Csak valutát akartak spórolni a gyártással, végül a Spanyol Foci VB-n és Amerikában is magyar rágót őröltek a fiatalok.
Fotó: Fortepan/ Urbán Tamás
Bár a kommunista vezetés szinte mindent elkövetett, hogy a vasfüggönyön innen ne tűnjön olyan vonzónak a nyugati – és különösen az amerikai – életvitel, a hatvanas évek közepe táján a fiatalok már egyre intenzívebben vágytak az ottani dolgokra. Hogy a Hungária együttes megalakulása az elindítója vagy a folyománya volt ennek a folyamatnak, azt ma már nehéz megítélni, de klasszikus, amerikai stílusukkal sokat tettek a kultúra népszerűsítéséért. A kommunizmus szürkesége helyett, a nyugati szabadságra vágyó fiatalok szemében pedig mind jobban felértékelődtek az olyan, nagyon „nyugatias” dolgok, mint a cola, a farmer és a rágógumi. Nem is csoda, hogy hosszas tárgyalás sorozat után a Coca-Cola 1968-ban tudta megvetni a lábát Magyarországon, és bár a hazai farmerekre még 1978-ig várni kellett, bérmunkában már jóval korábban készültek külföldi márkájú nadrágok itthon is, melyek egy része a boltokba is került.
Egészen más utat járt be a rágógumi, mely szintén a hatvanas évek közepén kezdett megjelenni nálunk nagyobb számban. Hogy mekkora igény mutatkozott a gumifa gyantájából készült édességre, azt jól tükrözi, hogy 1967-ben nagyságrendileg 50 ezer dollárért importáltunk rágnivalót, ami az akkori valutaínséges időkben horror összegnek minősült. A kormányzat hamar felismerte, hogy ennek véget kell vetni, és az Édesipari Vállalatot ráállította a hazai gyártás beindítására.
Ettől egyrészt a valutával való spórolást, másrészt - az olcsóbb előállítás miatt - az exportálás lehetőségének megnyílását is várták. A Monimpex pedig lépett, és az édesipari szakemberekkel keresni kezdték a gépeket, melyeken rágót lehet majd gyártani. Végül egy francia gépsor megvásárlása mellett döntöttek, mely éppen annyiba – vagyis 50 ezer dollárba – került, mint az egy éves rágóimportunk (a vásárlást éppen a cola gyártásából származó bevételek tették lehetővé).
Bár a gép már 1968-ban megérkezett, a gyártás csak egy évvel később indult meg, így a magyar rágógumi születésének hivatalos évszáma 1969 és először a golyó formájú verziók jelentek meg. Az új gépsor napi 24 mázsa, vagyis félmillió darab golyócskát állított elő, ami éppen hogy elegendő lett volna a magyar igények kielégítésére. Csakhogy a pesti rágó túlságosan jó minőségűnek bizonyult. Már 1969 végén jelentkeztek olyan külföldi forgalmazók, akik a gyár teljes kapacitását 5(!) évre előre lekötötték volna, ekkor azonban az Édesipari Vállalat még nem állt kötélnek.
A magyar gyártású rágnivaló pedig itthon is nagyon hamar népszerű lett, és a vállalat izgalmas csomagolásokkal igyekezett fenntartani az érdeklődést. 1973-ban megjelent az esernyőbe töltött golyórágó, míg ezután folyamatosan kerültek a piacra a gumibot, a fokos, a furulya és a pisztoly formájú tárolók. A nyolcvanas évekre azután már az addig divatos golyó forma felett eljárt az idő, amit a cigirágó megjelenése is előre vetített. Nagyjából ekkoriban jelentkezett egy NSZK-ban működő cég az Édesiparnál, akik úgy kértek bérgyártást a vállalattól, hogy az alapanyagot ők szállították, és a késztermék nagy részét azonnal visszavásárolták. Mivel ezzel az alapanyag valutaigénye sem volt többé akadály, így az Édesipar eldöntötte, hogy belép a világpiacra. Az NSZK cég pedig örömmel terítette a világ számos országában a termékeiket, igaz kizárólag saját csomagolásban, mivel a magyar csomagolóanyagok nem ütötték meg az általuk elvárt szintet. Az Édesipari Vállalat termelése pedig az egekbe emelkedett, hiszen az 1969 töredékéves 6,3 tonna helyett 1981-ben 16,5 ezer tonnát állított elő.
Az együttműködés keretében magyar rágót őröltek a szájukban Észak-Afrikában, Angliában, Belgiumban, Svédországban, Ausztráliában és Izlandon is. 1982-ben, a spanyolországi labdarúgó világbajnokság ideje alatt a stadionokban is a legtöbben magyar rágóval vezették le a feszültségüket, sőt a rendszerváltás évében 900 tonna termék még a rágózás őshazájában, Amerikában is gazdára talált. Persze egy ilyen cikket nem lehet úgy befejezni, hogy nem emlékezünk meg két ikonikus termékről, a Donald és a Turbo rágóról! Nos az Édesipar 1985-ben már készen állt arra, hogy kockaformájú rágókat is előállítson, ám a fentebb említett klasszikusok ennek ellenére soha nem készültek itthon. Azoknak a rágóknak a gyártási joga ugyanis 1964-es piacradobásuk óta a holland Maple Leaf Chewing Gumnál volt, így furcsa módon a 80-as évek ikonikus rágója, a Donald mindig importként érkezett hozzánk.
További érdekességekért, képekért és nettó retró életérzésért látogassa meg Facebook oldalunkat!
Cikkünk az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.
