Tó-retró

Vajon honnan ered a Jégbüfé neve?

2020. február 29. - drkardos

Einstandolt cukrászgépek, a szakma legnagyobb nevei és egy hatalmas fagylaltmérgezés is kellett a Jégbüfé sikeréhez.

jegbufe1.jpg 

A Jégbüfé még a bővítés előtt

 

A 90-es években, amikor bölcsészhallgatóként sűrűn megfordultam az V. Kerületi Kígyó utcában, szinte nem múlt el úgy hét, hogy ne vettem volna gofrit a Jégbüfé Ferenciek terére nyíló ablakán. Ha rossz jegyet kaptunk a vizsgán, vagy nem fértünk be az Ibolya presszó asztalaihoz, akkor a diáktársaimmal a legtöbbször sütizni mentünk a Jégbüfébe. A vicces az, hogy én szinte sohasem ettem ott fagylaltot, és fogalmam sem volt arról, hogy mitől jeges a Jégbüfé elnevezése. Mióta a Párizs Udvarban bezárt a régi, ikonikus Jégbüfé, és átköltözött új helyére, nem sok jót hallottam a megújult cukrászdáról. Nekem mindenesetre az egykori 80-as évekbeli design és a gofrit hiányzik, pont emiatt jó nosztalgiázni egy kicsit azon, hogy miért nevezték Jégbüfének a cukrászdát és minek köszönhette egykoron legendás hírnevét.

 

A Jégbüfé története 1952 táján kezdődött, amikor a háború után az ifjonc kommunista országban a népélelmezés volt a legfőbb állami feladat, így sorra nyíltak a fővárosban az egyszerű ételeket, olcsón kínáló kocsmák, amelyeket egyöntetűen büféknek hívtak. Ezekben többnyire bablevest és valamilyen tésztát árusítottak 1.10-1.70 forintos áron, és óriási forgalmat bonyolítottak le. Viszont a nyári nagy melegben szükség lett volna fagylaltra és parféra is, itt jött képbe egy új fagyizó ötlete. Flaschner Sándor, az akkori Mátyás Pincét vezető Papp Bandi bácsi és Bori István vendéglátósok hozták létre végül az V. kerületi vendéglátóipari vállalat égisze alatt a Jégbüfét egy igen forgalmas helyen, a Felszabadulás téren. Úgy hírlik, hogy a nevet Papp Bandinak köszönhetjük, aki a korabeli népszerű büfék mintájára és a jeges kínálat nyomán egyszerűen elnevezte Jégbüfének az intézményt. Az ünnepélyes megnyitóra a Párizsi udvar sarkában 1952-ben került sor, ekkor a Jégbüfének még csupán egy üvegportálja és pár négyzetméteres eladótere volt (a később jól ismert Jégbüfé ötszörös területen működött a bezárásig).

 

Az új cukiban először főként parfét és fagylaltot árultak, sokáig ez volt az egyetlen olyan hely a városban, ahol télen is lehetett fagyit kapni. Budapesten gyorsan híre ment, hogy itt kiváló a hűsítő kínálat, köszönhetően az államosítás során elkobzott modern cukrászati gépeknek és az elit szakembergárdának. Például itt dolgozott a háború előtti Gerbaud cukrászda egyik üdvöskéje Bozóki Józsefné is, a szakmai munkát pedig az egykori Lukács Cukrászda mestere Mohácsi István irányította. A Jégbüfében évtizedekig a legmagasabb színvonalon zajlott a fagylalt és a süteménykészítés, még tanoncnak is csupán a protekciósok kerülhettek be a legnagyobb cukrászmesterek közé. Itt kínáltak először a városban tejszínes fagylaltot, erről különösen híres volt a Jégbüfé a Kádár-korban, de akkor már senki nem sejtette, hogy először egy óriási fagylaltmérgezés miatt volt kénytelen a Jégbüfé kihagyni a tojást a főzött fagyiból.

