogy a cikk elején a második legnagyobb sikernek tituláltuk ezt a csodás estét, mégpedig azért, mert az FTC a korábbi VVK (Vásárvárosok Kupája) sorozatot meg is nyerte a Juventus ellenében. Ha pedig sokszor említettük az előjeleket, akkor mit mondunk arra, hogy az a siker szinte pontosan 25 évvel korábban (1965. június) történt, szintén az ellenfél pályáján (Torinóban), és a végeredmény ott is 1-0-ás magyar győzelem lett? Igaz akkor ez az eredmény kupagyőzelmet ért... 

További érdekességekért, nettó-retró életérzésért látogasson el Facebook oldalunkra!