Így lehet panelházból ékszerdobozt építeni

2022. február 16. - drkardos

A panelek jövője nem csak a bontás lehet. Egy kis fantáziával és sok munkával divatos lakóparkokká is változhatnak.

A képek a Stefan Foster GMBH tulajdonai

Ha a panelházak jövőjét vizsgáljuk (és a felújítás, szigetelés már nem elegendő), akkor mindenképpen valamilyen változtatásra kell gondolnunk. Alapvetően három lehetőséget kell számításba venni. Az első ezek közül a teljes bontás, a második a kapacitás szűkítés (részleges kisebb méretre visszabontás), míg a harmadik a teljes szétszedés és – más formában – újraépítés. Mostani cikkünkben ezt az utolsó variációt vizsgáljuk meg a három lehetséges kimenetel kapcsán. Néézük a panelházak teljes megújítását, ami többnyire részleges visszabontással és a belső kialakítás megváltoztatásával jár.

Ezt a módszert elsősorban Németországban választották, bár ott egy ideig a teljes bontást tartották a legjobb megoldásnak. Az első komolyabb megújítás már közvetlenül a rendszerváltás után, a kilencvenes években kezdetét vette, nem meglepő módon az egykori NDK területén. Hellersdorf volt az NDK-panelprogram végállomása, utoljára épített lakótelepe, körülbelül annyi idős, mint Budán a Pók utcai. Árban, a lakók társadalmi rétegzettségében Hellersdorf körülbelül úgy viszonyul a sokkal gyengébb, zsúfoltabb, lelakottabb, vegyesebb publikumú berlini Marzahn panelrengetegéhez, mint, mondjuk, a panelek között Budapesten a Vizafogó a Havannához.

A házakat itt visszabontották – többnyire ötemeletesre –, a külső részt színes panelekkel borították. Új balkonokat építettek, és teljesen átalakították a kapubejárót, illetve a lépcsőházat. A lakások nagy részét kétszobásakra alakították, mivel ez volt a legkeresettebb.

Ehhez a belső panelfalakat helyezték át, aminek hatására egy hatalmas, többablakos nappalit is kaptak. A nappalik előtt található az új balkon, amelyet utólag illesztettek az épülethez. Először egy acélvázat rögzítettek kívülről a házhoz, majd erre építették emeletenként a balkont. Az ötemeletes panelház belsejébe bravúros műszaki megoldással utólag liftet építettek be, mégpedig úgy, hogy

a lakásoknak a lépcsőház felőli kamráit megszüntették, ennek a helyébe ültették be a liftaknát. Más panelházaknál kívülről, a ház falához rögzített függőleges acélsín keretben futnak az utólag hozzáépített liftek. A házakat többnyire nem egyenletesen, hanem lépcsőzetesen bontották vissza, így a tetőn hatalmas teraszos, panorámás penthouse lakásokat tudtak létrehozni. A lakásokat minőségi anyagokkal felújították, és teljes gépészettel dobták piacra, a korábbinál jóval magasabb áron.

Ennél is komolyabb azonban a Leinefelde-Worbis-projekt a szintén keletnémet Türingiában. Az itt végzett munka minőségét jól mutatja, hogy a BSHF (Building and Social Housing Foundation) 2007-ben a Nemzetközi Lakásépítési Díjat Leinefelde-Worbis város lakótelep-rehabilitációjának ítélte oda. Maga a város (pontosabban két összevont település) a jellegzetes utat járta be. Az idetelepült ipar és a könnyű lakáshoz jutás lehetősége hamar megtöltötte a frissiben épült panelházakat. Az eredetileg ezernyolcszáz lakosú városban egy 16 ezer ember befogadására képes lakótelepet építettek. A KGST-piac felbomlása nyomán azonban az itteni munkahelyek többsége megszűnt, és megindult a gyors ütemű elvándorlás. A kialakult helyzetet látva a város vezetése felkérte a GRAS (Gruppe Architektur & Stadtplanung Darmstadt–Dresden), városépítészeti irodát, hogy dolgozzanak ki forgatókönyvet a város megmentése érdekében.

A tervezés itt a munkaerő-szükséglet és a lakóközösség mérete közötti összhang megteremtésére irányult, így nem teljes bontásokban, inkább átstrukturálásokban gondolkodtak. A cél a panelházak lakhatóbbá tétele volt, amit – a teljes körű belső felújítás és átalakítás mellett – a házak színezetének, magasságának és homlokzati formájának átalakításával értek el.

Az eredetileg ötemeletes házakat nem bontották vissza, hanem feldarabolták, és kisebb társasházakká alakították őket. A homlokzatot ebben az esetben is az egysíkúság megtörésével, a falsíkból kiálló erkélyek alkalmazásával tették jóval modernebbé.

Itt is alkalmazták a részleges visszabontást, amikor a ház síkját a legfelső emelet egy részével törték meg, miközben egy tetőteraszos lakást is létrehoztak. Az eredmény kétségkívül igen látványosra sikeredett.

A korábbi fantáziátlan, egybefüggő betonszalagokból álló, szürke lakótelep helyett ma kis színes társasházak pettyezik a jókora zöldterületet. A várost hozzáigazították az igényekhez és a lehetőségekhez, így igazi kisvárosi hangulatot teremtettek.

Összességében megállapítható, hogy amennyiben komoly igény jelentkezik, az LPS (Large Panel System, nagypaneles) -épületek hátrányait egy kis fantáziával és kiváló mérnöki munkával könnyen helyre lehet hozni. A panelházak építésének időszakában gyakran hangzott el az az érv, hogy a szürke, lélektelen betondzsungelek elsősorban a házgyárak hibái. Való igaz, hogy a házgyárakban igyekeztek – a gyorsabb gyárthatóság érdekében – a termékportfóliót a lehető leginkább minimalizálni. Tették ezt úgy, hogy a gyárak jóval többféle panel gyártására lettek volna képesek, vagy kis ráfordítással alkalmassá lehetett volna tenni rá őket. Ugyanakkor tisztán látható, hogy az LPS-házak átalakítása során ma egy kis fantáziával igen látványos épületeket lehet létrehozni ugyanezen panelek felhasználásával. A szürke beton- dzsungelek nem kizárólag a házgyárak hibái, sokkal inkább

a szocialista ipar felfogásának az emlékei. Egy olyan rendszeré, ahol senkinek sem volt motivációja arra, hogy valami kiemelkedőt alkosson, inkább a lehető legegyszerűbbre törekedtek. A külföldi példák – de akár a magyar újraszínezések is – azonban reményt adnak, hiszen úgy tűnik, hogy a panelházak képesek a megújulásra, és ma is tudnak alkalmazkodni a megváltozott igényekhez.

A cikk egy részlet a szerző "Hotelek futószalagon" című, a panelépítészetről és a balatoni panelszállodákról szóló, most megjelent könyvéből. További részletek és megrendelés itt.