 

1958-ban ugyanis több száz ember betegedett meg a Jégbüfé fagylaltjától, és közül 50-en kórházba is kerültek. A rendőrség rögtön vizsgálatot rendelt el, amiből kiderült néhány turpisság a neves intézmény körül. Általában egy-egy meleg nyári nap a város egyik legforgalmasabb csomópontjában lévő Jégbüfé már az 50-es évek derekán több mázsa fagylaltot értékesített naponta. Ilyen keresletre számítottak nap-mint nap és nyáron, így már kora reggelre le volt gyártva a fagyimennyiség jó része. Igen ám, de ha rosszra fordult az időjárás, akkor nem tudtak mit kezdeni a rengeteg jeges finomsággal, mert a Jégbüfé pincéiben csupán deszkákból összeállított régi jeges-hűtők álltak rendelkezésre. Ráadásul akkoriban igen sok volt a patkány is, így a tojásos fagylalt sem a melegtől, sem a kártékony jószágoktól, sem pedig a tojásból származó baktériumoktól nem volt biztonságban. Azon az augusztusi napon, 58-ban pedig egyszerűen visszafagyasztották az el nem fogyott tojásos, felolvadt fagylaltot és másnap friss vaníliaként eladták a vendégeknek. Ebből keletkezett a városméretű mérgezés! A rendőrség rögtön betiltotta a fagylalt árusítását a Jégbüfében, és takarításra, valamint modern, villamos hűtőszekrények vásárlására kötelezte a kerületi vendéglátóipari vállalatot. A vezetők eleget is tettek az új higiéniai követelményeknek, illetve a tojásos fagylalt helyett kidolgoztak egy tejszínes változatot, amit nyugodtan kínálhattak a cseppet sem csökkenő vendégseregnek. Mindeközben pedig még megnyerték a brüsszeli Világkiállítás egyik fődíját is egy gyümölcsös tortájukkal.

 

A fagyibotrány nem sokat ártott a Jégbüfének, amely az új tejszínes fagyival és a rengeteg díjnyertes süteménnyel szinte elkápráztatta az édesszájúakat. Ennek ellenére 1964-ben majdnem megszűnt, mert a helyén a szomszédos cipőboltot szerették volna kibővíteni. De az elvtársak még időben rájöttek, hogy a Jégbüfét nem megszüntetni kell, hanem átalakítani és kibővíteni. 2 éves modernizálás után nyílt meg a 80-as években is ismert méretében a Jégbüfé immár modern eladótérrel, ablakba kihelyezett bárszékekkel és rengeteg finomsággal.  Ezután a Jégbüfé nemcsak az édesszájúak mekkájává vált, hanem a korabeli ifjúság találkozóhelyévé is, 1970-90 között több költő és zenekar is megemlékezett a Jégbüféről verseiben és dalaiban. Az újabb nagy átalakításra 1984-ben került sor, amikor a födémet és a teljes belső berendezést és az eladóteret is felújították. 1984. augusztus 18-án a Jégbüfé újra kinyitott, három mestercukrásszal, összesen kilencvenhat dolgozóval, korszerű NDK-ból importált technológiával, illetve főzött és olasz csavarosfagylalttal. A Kádár-kor alkonyán csupán itt lehetett valódi csokoládéból készült finomságokat vásárolni, aminek a beszerzéséhez a valutát a központi minisztériumból kapta a Jégbüfé. Százféle süteményt árusítottak, amelyek egy része még a századfordulós receptek szerint készült. Sokan emlékezhetnek még a Jégbüfé tipikus értékesítési rendszerére, amely az önkiszolgálókat idézte, azaz külön volt a rendelés és a fizetés. Miután pedig megkaptuk a süteményünket, akkor állva, a kirakatokon kibámulva fogyaszthattuk azt el. A Jégbüfé ennek a rendelési rendszernek köszönhetően soha nem vált egy beülős, kávézós, beszélgetős cukrászdává, hiszen mindig is az volt a célja, hogy az óriási vásárlótömeget kiszolgálja. Az ikonikus Jégbüfé eredeti helyén 2015-ben zárt be, s bár pár lépésre egykori helyétől később ismét megnyitották, az a cukrászda már csak nevében emlékeztet a Kádár-kori csodaintézményre.

A bejegyzés trackback címe:

https://toretro.blog.hu/api/trackback/id/tr7115496666

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

AlexAston 2020.03.01. 08:33:35

Egy közepes cukrászda magas árakkal. Sosem volt jó, csak jó helyen van.

Cpt. Flint 2020.03.01. 13:07:14

Veszprémben is volt egy Jégbüfé valameddig, a 80-as években. A Mackó cukrászdától kicsit visszább a színház felé; most talán a Gösser söröző van a helyén. De az a Jeges beülős hely is volt.

