Tó-retró

Ezért hívjuk máig pilótajátéknak a piramisokat

2020. augusztus 17. - drkardos

Az ország első ilyen játéka volt a névadó, bár a második talán híresebb lett. Emlékszik még valaki a „gilisztázásra”?

pilota1.jpg

Fotó: Fortepan/ Urbán Tamás

 

A piramisjátékok lényegét ma már senkinek sem kell elmagyarázni, hiszen szinte mindenki tisztában van vele. Ezek olyan csalások, ahol minden játékosnak újabb (általában legalább két) balekot kell maga alá szerveznie (rávenni a belépésre és a belépő befizetésére), majd a piramis csúcsán állók, az új belépők által összedobott pénzből busás haszonnal lépnek ki az egész hálózatból (persze annak ellenére, hogy ez a rövid leírás szinte senkinek sem újdonság már, azért minden újabb piramis talál magának jó pár balekot). Az említett láncolatot lerajzolva pedig máris jól látható a névben szereplő piramis. Azonban van ezeknek a csalásoknak egy másik közkeletű elnevezése, mely közel sem ennyire egyértelműen kifejező, mégis szinte szinonimaként használja mindenki. Vajon honnan származik hát a „pilótajáték” elnevezés?

            1988 elejét írunk. A kommunista rendszer az utolsókat rúgja, és a gazdaság katasztrofális állapotban van. Az emberek igen borúsan látják a világot, hiszen a bérek – az infláció és az emelések folytán – mind kevésbé tartanak lépést az árakkal és a megélhetés költségeivel. Ekkor robban be a köztudatba a pénzszerzés új, gyors és akkor még teljesen legális módja, a baráti társaságokban elharapózó pilótajáték. Bár a korabeli lapok már 1980-ban megírták az Amerikában terjedő piramisjátékok elvét, nálunk ez ekkor még nem épült be a köztudatba, így szinte szűz terepen indulhatott az első magyar klón.

            A pilótajáték ugyanis betonkemény piramis volt. Nevét onnan kapta, hogy a nyolcasával szerveződő csoportok egy elképzelt repülőgépet alkottak. A csúcson állt (ült) a pilóta, akinek két másodpilótája, két stewardese és két utasa volt. A nyolc ember összedobott 15-15 ezer forintot (másfél havi átlagbér) és a pilóta már repülhetett is el 120 ezerrel. Ekkor a két másodpilóta előrébb lépett és immáron két repülőben szerveződött a személyzet. Persze mindenki csak akkor léphetett előrébb, ha szervezett maga alá legalább két új embert... Ismerős, ugye? De vajon mi a gond az ilyen játékokkal?

            1988-ban - ahogy említettük – még nem voltak illegálisak ezek a csoportok, semmilyen szempontból.  Mivel a láncoltban (ekkor még úgy gondolták, hogy) semmilyen szerepe sem volt a szerencsének, így nem minősült tiltott szerencsejátéknak. Csalásnak sem nevezhették, hiszen senki nem csapott be senkit. Aki elérte a pilótaszintet és összegyűlt alatta a 120 ezer forint, az megkapta a pénzét és „repülhetett”.   A tapasztalat azonban csakhamar bebizonyította, hogy nem ennyire egyszerű ez az eset.

            Dr. Rudas Tamás matematikus, az ELTE adjunktusa már 1988. februárjában felhívta a figyelmet rá, hogy bizony ez – matematikai szempontból – mégis csak szerencsejáték. Azért van ez így, mert senki sem tudja, hogy mikor lesz vége, ráadásul azt sem, hogy a lánc kitart-e addig vagy megszakad. Mivel a lánc megszakadása törvényszerűen bekövetkezik (nem sikerül több új tagot beszervezni), minél később lép be valaki annál kisebb – matematikai – esélye van a nyereségnek. Mivel kevés ember gazdagodik meg mások hiszékenységén, és őket becsapva (hozamot ígérnek, pedig ezt senki sem tudja garantálni), így végül a csalás is bizonyítható.

            Persze ezeket sokan a saját bőrükön tapasztalták, mivel a pilótajáték az egész országban elterjedt. Igaz a kezdő tétek hamar zsugorodtak 1-2 ezer forintra (sőt az iskolákban(!) néhány százra) mégis sokan maradtak végül hoppon, és a láz egy időre el is ült 1988 második felében.

pilota2.jpg

Fotó: Fortepan/ Kotnyek Antal

 

Persze a könnyű pénz továbbra is csábító maradt, így jóval szofisztikáltabb formában hamarosan újra feltűnt a piramis. 1989-ben megismerkedhettünk a „gilisztázással”...

            Bár a giliszták által történő humusztermelés önmagában nem tűnt csalásnak, valójában ugyan olyan piramis volt, mint bármely másik variáció. Ebben az esetben szakcsoportok szervezték be a leendő humusztermelő gazdákat, hogy azok sok-sok valutát termeljenek – a humuszeladásból – az országnak. Az új belépő – bocsánat, gazda – megvette a pár ezer gilisztáját (darabonként általában 1 forintért), amiről a szakcsoport igazolást adott neki. Ezzel a papírossal az újdonsült farmer besétált az OTP-be, ahol mezőgazdasági kölcsön fejében azonnal visszakapta a befektetését, a havi részleteket pedig a haszon fedezte. Ez így teljesen korrektül hangzik. Csakhogy az emberek hamar akartak pénzt szerezni.

