A 80-as évek második felében valóban forró téma volt a Color Starok robbanása. Utána jártunk, hogy mi volt az igazság.

A hetvenes-nyolcvanas években a hidegháború beköltözött a magyar háztartásokba is, hiszen több olyan felszerelési tárgy is forgalomba került, mely akár komoly hadászati jelentőségre is szert tehetett volna. Ha sorrendet akarunk felállítani a robbanékony eszközök között, akkor – a pusztítás mértéke alapján – a kotyogó kávéfőző és a kuktafazék az aránylag ártalmatlanabb régióba kerülnek. A képzeletbeli dobogó csúcsán kétségtelenül a Videoton Híradástechnikai Vállalat Color Star televízió készülékei állnak.

            A hetvenes évek közepén az országban komoly színestelevízió hiány kezdett kibontakozni, lévén a lakosság sokkal többet vásárolt volna, mint amit a magyar ipar képes volt megtermelni. Így volt ez annak ellenére, hogy az első készülék, a Colorion árából akár autót, de egy Trabantot biztosan lehetett volna venni. A Videoton azonnal meglátta a kínálkozó piaci rést és 1973-ban egy vadonatúj színestelevízió gyáregységet csapott az előtte is impozáns méretű telephelyéhez. Bár hivatalosan a Munkácsy Color gyártása némileg előbb indult el, 1974 decemberére már egy második készülék is a piacra került: ez volt a szovjet képcsővel szerelt Color Star!

Készül a Munkácsy Color az új gyáregységben

Fotó: Fortepan/ Szalay Zoltán

            A készülék megjelenése – magyar viszonylatban – abszolút napra késznek számított és a népek annak ellenére is lelkendezve fogadták, hogy 19.000 forintos ára megegyezett majd’ 10 havi átlagbérrel és sokan csak OTP hitelre tudták megvásárolni. Bezzeg, ha tudták volna, hogy milyen veszélyt akasztanak a nyakukba!

            Az eladásokat jelző számsorok már 90 ezer darab készüléket mutattak, amikor 1980-ban, aránylag előzmények nélkül egyszer csak abba maradt a Color Star gyártása. Hivatalosan a szovjet képcsőszállítások lelassulása, majd teljes leállása vezetett a gyártás befejezéséhez, de nem kizárt, hogy a gyárban már látták, hogy a televízióval problémák vannak. Az igazi gondok azonban nem is ekkor, hanem 4 évvel később kezdődtek. 1984-ben bombaként robbant a hír, hogy bombaként robban a Color Star, és nem is egyedi esetről beszéltünk. Ebben az évben csak Komárom megyében 5 lakástüzet okozott a készülék, melyből kettő ráadásul emberéltet is követelt. Az esetek pedig egyre csak szaporodtak.

            1987-ben az évente több ezer televízió készüléket javító GELKA egyik szakembere is megszólalt az ügyben, és kerek-perec kijelentette, hogy a Color Starok bizony nem robbannak. Az ilyen modern készülékek ugyanis már nem robbanó képcsővel lettek szerelve. A korábban forgalmazott Tavasz, Tisza, Duna, Kékes modellek valóban robbanó képcsővel készültek(?!). Azonban ezeknél vastag plexifallal védekeztek az esetleges robbanás ellen. Mivel a tápláléklánc csúcsán álló szovjet képcsövek, melyek a Color Star magját képezték, már nem robbantak, így ezeknél már nyugodtan el merték hagyni a plexi beépítését.

Jöhet még pár jó sztori? Merüljön velünk a Balaton felszíne alá és lássuk, hogy mit rejt a mély! A Tó-retró könyvtár köteteivel mindig garantált a szórakozás. Részletek itt 

            Azt a tényt azonban még a szakembernek is el kellett ismernie, hogy A Color Star vákumos képcsövei, a hő következtében megrepedhetnek, de úgy vélte, hogy a robbanás így is kizárt. A nyilatkozata végén egyébként még azt is hozzátette, hogy aki még mindig nyugtalankodik az a televízió használata közben, tartson kézközelben egy pohár vizet, ha a készülék esetleg mégis kigyulladna. Arról sajnos nem szól a fáma, hogy a tűzvédelmi szakemberek vajon támogatták-e az áram alatt lévő készülék vízzel locsolgatását, de a válasz sejthető. A megnyugtató szavak azonban nem értek célt. Az emberek mind hangosabban követeltek egy, a víznél is hatékonyabb védekezési lehetőséget az életüket fenyegető eszköz féken tartására. A helyzet odáig eszkalálódott, hogy még a Videoton is vizsgálódásba kezdett!

1980 után már ritka volt az ilyen látvány: Color Star egy bolt kirakatában...

Fotó: Fortepan/ Főfotó

            1987-ben ők is nyilatkozatot adtak ki a valamennyi készüléket érintő, ingyenes átvizsgálások eredményéről. Már az első pár televízió átvizsgálása nyomán rá kellett döbbenniük, hogy bizony nem ők a ludasok (pedig de), és készülékeiket a szervízelést végző „szakemberek” alakították bombává. Azt persze el kellett ismerniük, hogy a szovjet képcsövekben valóban 3-4 év volt összesen, így nem is csoda, hogy a problémák a gyártás leállítása után 4 évvel kezdődtek. Ekkor kezdték ugyanis a jólelkű, önjelölt megmentők visszahozni az életbe az addigra színtelen, halványan pislákoló képcsöveket némi berhelés segítségével. Ennek a műveletnek sztenderd részegysége volt a gyengének ítélt gyári biztosíték cseréje is. Volt olyan készülék, melyben a Videoton szakemberei a szükséges fél helyett 5 amperes biztosítékot találtak! Mivel így a túlmelegedéstől már semmi sem védte igazán a készüléket, így az valóban életveszélyessé vált. A gyár egyébként 1988-ban minden televíziót ingyenesen kicserélt, ha a tulajdonosa ezt szerette volna.

            Végezetül kanyarodjunk vissza az eredeti kérdéshez, hogy vajon robbantak-e a Color Star televíziók. Nos az egyetlen biztos pont, hogy a tűzoltók egyetlen kiégett lakásban sem találtak repeszekre utaló nyomokat. Ez valószínűsíti, hogy hagyományos értelemben vett robbanás nem történhetett. Inkább arról lehetett szó, hogy a túlhevüléstől lángra kapó készülékházról átterjedhetett a bútorokra a tűz és ez vezetett a lakás kiégéséhez. Egy dolog azonban egészen bizonyos: Azoknak, akik a lakásukat vagy egy szerettüket veszítették el egy ilyen TV okozta lakástűzben, édes mindegy, hogy robbant vagy „csak” kigyulladt a Color Star...

Van még sztorink bőven! Kövessen minket a Facebookon a napi adagért!