Nem az alak adta a nevet, hanem inkább fordítva. A szálak a Szputnyik 1-ig és Tyereskováig vezetnek vissza!
Gyermekkorom karácsonyait átszőtte a rengeteg mese a tűlevelek és a Rakéta porszívó állandó és többnyire műszaki katasztrófával végződő harcáról. Az alig 400 wattos motorral ellátott, szivar formájú és brutális hangerővel támadó eszköz éppen elég erős volt ahhoz, hogy öngyilkosságot kövessen el a fenyő elszáradt tüskéinek felszívásával. Márpedig a gyárilag szőnyegpadlós panellakásokban még a húsvéti nyuszi is talált tűleveleket, a leggondosabb takarítás mellett is. Akkor, a nyolcvanas évek elején nem is sejtettem, hogy a Szputnyik és Valentyina Vlagyimirovna Tyereskova szelleme járta át házgyári otthonunk lakótereit. De szaladjunk csak vissza még harminc évet az időben!
Bár az amerikaiak és a szovjetek között zajló űrversenyt hivatalosan a Szputnyik 1 műhold 1957. október 4-ei fellövésétől számítják, az űrkorszak már jóval korábban beköszöntött. A folyamatos rakétakísérletek és fejlesztések nyomán az ötvenes évek elején, Amerikában már javában megjelentek az olyan filmek és tárgyak, melyek a világűr közeledő meghódításának izgalmára reflektáltak. Ebben az időszakban a Szovjetunióban nem igazán pepecseltek olyan értelmetlen apróságokkal, mint a használati tárgyak megjelenésének önálló fejlesztése. A kor eszközeit és autóit szemlélve jól látszik, hogy az ihletnél általában többet merítettek egy-egy nyugat-európai vagy amerikai mintából. Ennek köszönhetően az ötvenes évek elején már a Szovjetunióban is mind gyakrabban tűntek fel az űrverseny vagy egyszerűen csak űrkutatás témájú használati tárgyak, konyhai eszközök és más kis- és nagygépek.
Persze egy ideológiailag fejlett rendszerben az esztétika és a fogyasztói igények kiszolgálása kevésbé tartoztak a preferenciák közé, itt kérem mindennek szerepe kellett, hogy legyen a kommunizmus sikereinek építésében. Az otthonokba így beköltözött az éledező űrverseny, és a háziasszonyok számára az új megjelenésű gépek használata olyan izgalmassá vált, mint egy űrséta (komolyan ezt hirdette a propaganda!). Csak így volt garantálható, hogy a teljes Szovjetunió felsorakozzon a rajtvonalra és (holmi kényelmi termékek követelése helyett) mindent feláldozzon az űrbéli sikerekért.
Az űrverseny ihlette, legjelentősebb szerkezetek közül a legelső egy mosógép volt, pontosabban az első, szovjet automata mosógép 1952-ben. Az űrrakéták első fokozatára emlékeztető dizájn láttán pedig kit érdekelt egy olyan apróság, mint hogy Amerikában már hat éve létezett ilyen automata mosógép!
A Rigai Elektromechanikai Üzem által fejlesztett EAYA-2 és EAYA-3 modellek így is zajos sikert arattak, és csakhamar 5 éves várólista alakult ki rájuk. A szemfülesek így hozzá is juthattak, mire ’57-ben fellőtték a Szputnyikot. Ráadásul e gépek „diszkont” áron kerültek a boltba, hiszen 600 rubelt kellett fizetni értük (kb. fél évi átlagfizetés), miközben előállításuk darabonként 1500-ba került. De ekkor már rajtvonalon álltak az „űrporszívók” is...
Idén karácsonyra már a Tó-retró is a fa alá kerülhet! Ha retrómániásnak, Balaton rajongónak vagy saját magának keres olvasnivalót, akkor vessen egy pillantást a Tó-retró könyvtárának két kötetére! További részletek, akciós könyvcsomag itt...
