Elvileg a szocialista rendszerben senkinek nem kellett szűkölködnie, mégis sokan zaciba vágták értékeiket egy kis plusz pénz fejében. Íme a BÁV, ahol egy kézben volt a kommunista second hand biznisz és a milliókat mozgató műtárgyexport.

Hosszú út vezetett a Tenkes kapitányától Isauráig, de alig húsz év alatt visszavonhatatlanul sorozatfüggők lettünk.

Ma már természetesnek vesszük a balatonfűzfői Tobruk vagy Aliga neveit és nem gondolunk sem líbiai háborús harcokra, sem dőlöngélő részegekre e településnevek hallatán. Kis időutazásra hívjuk hát a kedves olvasót, amelyben bekukkantunk a balatoni helységnevek többszáz éves vegykonyhájába.

Badacsony, avagy a soha meg nem valósuló álmok vidéke, ahol nem sikerült felépíteni a téli Balaton turisztikai ékkövét, a magyar síparadicsomot. Bemutatkozik a szocializmus havas-jeges balatoni elképzelése.

Citromos zservé, füstöltsajtos krémtúró és erkölcstelen Túró Rudi. Nem volt zökkenőmentes a kedvenc desszertjeink megszületése.

Fából ácsolt vízi kerékpár, gumimatracra erősíthető pedálrendszer, halálosztó műanyag terminátor, avagy megannyi tákolmány a vízibicikli színes történelméből! Így született a Balaton ikonikus sporteszköze.

Pontosan fél évvel az indulás után, a mai napon vagyis október 13-án köszönthettük a Tó-retró blog 1 milliomodik olvasóját.

Köszönjük nektek, hogy hétről-hétre velünk nosztalgiáztok!

A rossz idő és a költségmegtakarítás ellenére két hónap alatt forgatták le a rekorder vígjátékot. Jöjjön néhány kulisszatitok a filmmel kapcsolatban.

A kenesi löszfallal mindig csak a baj volt, de az ifjú magyar mérnökök költséget és munkaerőt nem kímélve megoldották a problémát.

Egykoron a Balatonra érkező NDK-s lányok „hajlandóságáról” beszélt az ország férfitársadalma, az ügyeskedők pedig a „Zimmer Frei” mozgalomban utaztak. De miért is lett a Balaton a kelet-németek kedvelt nyaralóhelye és mit köszönhet nekik a Balaton?