Valaha ezekből tanultunk orkiul és japánul, mégsem emlékszik rájuk már senki. Fel- és lefutott szériák a 80-as évekből.
Mennyire más volt a televíziózás a hetvenes-nyolcvanas években, mint napjainkban! Míg ma komoly sikernek minősül, ha egy műsornak vagy filmnek sikerül egymilliónál több embert egyidőben a TV képernyője elé ültetni, addig a tematikus csatornák és stremaing előtti időszakban ennél bármelyik program nagyobb nézettséggel futott. Persze az igazsághoz hozzátartozik, hogy abban az időszakban itthon egy, 1971-től pedig két csatorna kínálatával kellett beérni, ha az ember nem szerette volna külföldi műsorokkal tölteni az idejét. Nem túlzás kijelenteni, hogy akkoriban valóban az ország apraja-nagyja együtt sírt vagy nevetett egy-egy film vagy sorozat szereplőivel, és minden új epizód hetekig beszédtémával szolgált a vállalati büfékben. Ebben a környezetben nem csoda, ha egy sorozat ikonikus kifejezései azonnal gazdagabbá tették a magyar szókincset, bár az ilyen új szavak többnyire néhány év alatt – gyakran a sorozat emlékével együtt – el is tünedeztek. Mostani cikkünkben három olyan szériáról emlékezünk meg, melyek egy nemzedék szókincsét formálták át, de ma már alig emlékszik rájuk valaki...
Nanu-nanu
Rögös volt az út a külföldi (különösen az amerikai) sorozatoknak a vasfüggöny mögé, így ezek többnyire évekkel azután jelentek meg nálunk, hogy a készítés országában már el is felejtették őket. Nem volt ez másként az „Egy úr az űrből” (eredetileg Mork & Mindy) című szériával sem. Az akkoriban még stand-up humoristaként tevékenykedő Robin Williams ötlete nyomán készült sorozat volt a legendás színész első szerepe. A filmben Mork az Ork bolygó szülötte, aki egy földi nő (Mindy) segítségével tanulmányozza a földi életet. Az epizódok végén Mork minden esetben jelentést tesz bolygója vezetőjének, Orsonnak. A sorozat a „Nanu-nanu” köszöntés mellett a „Mork hívja Orsont. Orson jelentkezz!” szófordulatot is a nyelvünkbe építette. Ez utóbbi rövid időre átvette a „A cseh 2-őt nézed?” beszólás szerepét is, azokkal szemben, akik a beszélgetésben elveszítették a fonalat (akkoriban hétfőn nem volt magyar adás, így mindenki a csehszlovák adókat nézte).
A sorozatot egyébként 1978 és 1982 között vetítette az ABC amerikai TV csatorna. Nálunk a kifutása után, 1982 szeptember 1-én debütált a Szombat esti filmkoktél című műsorcsomag részeként, Menő manó és Humor Harold (egy újabb nyelvbe épült kifejezés az erőltetetten jópofa emberekre) társaságában. A Magyar TV összesen 13 epizódot vásárolt a forgalmazó CBS-től, ám így is egy évig tartott, míg a végére értek. A bravúrt úgy sikerült kivitelezni, hogy havonta csupán egy új rész került a képernyőre. A sorozat sikerét egyébként jól mutatja, hogy már 1983-ban elkészült a széria ihlette „Nanu, nanu dal” is, melyet Williams magyar hangja, Maros Gábor adott elő és legalább annyira bugyuta volt, mint maga a film.
Vakarimasz-ka?
Tegye fel a kezét, aki látta a Sógun című sorozatot 1987-ben és nem akart azonnal szamuráj lenni. A James Clavell 1975-ben íródott könyvéből készült minisorozat, Richard Chamberlain főszereplésével igazi japán lázat indított el az országban és a legcsíntalanabb gyerkőcöket is a TV elé szögezte.
Andzsin-szan és a szépséges Mariko szerelmi története ötvözve a szigorú, de egyenes Toranaga szama (egyesek szerint tornagatya szaga) politikai játszmáival, mindent vitt. Ebben az időszakban mindenki foghegyről vetette oda frissen szerzett japán tudása aranyat érő morzsáit, és késhegyre menő (bocs) vitákat folytattunk a katana forgatás tudományáról. Bennünket még az sem zavart, hogy az eredetileg 1980 szeptemberében bemutatott széria már majdnem olyan régi volt, mint a kor, amiben játszódott mire elért hozzánk. A Magyar Televízió ugyanis csak 1987-ben kezdte el sugározni John Blackthorne angol kormányos történetét. Ráadásul az eredetileg öt részes minisorozatot 11 darabra vágva, heti két alkalommal vetítették le, kedd-péntek váltásban. Igaz így legalább egy hónap alatt lefutott, és nem tartott egy évig, mint Mork kalandjai.
Petrocelli háza...
Mond valakinek valamit az a cím, hogy „Az ügyvéd”? Nem? Nem is csoda, hiszen ennek az amerikai filmnek a hírnevét gyorsan elhalványította a belőle készült sorozat, mely Petrocelli címmel futott. Pedig az 1970-ben készült mozifilmben már Barry Newman alakította Anthony „Tony” Petrocelli figuráját, és nálunk is bemutatták 1972-ben a filmszínházak (meg ’78-ban a TV). A bostoni születésű, de olasz felmenőkkel rendelkező ügyvéd figuráját azonban az 1974 és 1976 között futott 44 részes sorozat tette igazán ismerté. Tudják, ő volt az, aki állandóan a házán dolgozott a feleségével, ám az állomotthon soha nem készült el. Ennek nyomán került be a magyar nyelvbe az „Ez is olyan, mint Petrocelli háza” kifejezés a soha be nem fejeződő, sziszifuszi dolgok megcímkézésére. A sorozat pedig bőven rászolgált e jelzőre...
Alig három évvel a széria kifutása után csapott le a Magyar Televízió a sugárzás jogára, így 1979-ben már alá is írták a 13 részről szóló megállapodást. Ezek után átlagban 2 havonta be is jelentették a (valójában csak egyharmadnyi) széria rajtját, egészen 1981-ig. Ekkor azonban véget ért a kín és alig kilenc évvel az amerikai premier után, 1981 május 16-án este megnézhettük az első részt az ügyvéd-krimiből. De ebben sem volt nagy köszönet, hiszen a Morkhoz hasonlóan a Szombat esti filmkoktélban debütáló filmsorozat még a sci-finél is ritkábban, kéthavonta egy új rész bemutatásával indult. Valóban olyan volt, mint Petrocelli háza...
Amennyiben érdekli a panelépítészet és a Balatoni szállodák születése, többet tudhat meg Tó-retró blog szerzőjének első könyvéből. A "Hotelek futószalagon" ezeket a témákat járja körbe. További részletek és megrendelés itt.