Ebben az esetben magáé a Rakétáé az elsőség, annak ellenére, hogy nem arról a porszívóról beszélünk, melyre manapság emlékszünk ezen a néven. A nálunk is nagy számban forgalmazott típusnak ugyanis volt egy elődje, mely jóval gömbölyűbb vonalakból épült fel, és nagyobb fogantyúja révén jobban is emlékeztetett egy űrrakétára (na jó olyanra, amit egy kisgyerek rajzolna). De erre az eszközre mér visszakanyarodunk később. Az 1955-ben megjelent Saturnus porszívó ugyanis jóval látványosabbra sikeredett!
A szovjet mérnökök (ők feleltek akkoriban a formatervért is) ugyanis egy meglévő terméket (az amerikai Hoover’s Constellationt) olyan ügyesen változtattak meg koppintás közben, hogy még az űrverseny-ideológiába is sikerült beilleszteni. Az eredetileg gömb formájú porszívóra egy sárgaréz gyűrűt szereltek és „voala!” kész is volt a stilizált Szaturnusz bolygó. A hatvanas évek elején pedig megérkezett végre az általam is emlegetett „tűlevélvadász” Rakéta 7!
Aki élt az előző rendszerben, az szinte biztosan unalomig ismeri a formáját (és a súlyát meg a hangját) ennek a porszívónak. Az 1980-ig 2,5 millió példányban legyártott gép annyira népszerű volt nálunk, hogy ma is található mesterember, aki vállalja a javítását! Márpedig az rá is fér. A meglehetősen egyszerű szerkezetnek ugyanis volt egy gyenge pontja (a tűleveleken kívül), ugyanis a hozzá adott porzsák hajlamos volt a kinyúlásra. A mögötte elhelyezkedő motor szívóhatása folytán egyszerűen megnyúltak a szövetszállak, és így a zsák előbb-utóbb belelógott a villanymotorba. Az eredmény egy porzsák mínusz és többnyire egy villanymotor javítás lett. Ennek ellenére a hatvanas évek végén, a leváltására tervezett Rakéta 12M meg sem tudta közelíteni a sikereit. De kanyarodjunk vissza a gömbölydedebb elődhöz egy pillanatra.
Egy plakát, amin még Rakéta néven hirdették a Csajkát
1963-ig a szovjet ipar két porszívót forgalmazott párhuzamosan Rakéta néven, ám ekkor egy ideológiai csoda történt: az űrben járt Valentyina Vlagyimirovna Tyereskova, az első nő! Mi hozhatja közelebb a női házimunkát és az űrverseny sikereit, mint egy űrben lebegő asszony? Nos, a mérnökök újra kitettek magukért kreativitás fronton és az elsöprő sikerű Rakéta 7 mellől úgy mentették ki az ős Rakétát, hogy egyben a sikernek is emléket állítottak. A gépet 1963-tól Sirály (csajka) néven forgalmazták. Ez volt ugyanis Tyereskova hívóneve pilótaként. Az első női űrhajós persze biztosan kapott a legendás szamovár sorozatból is, melyet éppen az űrhajósoknak (és a külföldi vendégeknek a sikereket sulykolandó) fejlesztettek ki.
Az említett hi-tech elektromos szamovárt Konsztantyin Szobakin szobrászművész tervezte, akit a Szputnyik műhold óriási sikere ihletett. Az 1962-ben megjelent Szputnyiknak is nevezett szamovár a Szovjetunió első azonos nevű mesterséges műholdjára hasonlított, kerek alakjával és három kúpos lábával, amelyek az antennákra emlékeztettek. A szamovárhoz rögzített, szokásos fogantyúk helyett a fő tartályt külön gyűrű vette körbe, amely a föld keringését szimbolizálta. Hát nem érhetett fel egy házimunka a hatvanas évek Szovjetuniójában valóban egy űrsétával?