            Hamar rájöttek, hogy a fárasztó és munkaigényes humusztermelés helyett sokkal egyszerűbb, ha az egész alapjául szolgáló tárgyprizmát két hónapig kell csak öntözni, hogy a giliszták szaporodjanak benne. Ezzel két hónap után a prizmát meg lehetett felezni és az egyik részét a következő farmernek eladni. Ettől fogva már nem nehéz kitalálni az ügy kimenetelét. Az emberek – a rövid lejáratú hitel fogságában – humusztermelés helyett -  gilisztatenyésztést végeztek, és addig működött a lánc, amíg akadtak új belépők. Igazán szofisztikált módszer, de ez is csak egy piramis. Persze azóta is évente tűnnek fel újabb variációk, melyeket a köznyelv már örökre pilótajátékként fog emlegetni...

További érdekes sztorikért, nettó-retró életérzésért látogassa meg facebook oldalunkat! 

A bejegyzés trackback címe:

https://toretro.blog.hu/api/trackback/id/tr7616166642

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

rdos · http://h2o.ingyenweb.hu/tema/6.html 2020.08.19. 05:46:20

1989-ben? Amway mítingen voltam azért hogy beszervezzenek. A mosószer az előadó - pilóta szerint jobb volt minden akkor kaphatónál (ezt még akár el is hiszem) és csak egy minyurka (nem emléxem hány cl) kellett belőle minden körülmények között.

Kérdezem, hogy a közműves csapvíz keménysége (összes keménységet és változó keménységet szokás mérni) sem számít? Mondta hogy nem számít a keménység, mert ez egy univerzális csodaszer. Na itt álltam fel és mentem el, mert a vízkémia az tudomány, na jó, csak szakma. Minden nagyi tudja hogy mosni a nagyon lágy, azaz egyáltalán nem kemény esővízben a legjobb. Igaz, a legtöbb nagyi nem volt pilóta soha. :-)

Narancsos kommunizmus 2020.08.20. 15:50:07

Emlékszem a gilisztázásra, akkoriban felfoghatatlan volt számomra, miért is jó. De most már világos, köszönöm!
Emlékszem, hogy közben a giliszta ára is ment egyre feljebb. És a trágya ára is, nem jutott a földekre, mert mindenki gilisztázott.

redltibi 2020.08.20. 15:50:56

Véleményem szerint pontatlan a cikk annyiban, hogy MO-n már 1923-ban törvényt hoztak a pilótajáték-stratégián alapuló értékesítési szerződések tiltására (az u.n. "Hólabda-szerződés" tiltása), tehát olyan váratlanul nem érhette a tásadalmat, már csak azért sem, mert 1988-ban az éppen 56 éves bányász édesapám mikor meghallotta a játék elindulását, röhögőgörcsöt kapott és azonnal mondta: "fiam, ez csalás, csak az első néhányszáz jár vele jól, inkább totózz!". Persze ettől függetlenül dübörgött az országban, én 17 voltam és koleszos. A koliban ették, mint a cukrot. Az akkori szerelmem még pénzt is kapott postán, azt sem tudta miről van szó, aztán kiderült, hogy az unokatesói felírták a listára. Persze visszadta nekik a pénzt. Becstelen lóvé volt.
Pilótában egyébként a kedvencem a 2007-es reklámmatricás-autólízinges próbálkozás. Azért azt megették néhányan.
"4. Hólabda-szerződés
14. § Nem szabad úgynevezett hólabda (hydra-, jogosító bárca-, lavina-) szerződést kötni, amelynél fogva a vevő vagy valamely szolgáltatás megrendelője csak abban az esetben szerzi meg vagy kapja meg az árút vagy a szolgáltatást, ha meghatározott számú további vevőket vagy megrendelőket gyűjt és ha ez nem sikerül, a szerződés kikötése szerint joghátrány éri.

Az ilyen szerződés, valamint az ennek alapján a vevő vagy a megrendelő részéről harmadik személyekkel kötött további szerződések semmisek; a kifizetett vételárt vagy ellenszolgáltatást vissza kell adni és az eladó vagy a szolgáltatásra kötelezett fél felel az okozott károkért.

hubazze 2020.08.20. 15:50:59

MLM... a mai napig működő piramisjáték..

Mr. Megnézzük · http://megneznem.wordpress.com/ 2020.08.20. 15:51:00

A könnyű pénz csábítása és a tényleges munka nélküli pénzkereset persze sokakat vonz, így az ilyen dolgoknak a törvényesség alkalmanként jó, de többnyire büntethető oldalán mindig lesz keletje, főleg ott ahol a váltakozó keménységű munka általában alacsony bérrel társul. Persze ahogy a hálózati (ügynöki) értékesítés egyfajta "tiszta" dolog (lelkiismereti szempontból lehet aggályos ez is), addig az azt mímelő MLM már nem az, az MLM-et mímemő piramisosdi/pilótásdi meg főleg.

