Összevetettük pár strandétel árát az 1970-es árukkal és meglepődtünk. Mégsem volt minden olcsóbb a régi szép időkben?

Fotó: Fortepan/ Bauer Sándor

Már a cikk elején szeretnék tisztázni valamit: a cikkben szereplő árakat 1970-ben és idén is a nettó átlagkeresethez viszonyítom. Nem a mediánbérhez, nem a saját keresetemhez és nem az „egyszer már hallottam olyanról, aki ismert olyat aki egy hónapban...” mesefigurákéhoz. Miért? Rettentően egyszerű: mert a KSH adatsor csak ebben a kategóriában összevethető, mivel 1970-ben nem számoltak mediánbért (aminél pont annyian keresnek kevesebbet, mint többet). A saját fizetés megítélését pedig jócskán torzítja az a tény, hogy hány olyan ismerősünk van, aki többet vagy éppen kevesebbet keres nálunk. Csalóka lesz-e így az eredmény? Igen, de ugyanannyira lesz téves a mai árak esetében, mint az 1970-eseket szemlélve. Oké így?

            Most, hogy ezen túlestünk, csapjunk a lángostésztába és tudjuk meg végre, hogy valóban drága-e a balatoni lángos. A pontos(sabb) összevetés érdekében a legyakoribb árakat vetem össze, és kerülöm a 3 ezer forintot közelítő szélsőségeket. Ennek megfelelően ma többnyire 750 és 1500 forint közötti árat kell leszurkolni, ha egy jófajta, magyar lángosra áhítozunk a Balaton partján. A hivatalos, kedvezmények nélküli nettó átlagbér jelenleg 337 500 Ft, amiből (az ártól függően) 450-225 darab ilyen finomságot lehet vásárolni. Ez valóban brutálisan drágává teszi az olajos-fokhagymás illatot árasztó lepényt, hiszen 1970-ben teljesen máshogy néztek ki az adatok. Akkor az átlagbér 2222 Ft volt, amiből kijött 1851 – 1481 darab, 1,2-1,5 forintos lángos. A további árakat vizslatva azonban közel sem ennyire ijesztő a helyzet.

Ha a Balaton más rejtélyei is érdekelhetik, akkor vessen egy pillantást az év strandkönyvére. Meglepő tények, izgalmas, rejtélyes sztorik a Balatonról, a Tó-retró blog szerzőjének új könyvében! Minden, amit nem tudott a magyar tengerről, de nem volt kitől megkérdezni. Lebilincselő olvasmány… Részletek, megrendelés

            Noha lehet azon vitatkozni, hogy „szörp” néven mi került akkoriban és mi kerül ma az üvegekbe és a poharakba, ma lényegesen olcsóbban szörpözhetünk a magyar tenger mellett, mint 1970-ben. Akkor ugyanis 3 forintot kértek egy jaffa- vagy málnaszörpért, így az átlagbérből 740 3 decis pohárra futotta volna. A mai 300 forintos szörpökből több, mint 1100 3 dl-est vehetnénk, ha éppen erre vágynánk. Hasonlóan olcsóbban vásárolhatjuk meg ma a legnépszerűbb argentin-balatoni halat, a hekket. Ma 10 dkg hekk 600 Ft (562 db/ átlagbér), míg a hetvenes években 6,6 Ft volt (336 db). Persze az eltérő árakat néha meglepő gazdasági folyamatok okozzák. 1970-ben például megkérdeztek egy maszekot, hogy miért emelte meg a lángos árát, noha semmilyen összetevője nem drágult (még a helyiségbérlet sem), mire ő így felelt: „Öt éve 300 ezer forintért tudtam volna építeni egy nyaralót, ma pedig 500 ezerért. Az ár majdnem a duplájára emelkedett. Nekem a lángosból kell kitermelnem a nyaralóm árát, így tulajdonképpen nem is emeltem sokat”.

            Komolyra fordítva a szót: emlékszünk még az ötven filléres fagyira?

Fotó: Fortepan/ Urbán Tamás

Hát persze, hiszen sokáig került ennyibe a jeges finomság, legalább is az ország nagy részén. A balatoni strandokon az ár többnyire 2,5 Ft volt, így ott az átlagbérből csak 888 gombóc jött volna ki, nem pedig 4444 gombóc, mint az 50 filléres esetén. Ha a balatoni árat hasonlítjuk a mai tóparti árakhoz, akkor a különbség nem is olyan komoly (400-450 Ft, 843-750 gombóc). Persze ide is van egy sztorim, ami sok mindent megmagyaráz:

„Mondja miből áll össze a fagylalt, amit árul?

10% cukros víz, 15% jég, 75% nyereség” Ilyen volt az 1970-es árkalkuláció.

            Persze voltak olyan termékek is, melyeket a hiénák hajtottak fel a csillagos égbe. Bár ez a jelenség ma sem ismeretlen, talán nem annyira jellemző, mint az állandó nyersanyag és élelmiszerhiány sújtotta 70-es években. Akkoriban, aki nem akart a csodára várva, hosszú órákat sorba állni például a főtt kukoricáért, kockáztatva a felesleges időpazarlást, az bizony fizetett a magánzóknak. A csöves finomság ára így elég nagy szórást mutatott, hiszen hivatalosan 3 forintba került, de az ügyeskedő maszek ennek dupláját is bekasszírozta érte. Ezekkel az árakkal számolva 740 és 370 darabra futotta volna az átlagbérből. Ma egy csőért 600-800 forintot kell leszurkolni, így egy átlagbér 562-453 csőre elegendő. A további tipikus strandételek árait egy táblázatba gyűjtöttem össze. Jó böngészést!