Botrányok övezték a Mikado születését, ami vagy kínai vagy indián, de a világon mindenki magyarnak hiszi.
Fiatalkorom egyik kedvenc játéka volt a Mikádó/Marokkó játék, melyben fa vagy műanyag pálcikákat kellett szénaboglya stílusban az asztalra szórni, majd egyesével - a többi pálca mozdítása nélkül – kihúzogatni őket. Valójában soha nem érdekelt különösebben, hogy honnan származik ez a nem túl bonyolult asztali játék, egészen addig, míg meg nem tudtam, hogy a fél világ magyar eredetűnek tartja! Ráadásul azt is tudni vélik, hogy 1936-ban érkezett meg az Egyesült Államokba, Budapestről. Na nézzünk ennek egy kicsit utána!
1935 végén a budapestiek egy új, akkoriban „Marokkó áramvonalas pálcikák” néven forgalomba hozott játék bűvöletében éltek. Abban az időszakban szinte mindenhol marokkóztak, és a kávéházi asztalok kilencven százalékán is ilyen játék folyt.
Egy budapesti kávéház a 30-as évek közepén
Fotó: Fortepan
Ennek ellenére az őrület nem a fővárosból, hanem – valószínűleg – Temesvárról indult. A bizonytalanságot az okozza, hogy a játék születését rögtön egy bírósági, védjegybitorlási per kísérte. Történt ugyanis, hogy 1936 februárjában az aradi Mira játékgyár, melyet Radvány Mihály alapított, védjegyoltalmat kért és kapott egy Marokkó nevű játékra. Azonban Radványnak már márciusban a bírósághoz kellett fordulnia, mivel valaki más szintén ilyen néven árusította, teljesen ugyanilyen pálcajátékát (még a legértékesebb pálca „négus” neve is megegyezett).
Ez a cég a Wonka-Schreyer hangszergyár volt, melyet a világszerte ismert zongoragyáros Wonka János fia és Schreyer Ferenc műbútorgyáros alapított, alig fél évvel korábban, 1935 júniusában. A Mira tulajdonosa ekkor Dr. Kele Gyula ügyvéd segítségével pert indított, melyet hamar el is bukott (a védjegyével együtt). Ugyanis a Wonka bizonyítani tudta, hogy már 1935 novemberében forgalomba hozta a Marokkót, ami már Budapesten is megjelent az év vége felé. A Mira tulajdonképpen így egy már létező játékra és névre jegyeztetett be védjegyoltalmat, melyet csakhamar vissza is vontak. Ám amíg ezek ketten próbálták a Marokkó-csomót kibogozni, valaki más betegre kereste magát az játékon.
Sajnos nem maradt fenn annak a kereskedőnek a neve, aki a botröminek is nevezett társasjátékot az egész világon terítette, de az biztos, hogy jó munkát végzett, lévén 1936 végén már világsikerről és több, mint 40(!) vásárló országról számoltak be a lapok. A vevők között pedig valóban szerepelt az Egyesült Államok is. Ekkorra azonban már Mikado néven folyt az értékesítés (míg az utángyártott variációknak számtalan neve volt). Bár a Kádár-korban a legtöbben úgy gondolták, hogy a katonai kabátról kapta a nevét a játék, ez már akkor sem tűnt túl logikusnak és valójában nem is igaz.
Egy mikado kabát a Galeria Savaria képén
A helyzet úgy áll, hogy a pálcikák és a kabát is a japán császár után lett elnevezve. Ebben az időszakban ugyanis ezt a ragadványnevet a császár szinonimájaként használták, kb. úgy mint a kínai Mao elvtársra a „Nagy kormányost” vagy a „Fényes tekintetű vezért”.
Míg a kabátnál azonban egyértelmű, hogy a császár kabátjára való hasonlósága miatt ragadt a név, a játéknál csak találgatni lehet. Az biztos, hogy ekkorra a pálcikák már egészen más neveken szerepletek, így – értéküknek megfelelően – kulinak, samurainak, bonzennek, mandarinnak és – négus helyett – mikadonak hívták őket. Így volt ez Amerikában is, noha ott már sejthették volna, hogy valóban egy 1936-osnál jóval régebbi játékról van szó. De akkor valójában honnan származik a Mikado/Marokkó játék?
Jöhet még egy kis tömény nosztalgia a 80-as évekből? Tekintse meg a Tó-retró könyvtár legújabb könyvét, a "Mi Riviéránk a 80-as években"-t. Tömény balatoni nosztalgia Palma matraccal, SZOT üdüléssel és NDK lányokkal. Részletek, megrendelés itt.
A legvalószínűbb válasz, hogy nincsen egyetlen forrása. Noha sokan úgy tartják, hogy a kínai “Chien Tung” jóslás botjai adták az alapot, azonban ez a feltételezés csupán abból a tényből indul ki, hogy abban a készletben is van császár nevű bot, és a fa rudacskák vége pirosra van festve.
A jóspálcikák
Ugyanakkor a világ számos pontján – így az amerikai őslakosok körében is – elterjedt volt valamilyen pálcikákkal, csontokkal vagy szalmával folytatott „kihúzogatós” játék. Az elsőbbség így biztosan nem a miénk, függetlenül attól, hogy a forrásnak Erdélyt vagy Budapestet gondoljuk.
Ugyanakkor a Marokkó/Mikado néven ismert játékot annyira Magyarországnak tulajdonítják világszerte, hogy még a wikipedia angol nyelvű szócikke is tényként közli ezt az elméletet. Sőt egy japán származású, Londonban alkotó tervező, Rio Kobayashi is megemlítette hivatalos nyilatkozatában. Rio a 2017-es londoni Desig Weeken mutatta be a mikado ihletésű bútorkollekcióját, melyben a nyugati- és keleti stílust akarta egyesíteni. Ehhez pedig kapóra jött a japános nevű magyar játék. "A játék japánnak tűnik, de a nevét és a világhírét egy ügyes cégtől kapta, amely a 20. században Európában, Budapesten találta ki a márkát" - nyilatkozta Kobayashi. Ha ők mondják, hogyan vitatkozhatnánk velük...?
Rio egyik mikado bútora
