Hódot sokan állították párhuzamba James Bonddal, pedig a két író élete között volt igazán döbbenetes a hasonlóság.
A kétszeres gyilkos, annak a nagyarányú ipari kémkedésnek vakmerő szervezője, aki egy kutatóintézet két, világraszóló kísérletének dokumentációival akart, az amerikai titkosszolgálat megbízásából, külföldre szökni. Azonban tervei meghiúsulnak, mert a titkosszolgálat legtehetségesebb ügynöke a nyomába ered és végül felgöngyölíti az ügyet
Ezt a rövid zanzát olvasva valószínűleg sokan kezdenek azon gondolkodni, hogy vajon melyik James Bond novella története lehet ez. Azonban a szóban forgó kémregény nem a sármos angol titkosügynök, hanem magyar megfelelője, a Hód első kalandja, a „Hód bemutatkozik”. Sokan vannak ebben az országban, akik a hatvanas-nyolcvanas években rajongtak a magyar James Bond sztorijaiért, hiszen a Hód könyvekből – írójuk haláláig – több, mint 2 millió példányt adtak el Magyarországon. Természetesen a magyar James Bond név csak a rendszerváltás után ragadt a figurára, lévén a többnyire szovjetekkel harcoló, nyugati kém kalandjai csak a 80-as évek végén juthattak be a vasfüggöny mögé. A Hód könyvek születésekor alig volt valaki, aki hallott volna itthon Ian Flemingről vagy kitalált kémjéről. Ennek ellenére a két figura között nem csupán annyi a hasonlóság, hogy mindketten az elhárításban dolgoznak és szakmájuk legtehetségesebb mesterei. Hód és Bond között a kapcsolatot sokkal inkább a két író már-már kísértetiesen hasonló sorsa jelenti.
A magyar kémregény műfajának legjelentősebb írója, Mattyasovszky Jenő 1932-ben született Budapesten.
Mattyasovszky Jenő
Már egészen fiatalon, húsz éves korában csatlakozott a Magyar Rendőrséghez, hogy a Korvin Ottó Bűnügyi Szakiskola elvégzése után nyomozó lehessen. Tőle nyugatabbra, Angliában Ian Fleming tizenkilenc és húsz éves kora között került először kapcsolatba egy másik fegyveres testülettel, mikor a Királyi Katonai Főiskola (Royal Military College, Sandhurst) hallgatója lett. Ebben persze még semmi különös sincsen, hiszen húsz évesen az emberek esetében gyakran történik valamilyen további sorsukat meghatározó változás. A könyvük tematikája alapján az sem meglepő, hogy mindketten kapcsolatba kerültek a kémkedés világával.
Mattyasovszky esetében a korabeli lapok úgy fogalmaztak, hogy „komoly ismeretekre és gyakorlatra tett szert a kémelhárítás és a hírszerzés területén” ám ez a hetvenes évek elején így is beszédes kijelentés volt. Fleming egy más korban élt (1908-ban született), így volt „Sandhurts”-ösként világos volt, hogy a második világháborúban aktív szerepet kell vállalnia. Róla pontosan tudjuk, hogy a brit katonai hírszerzés legénységét erősítette, ha másként alakulnak a dolgok a két férfi még egymással is szembekerülhetett volna...
Ha tovább követjük a két életpályát, akkor azonban egyre különösebb egybeesést találunk a két kémregény fenomén között. Mindketten egy nagy fegyveres konfliktus nyomán hagytak fel a fegyveres szolgálattal (Fleming a világháború, Mattyasovszky az 1956-os események után), majd egyaránt az újságírói szakmát választották (The Sunday Times, Magyar Rendőr). Elég hátborzongató az a tény is, hogy ezt a főállásukat haláluk előtt elhagyták mindketten, hiszen Fleming az utolsó 8, míg Mattyasovszki az utolsó 10 évben már csak az írásra koncentrált, ám cikkeket alkalmanként egészen halálukig írtak.
Ha a Balaton rejtélyei is érdeklik, vessen egy pillantást az év strandkönyvére. Meglepő tények, izgalmas, rejtélyes sztorik a Balatonról, a Tó-retró blog szerzőjének új könyvében! Minden, amit nem tudott a magyar tengerről, de nem volt kitől megkérdezni. Lebilincselő olvasmány… Részletek, megrendelés
Apropó: a fegyveres testületet Fleming a háború után, 37 évesen hagyta el, míg magyar írótársa 41 évesen szerelt le (már újságíróként), egészségi állapota miatt. De ezzel még nem értünk a fura egyezések végére.
A két író egyaránt szívproblémákkal küzdött, melyet az angol a rengeteg dohányzás és alkoholfogyasztás nyomán szerzett be, míg magyar kollégája veleszületett betegséggel rendelkezett.
Ian Fleming
Nem különösen meglepő, hogy a két férfi egyaránt szívrohamban halt meg, az azonban már legalább is különös, hogy Fleming 56, míg Mattyasovszky 53 évesen (1984). Elég hátborzongató, nem? Hát még az a tény, hogy az angol már korábban is kórházba került egy szívroham miatt, éppen 53 éves korában! Ráadásul a két írót elég szűk családi kör búcsúztatta, hiszen mindkettejüknek egyetlen gyermeke született, aki egyaránt fiú volt.
Persze az addigra már tetemes olvasótábor így is örökre szívükbe zárta őket otthon és külföldön egyaránt (A Hód könyvek a teljes kommunista blokkban ismertek és kedveltek voltak). Az olvasók szívesen forgatták a Mattyasovszky haláláig megjelent 14 Hód könyvet csakúgy, mint Angliában a 12 Bond regényt és a két novellás kötetet, ami ugye szintén 14 könyv volt. Persze az igazsághoz tartozik, hogy Fleming utolsó novellagyűjteménye már halála után került kiadásra, 1966 végén. Éppen egy évvel „A Hód bemutatkozik” című könyv megjelenése előtt. Mintha Fleming átadta volna a stafétát...