A jónépnek viszont sosem lesz általánosságban olyan pénzügyi tudása hogy belássa a szofisztikáltabb módszerek csapdáit, a modell adott szervezeti méret fölötti működésképtelenségét és kényszerpályáit. Náluk az MLM is "rendes" üzlet, hiába kényszerítik bele a belépőket "kezdőcsomagok" vásárlásába (a drágább ráadásul több "pontot" ad a következő szinteken is), a gyanút pedig elaltatja a műsor amiben az "akár én is lehetnék" előadó elmeséli, hogy X éve még ő is látástól vakulásig tolta a mókuskerekezést de nem jutott sehova aztán bekopogtatott hozzá a lehetőség az XYZ által és most "hobbiból" napi 1-2 órát (sem) foglalkozva a dologgal úgy cserélgeti az autóit mint más a koszos zokniját. Elvégre ha neki sikerült és meg tudja venni mindazt amit én maximum plakátokon és álmaimban látok akkor összejöhet nekem is ugye? Nem. Nem baj a következő két három előadó majd meggyőz, elvégre ha egy egykori szalagmunkás, egy falusi kismama meg egy szakmájából kiábrándult közszolga képes erre akkor pont én ne lennék? Vonzóak a szintek, a belebegtetett átlagos "passzív" kereset, meg az hogy ehhez elég pár embert magunk alá szervezni, és nem muszáj ám ismerősöket, lehetnek azok idegenek is és kész lesz aztán duplaf*szomfeketgyémántfokozatnál már a tökünket vakarva is összejön a havi 1,2-1,7 millió nem kell tennünk semmit.

Akinek ez sem lenne elég azt még megkínálják valami ajándékkal - egy időben olcsó londoni utak voltak ezek amik értek vagy 80-90.000 Forintot, de úgy voltak beállítva hogy a nagyobb kezdőcsomagot megvásárolva (az volt akkoriban 70 körül) már csak az adminisztrációs költségeket kell kifizetni és akkor ez a hihetetlen félmilliós út ennyiből kijön, végül egy "csak itt csak most" kedvezménnyel, ami alapján a hússzorosan túlárazott cuccokat akár 20-25-33-50 százalék "kedvezménnyel" magáévá teheti a szerencse fia (a pofátlanabbak az akciós csomagok számát is limitálták, hogy minél inkább adott legyen a csatlakozási kényszer.

Aztán ott voltak a közönségbe épített ügynökök (már tag de úgy tesz minta nem lenne és forgatókönyv szerint lelkesíti a körülötte ülőket) meg az olcsó de elegáns fogadások (bérelt "ismert nevű" hotel rendezvényterme, aprósüteményes körítéssel), a professzinalizmus látszatát keltő környezet (konfekcióöltöny, logós kitűző, hangzatos címek/tisztségek, rollup, diavetítés, stb.), illetve az "aki lemarad, kimarad" féle nyomáspróba és "az elején azért kicsit bele kell húzni" típusú unszolás - ne sajnáld a pénzt, a kapcsolataid, az időd, lépj be fizess, jó lesz. Az...

Bő tíz éve rengeteget kutattam a témában (diplomaanyaghoz), tucatnyi ilyen szervezet bő félszáz szemináriumán voltam, és sajnálattal látom hogy hiába lett azóta sokkal elterjedtebb az internethasználat, meg szigorúbb a jogszabályi környezet az általános tudatlanság miatt ezek a dolgok még mindig hódítanak (bár szerencsére csökkent a népszerűségük).

Pár éve is megkerestek emberek hasonlóval, akkor egy állítólagosan svájci/német (mikor mi) orvostechnikai cég a márka magyarországi bevezetését tervezte a "lépj be, fizess, toborozz" metódussal természetesen kivételes soha vissza nem térő lehetőségként a meggazdagodásra (aki engem keresett anno az benne volt, de már csíraként így ráment egy bő éve és kb. 400 kiló mínuszban zárt, miközben szinte kiröhögött hogy én ebben nem láttam meg az üzletet).

Volt olyan ember aki a szünetben, telefonon mondott fel (ő nem belsős agitátor volt), másik meg azt beszélgette a mellette ülő párjával, hogy honnan (kiktől) lehetne pénzt szerezni a kettővel nagyobb csomag megvásárlásába, meg a kis noteszében jelölgette be a potenciális beszervezendőket az ismerősei között...

Sok tekintetben elkelne az itthoniaknak valamiféle alapvető tudás, és ez is egy olyan terület...

toncsi64 2020.08.28. 16:45:07

@redltibi: "Pilótában egyébként a kedvencem a 2007-es reklámmatricás-autólízinges próbálkozás. Azért azt megették néhányan."

Szerintem az akár működhetett volna sőt, ha az emlékeim nem csalnak leginkább az üzemeltető cég (Il Ferro) tüntette el a pénz nagy részét és ezért dőlt be. Persze lehet rosszul emlékszem ...
süti beállítások módosítása