Einstandolt cukrászgépek, a szakma legnagyobb nevei és egy hatalmas fagylaltmérgezés is kellett a Jégbüfé sikeréhez.
A Jégbüfé még a bővítés előtt
A 90-es években, amikor bölcsészhallgatóként sűrűn megfordultam az V. Kerületi Kígyó utcában, szinte nem múlt el úgy hét, hogy ne vettem volna gofrit a Jégbüfé Ferenciek terére nyíló ablakán. Ha rossz jegyet kaptunk a vizsgán, vagy nem fértünk be az Ibolya presszó asztalaihoz, akkor a diáktársaimmal a legtöbbször sütizni mentünk a Jégbüfébe. A vicces az, hogy én szinte sohasem ettem ott fagylaltot, és fogalmam sem volt arról, hogy mitől jeges a Jégbüfé elnevezése. Mióta a Párizs Udvarban bezárt a régi, ikonikus Jégbüfé, és átköltözött új helyére, nem sok jót hallottam a megújult cukrászdáról. Nekem mindenesetre az egykori 80-as évekbeli design és a gofrit hiányzik, pont emiatt jó nosztalgiázni egy kicsit azon, hogy miért nevezték Jégbüfének a cukrászdát és minek köszönhette egykoron legendás hírnevét.
A Jégbüfé története 1952 táján kezdődött, amikor a háború után az ifjonc kommunista országban a népélelmezés volt a legfőbb állami feladat, így sorra nyíltak a fővárosban az egyszerű ételeket, olcsón kínáló kocsmák, amelyeket egyöntetűen büféknek hívtak. Ezekben többnyire bablevest és valamilyen tésztát árusítottak 1.10-1.70 forintos áron, és óriási forgalmat bonyolítottak le. Viszont a nyári nagy melegben szükség lett volna fagylaltra és parféra is, itt jött képbe egy új fagyizó ötlete. Flaschner Sándor, az akkori Mátyás Pincét vezető Papp Bandi bácsi és Bori István vendéglátósok hozták létre végül az V. kerületi vendéglátóipari vállalat égisze alatt a Jégbüfét egy igen forgalmas helyen, a Felszabadulás téren. Úgy hírlik, hogy a nevet Papp Bandinak köszönhetjük, aki a korabeli népszerű büfék mintájára és a jeges kínálat nyomán egyszerűen elnevezte Jégbüfének az intézményt. Az ünnepélyes megnyitóra a Párizsi udvar sarkában 1952-ben került sor, ekkor a Jégbüfének még csupán egy üvegportálja és pár négyzetméteres eladótere volt (a később jól ismert Jégbüfé ötszörös területen működött a bezárásig).
Az új cukiban először főként parfét és fagylaltot árultak, sokáig ez volt az egyetlen olyan hely a városban, ahol télen is lehetett fagyit kapni. Budapesten gyorsan híre ment, hogy itt kiváló a hűsítő kínálat, köszönhetően az államosítás során elkobzott modern cukrászati gépeknek és az elit szakembergárdának. Például itt dolgozott a háború előtti Gerbaud cukrászda egyik üdvöskéje Bozóki Józsefné is, a szakmai munkát pedig az egykori Lukács Cukrászda mestere Mohácsi István irányította. A Jégbüfében évtizedekig a legmagasabb színvonalon zajlott a fagylalt és a süteménykészítés, még tanoncnak is csupán a protekciósok kerülhettek be a legnagyobb cukrászmesterek közé. Itt kínáltak először a városban tejszínes fagylaltot, erről különösen híres volt a Jégbüfé a Kádár-korban, de akkor már senki nem sejtette, hogy először egy óriási fagylaltmérgezés miatt volt kénytelen a Jégbüfé kihagyni a tojást a főzött fagyiból.