KissGecihuszár 2020.03.01. 13:07:22

@AlexAston: Szerintem pedig minőségi cuki volt a Belvárosi árakhoz képest lényegesen kedvezőbb árakkal, pl. a Gerbeaudhoz képest fényévekkel olcsóbb volt. Nyilván nem volt hasonlítható bármilyen külvárosi cukrászdához, de nekem ott mindig friss, ha nem is kiváló, de mindenképp 4, 4/5-ös osztályzatot érdemlő sütiket, mignonokat, parfékat, fagyikat volt szerencsém fogyasztani. 48 éves vagyok, tehát én még emlékszem a '84-es átadásra is, mert azután pár nappal tértem be először, majd gyakorlatilag 2 heti rendszerességgel biztosan fogyasztottam, de volt hogy nem mentem be, mert annyian várakoztak.

Péter Nagykis 2020.03.03. 05:21:06

Az "újat" tényleg jobb elkerülni :(
A régiben az volt jó, hogy ki lehetett könyökölni az ablakba. A minősége meg sem közelítette a házi készítésű édességekét.

zord íjász · zordidok.blog.hu 2020.03.03. 06:23:48

A Jégbüfé kókuszgolyója legendás slágertermék volt: sehol a városban nem csinálták ezt ennyire finoman. 20 éven át, rendszeresen vettünk itt kókuszgolyót,...de igaz, csak azt. Egyszer beszédbe elegyedtem a téma kapcsán az egyik eladóval, -szinte már arcról ismertek engem, ami azért igen szép teljesímény volt tőlük a nagyvárosi forgalmat tekintve-és azt mondta, hogy soha nem volt olyan alkalom, hogy a kókuszgolyó a pultban maradt volna a nap végére, azt mindenki vitte, mint a...cukrot, ugye.

És volt még egy valami, amihez értettek: a sütemények csomagolása. Egyszerűen röhej, hogy a legmenőbb, legfelkapottabb cukrászdában sem tudják úgy a papírtálcák alá gyűrni/egymás alá hajtogatni a fedőpapírt, ahogyan itt tették. Ma bemész egy cukrászdába pl. a Balatonnál, akárhol, ahol tényleg fantasztikus finomságú süteményeket csinálnak, -tudnék több példát mondani- elvitelre kéred az egészet, és annyiból áll a csomagolás, hogy ráhajtják a fedőpapírt a süteményekre, majd egyszerűen aláfordítják a tálcának, amiből röhögve kicsúszik az összes süti, ha nem vigyázol, és mindkét kezeddel fognod kell a csomagolásnak nevezett fedés két végét, alul. A Jégbüfében két szakavatott mozdulattal úgy becsomagolták a süteményt, hogy középre raktad a tenyeredet a tálcán, alul, és a csomagolás masszívan tartott két oldalt. Végigmetróztam, végigbuszoztam az egész várost, fél kézzel egyensúlyozva a nagy tálca kókuszgolyóval (átlagban 12 db), és akárhogy billegtem, esélye sem volt kicsúszni a sütiknek, sem a kezemből, de a szatyorban sem, ha abban vittem. Áldassék a vendéglátóipari szaktudásuk és tehetségük a pultos asszonyoknak és kisasszonyoknak, dicsőség nekik, örökre!

Gerardus A. Lodewijk 2020.03.03. 18:50:13

Egri János emlékezetes vetélkedője, a Kérdezz-Felelek nyomán készült társasjátékban is szerepelt egy kártyán a Jégbüfé, mégpedig olyan megfogalmazásokkal, mint "előttem áll meg a 7-es busz", "kirakatba állítom vendégeimet", majd a legegyértelműbb: "ablakon keresztül adom a kezedbe az amerikai palacsintát".

És tényleg nem is lenne teljes a megemlékezés, ha megfeledkeznénk a gofris bácsiról, aki évtizedekig sütötte és adta ki rutinos, már-már koreografáltnak tűnő mozdulatokkal, dacolva hideggel-meleggel (bár a nyári hónapokban, ha jól emlékszem, fagylaltgépet állítottak az ő helyére is) a kezdetben még amerikai palacsintának mondott gofrit, amelynek valóban jóval palacsintásabb állaga volt, mint az általam később megismert belga gorfinak.

index.indavideo.hu/video/New_Yorkbol_is_jottek_a_Jegbufebe_egy_utolsot_gofrizni
süti beállítások módosítása