A háztípus, ami tervek helyett szájhagyomány alapján épült és amit nem is a Kádár-korban találtak fel.
Forrás: Hungaricana - Budapest Főváros Levéltára - HU_BFL_XV_19_c_11_2642
Országszerte még ma is több millió ember él Kádár-kockában, azaz sátortetős kockaházban, amely meghatározza a magyar vidék arculatát. Gondolhatnánk, hogy ez az építészeti műremek a kádári szocializmus öröksége, a panelrengetegekhez hasonlóan. De a Kádár-kocka – elnevezés ide vagy oda – bizony nem a gulyáskommunizmus idején született. Történészek sokasága kutatta a tipikus négyzetes alaprajzú, jellemzően 100 m2-es, sátortetős típusház eredetét, akik végül arra jutottak, hogy a magyar vidék jellemző épülete mögött nem állt semmilyen szocialista központi tervrajz vagy építészeti határozat. Sőt az első ilyen ház terve még csak nem is a Kádár-korban született meg, hanem 1930-ban, Major Máté építész jóvoltából.
Az eredeti rajz egy puritán, „szabályos” 9.9x9.9 méteres alapterületű, sátortetős, kockaházat ábrázolt, amelyet Pestszentlőrincen, az Eperjes utcában szándékoztak felépíteni. Természetesen a 30-as években még nem dúlt kockaépítési láz a magyar vidéken, már csak amiatt sem, hogy a világválság, később pedig a háború ezt teljesen lehetetlenné tette. Így végül az egyszerű, praktikus kockaház nem terjedt el az országban.
Forrás: Arcanum Digitális Tudománytár - Műemlékvédelem 2018.
1945-ben felszabadultunk a német megszállás alól és beköszöntött a szovjet korszak, amely magával hozta az építkezési lázat is. 1946-ban az akkori kormányzat határozatban szabályozta a vidéki újjáépítés folyamatát is, eszerint a háború után épülő családi lakok nem lehetnek kisebbek mint 40 négyzetméter, telekszélességtől függően a hagyományos fésűs tornácos vagy kocka formából lehetett választani. Minden épületben legalább két szobának, konyhának, kiskamrának és egy mosdóhelyiségnek kellett helyet kapnia. A nagy szabadságtól megrészegedett parasztság természetesen rögtön a kockaforma mellett tette le voksát, mivel a két ablakos épületet jóval előkelőbbnek gondolták a korábbi hagyományos tornácos verzióhoz képest, ahol az utcafronton többnyire csak egy ablak volt látható. De sajnos az 50-es évek elején a Rákosi-korszak ismét elejét vette a nagy vidéki építési láznak, ugyanis az akkori kommunista korszellem kapitalista vágyálomnak minősítette a saját ház elképzelését, és nem támogatta azt semmilyen formában. A vidéki emberek tehát továbbra is a régi egyablakos vályogkunyhókban nyomorogtak többedmagukkal, és csak elvétve épült fel egy-egy kockaház a szerencsésebbeknek.
Megjelent a Tó-retró blog szerzőjének első könyve, mely mindenki számára érdekes, aki élt, dolgozott vagy nyaralt valaha panelépületben. További információ, rendelés itt!
A nagy változást az 1950-es évek vége hozta el. A kádári konszolidáció azt tűzte ki célul, hogy nemcsak a városi emberek lakhatását, de a vidéken élők házgondjait is megoldja. Ráadásul az 1949-es és 1957-es nagy árvíz több falut is teljesen romba döntött, így valamit ki kellett találni. Végül 1959-ben kiírtak egy nagy nemzetközi tervpályázatot, amelyben a hangulatos, praktikus magyar vidéki ház legjobb tervezetét keresték. Érkezett is számos háztípus a pályázatra, amelyeket a központi pártvezetés közreadott a vidéki tanácsoknak (a Polgármesteri Hivatalok elődjei, akik akkor a háztervek engedélyeztetéséért feleltek és felügyelték az építkezéseket). De hiába a tervrajzok bősége, győzött a korszellem és a divat. Ma már tény, hogy a mindannyiunk által jól ismert kockaházak nem konkrét típusterv alapján készültek, hanem a tulajdonosok elképzelési alapján. Az építkezők többsége a szomszédok kockaházait másolta, az tervezőmérnökök pedig jórészt csak az aláírásukkal hitelesítették a divatos építményt. Hiába utálták a kor tekintélyes építészei a vidéki sátortetős kockákat, hiába próbálkoztak az építési vállalatok újabb és újabb háztervekkel és ötletekkel. A vidéki ember ízlését két évtizeden keresztül sem sikerült megreformálni, győzött a kocka! Végül 1959 és 1980 között több, mint 800 ezer ilyen kockaház épült meg országszerte, a kedvezményesen adott OTP Hiteleknek köszönhetően.
Forrás: Arcanum Digitális Tudománytár - Műemlékvédelem 2018.
Eleinte a kockaházak egyszintesek voltak, vagy vályogból, vagy téglából épültek. A ház mellett egyéb kiszolgáló helyiségek is helyet kaphattak (ólak, nyári konyhák). Elmaradhatatlan volt a telken a kiskert is, amelynek meglétét és a háztáji kertészkedést a Kádár-vezetés kifejezetten támogatta, ezzel is enyhítve a nagy élelmiszerhiányt. A 60-as évek végére a falusi lakosság is egyre inkább urbanizálódott, a gulyáskommunizmus „jóléte” pedig abban nyilvánult meg, hogy sok helyen a Kádár-kockák kaptak egy pinceszintet vagy alagsort. Az immár kétszintes épületeket színes kőporral, csicsás csempékkel és mindenféle kreatív bevonattal, díszes tetőkkel látták el a tulajok, hogy otthonuk minél inkább elüssön a szomszédok egyenházaitól. A Kádár-kockák építésének virágkora egészen a 70-es évek végéig tartott, amikor az ifjú családok már nem 100 négyzetméteres kockaházba vágytak, hanem alpesi kétemeletes családi otthonba. De ez már egy másik történet....
Csatlakozz Facebook rajongóinkhoz és további érdekességek, múltidéző csemegék várnak!