1958-ban ugyanis több száz ember betegedett meg a Jégbüfé fagylaltjától, és közül 50-en kórházba is kerültek. A rendőrség rögtön vizsgálatot rendelt el, amiből kiderült néhány turpisság a neves intézmény körül. Általában egy-egy meleg nyári nap a város egyik legforgalmasabb csomópontjában lévő Jégbüfé már az 50-es évek derekán több mázsa fagylaltot értékesített naponta. Ilyen keresletre számítottak nap-mint nap és nyáron, így már kora reggelre le volt gyártva a fagyimennyiség jó része. Igen ám, de ha rosszra fordult az időjárás, akkor nem tudtak mit kezdeni a rengeteg jeges finomsággal, mert a Jégbüfé pincéiben csupán deszkákból összeállított régi jeges-hűtők álltak rendelkezésre. Ráadásul akkoriban igen sok volt a patkány is, így a tojásos fagylalt sem a melegtől, sem a kártékony jószágoktól, sem pedig a tojásból származó baktériumoktól nem volt biztonságban. Azon az augusztusi napon, 58-ban pedig egyszerűen visszafagyasztották az el nem fogyott tojásos, felolvadt fagylaltot és másnap friss vaníliaként eladták a vendégeknek. Ebből keletkezett a városméretű mérgezés! A rendőrség rögtön betiltotta a fagylalt árusítását a Jégbüfében, és takarításra, valamint modern, villamos hűtőszekrények vásárlására kötelezte a kerületi vendéglátóipari vállalatot. A vezetők eleget is tettek az új higiéniai követelményeknek, illetve a tojásos fagylalt helyett kidolgoztak egy tejszínes változatot, amit nyugodtan kínálhattak a cseppet sem csökkenő vendégseregnek. Mindeközben pedig még megnyerték a brüsszeli Világkiállítás egyik fődíját is egy gyümölcsös tortájukkal.
A fagyibotrány nem sokat ártott a Jégbüfének, amely az új tejszínes fagyival és a rengeteg díjnyertes süteménnyel szinte elkápráztatta az édesszájúakat. Ennek ellenére 1964-ben majdnem megszűnt, mert a helyén a szomszédos cipőboltot szerették volna kibővíteni. De az elvtársak még időben rájöttek, hogy a Jégbüfét nem megszüntetni kell, hanem átalakítani és kibővíteni. 2 éves modernizálás után nyílt meg a 80-as években is ismert méretében a Jégbüfé immár modern eladótérrel, ablakba kihelyezett bárszékekkel és rengeteg finomsággal. Ezután a Jégbüfé nemcsak az édesszájúak mekkájává vált, hanem a korabeli ifjúság találkozóhelyévé is, 1970-90 között több költő és zenekar is megemlékezett a Jégbüféről verseiben és dalaiban. Az újabb nagy átalakításra 1984-ben került sor, amikor a födémet és a teljes belső berendezést és az eladóteret is felújították. 1984. augusztus 18-án a Jégbüfé újra kinyitott, három mestercukrásszal, összesen kilencvenhat dolgozóval, korszerű NDK-ból importált technológiával, illetve főzött és olasz csavarosfagylalttal. A Kádár-kor alkonyán csupán itt lehetett valódi csokoládéból készült finomságokat vásárolni, aminek a beszerzéséhez a valutát a központi minisztériumból kapta a Jégbüfé. Százféle süteményt árusítottak, amelyek egy része még a századfordulós receptek szerint készült. Sokan emlékezhetnek még a Jégbüfé tipikus értékesítési rendszerére, amely az önkiszolgálókat idézte, azaz külön volt a rendelés és a fizetés. Miután pedig megkaptuk a süteményünket, akkor állva, a kirakatokon kibámulva fogyaszthattuk azt el. A Jégbüfé ennek a rendelési rendszernek köszönhetően soha nem vált egy beülős, kávézós, beszélgetős cukrászdává, hiszen mindig is az volt a célja, hogy az óriási vásárlótömeget kiszolgálja. Az ikonikus Jégbüfé eredeti helyén 2015-ben zárt be, s bár pár lépésre egykori helyétől később ismét megnyitották, az a cukrászda már csak nevében emlékeztet a Kádár-kori csodaintézményre.